Marie-Aude Murail: Oh, boy!

„– Figyusz, tizennégy éves vagy. Én húszévesen érettségiztem. Bőven ráérsz még. – Nem akarok a lelkedbe gázolni, Bart, de nem te vagy a példaképem.”

Fülszöveg:

★

Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. 

A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.

Könyv információk: Eredeti mű: Marie-Aude Murail: Oh, boy! Eredeti megjelenés éve: 2000 Könyvmolyképző, Szeged, 2014 192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455716 · Fordította: Burján Monika

Szerintem:

★

Bart és Venise (szerintem)

Kicsit gallyra tett most ez a történet, amire igazából a csodás magyar borító és a jócskán rejtélyes címe miatt figyeltem fel. Kikapcsolódásnak indult, de pár oldal rádöbbentett, hogy nem fogok felhőtlenül nevetgélni rajta…

Megvan a szomorú bohóc? Nekem ő jutott eszembe a regényről – egy szomorú bohóc, aki végigbohóckodja a napot, aztán amikor mindenki boldogan hazamegy, akkor végigzokogja az éjszakát bánatában… Az én szomorú bohócom ez a történet lett. Új kategóriát érdemelne, megérdemelné a „szomorú burleszk” címet magának, mert tréfás, bohókás, de mégis megszakad az ember szíve olvasás közben…

Ez így rémesen hangzik, pedig imádtam a könyvet. Durva, hogy 192 oldal mennyi mindent adhat az embernek. Imádom az összes agyament Morlevent-et, a bírót és a szociális nőcit is. Nagyon szeretem Siméon-t és Barthélemy-t! Nem egy könnyed, egyszerű történet, de megérte elolvasnom.

Csak össze kellene szednem már magam…

Értékelés: 4,5

A szereplők kivesézése

(enyhe spoiler, de semmi rendkívülit nem lövök le)

❀

Morlevent-ok és a többiek

Egyszerűen odáig vagyok a szereplőkért! Az egyetlen, akivel nem tudtam közös platformra kerülni természetesen a történet negatív hőse, aki a bájos kistündért leválasztaná a testvéreiről: Dr. Morlevent. Különösen sajnálom, hogy a férje eltöppedt mellette – nagyon hangsúlyos szereplő, de mégis?! Mégis melyik férjnek nincs beleszólása a gyerekügybe?!

 

Morgane (szerintem)

Visszakanyarodnék a főszálamhoz, miszerint IMÁDTAM az összes buggyant-komoly Morlevent testvért! A skacokat nagyon hamar megszerettem, mert nem kicsit hasonlítanak az egyik kedvenc filmem testvéreire (A balszerencse áradásá-ból a Baudelaire árvákra), sőt összességében a sztori is hasonlított a komor hangulatú történetre, de az jóval humorosabb volt. Az Oh, boy! odavert…

Adott egy nagyon érett kiskamasz fiú: Siméon, az egyik kedvencem. Pofátlan, okoskodó és mégis gyermek. Agyon cukrozott boldogságot érdemelne, nagy-nagy családot, szerető szülőket és egy csodás, gondoktól mentes életet. Egy olyan életet, ahol minden gond nélkül kibontakozhat ez a pöttöm zseni.

Van két hugicája, akiket nagyon szeret. Egyébként is nagyon bájosan összetartó a három tesó, de talán a szülők „hiánya” még inkább összehozta őket. A két húg közül az egyik nagyon okos, szemüveges, de nem szép, míg a legkisebb lánytestvér egy kékszemű, szőke fürtös BABA – minden anyuci álma.  Éles az ellentét a szép, de butus és a szürke, de csúnya tesók között. Ilyenkor jobb olvasni róluk, hiszen mindenki egyaránt imádható és megkedvelhető attól függetlenül, hogyan néz ki.

A második nagy kedvencem BART, akivel eleinte ellenszenveztem, mert abszolút léha és tökéletesen alkalmatlan emberkének tűnt, de döbbenetesen hamar elnyerte a szimpátiámat, majd a szeretetemet.  Tényleg! Bart párszor benyögött valami hülyeséget, és bumm, máris odaolvadtam tőle! Imádom a két srác párosát. Oh, boy!

Mindegyik testvérnek, sőt mindegyik szereplőnek megvan a maga defektje, nagyon jól megírt karakterek vannak a könyvben. Mindenkit (kivéve a már említett férjet) megismerünk tetőtől-talpig.

Ajánlás

Kortól függetlenül merem ajánlani bárkinek, aki egy kicsit is jobban érdeklődik a komolyabb irományok iránt. Egy kis csoki, néhány zsepi és egy csodás élményt kapunk a délutánunkért cserébe, amit erre a sztorira áldoztunk.

Zene a fejemben

Igazából ahányszor a címére gondolok, akkor egy bizonyos dallammal mondom ki magamban, ugyanis valahonnan a ködös múltból felhangzik egy „Oh, boy! I love you so…” – szöveget énekelő női énekhang, amit nem igazán tudok behatárolni.

A leginkább a következő előadó hangja hasonlít rá:

Sy Smith: Ooh Boy I Love You So

Idézetek:

❀

– Ehegyeheeest kaptam!

– Na, szépen vagyunk! – Bart úgy tett, mint akit porig sújt a hír. – Nem elég, hogy csúnya vagy. Ha még el is hülyülsz…

Leült az ágyra.

– Hagyd már abba! – pufogott. – Nekem nem is volt más jegyem, csak egyes! És attól még látod, milyen szép nagy mihaszna lett belőlem!

Siméon (szerintem)

❀

Ahogy egymásra néztek, szinte összeért az orruk, és ekkor Venise feltette az alapvető kérdést, azt, amivel első körben szelektálni lehet a rosszak és a jók között.

– Szeretsz puszit kapni?

❀

– […] Vannak szívproblémái?

– Ajaj, dögivel! – kiáltotta Bart.

– Kardiológiai problémákról beszélek…

– Á nem, odáig még nem jutottam – helyesbített Bart.

❀

– Neked üldözési mániád van, öregem – passzolta le Siméon.

Bart azonban nem hallgatott rá.

– Buzi vagyok. Ez születési rendellenesség. Kit zavarok?

– Engem – mondta Siméon. – Nem látod, hogy tanulok?

✿❀✿❀✿

Képgyűjtemény a Pinteresten - Random Pictures For My Blog.

Különböző Oh, boy! kiadások borítói a GoodReads-en!

✿❀✿❀✿