J. A. Redmerski: Az örökké határa (A soha határa 2.)

– Mit gondolsz, mit csinálsz majd tíz év múlva? – Nem tudom biztosan – felelem, miközben a tetőt bámulom. – De azt igen, hogy bármit csinálok is, azt veled akarom tenni. – Én is – szól hátra az első ülésről. Ugyanabban a pózban fekszik, mint én: a hátán, a tetőt bámulva.

Fülszöveg:

★

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Könyv információk: Eredeti mű: J. A. Redmerski: The Edge of Always Eredeti megjelenés éve: 2013 Ulpius-ház, Budapest, 2014 366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633831137 · Fordította: Medgyesi Csilla

A sorozat részei: 1. A soha határa 2. Az örökké határa (befejezett sorozat)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Szerintem:

★

Több, mint egy éve olvastam az első részét Camryn és Andrew történetének, de annyira lezártnak, annyira Elég!-nek éreztem, hogy nem igazán akartam folytatni. Andrew szerintem az egyik legtökéletesebb könyves férfikarakter – olyan, akinek odaomlik az ember a lábai elé és olyan baromságba is belemenne, hogy utazzunk egész életünkben és éljünk alkalmi munkából… Például. (Az meg már más téma, hogy ez a borító… Huhh. Az első szerelmemre emlékeztet, hogy ne tetszene?! ♥)

Igazából tartottam a sztoritól, mert elszólta magát a barátnőm a bonyodalmat illetően. (Spoiler, jelöld ki, ha érdekel: Ugye Camryn elvetél, magába fordul és megint megroppan a lelke…) Valahogy nem akartam ilyesmiről olvasni, de féltettem Andrewt is, hiszen neki is ott van a „baja”.

Szerencsére nem volt olyan vészes, mint amire számítottam és nem volt benne annyi önsajnáltatás, nyafogás, hiszti sem – annyi (!), kiemelném, ugyanis azért nem kicsit depresszív. Az első rész lendületét, dinamikusságát NEM hozta, ezért is vontam le egy csillagot, de ettől eltekintve egy egész jó befejezés. Na, nem mintha kellett volna, ugyanis abszolút ELÉG (!) lezárása van az első résznek; csak igazán elvakult Andrew Parrish rajongóknak ajánlanám, és azoknak, akik a páros későbbi életébe is be akarnak tekinteni.

Camryn & Andrew:

Romantika, erotika van benne dögivel. Ezek ketten olyanok, mint két bolygó, akik egymás körül keringenek és simán összemorzsolnák azt, aki közéjük akar állni. Imádom ezt a könyves párost. Elég elképzelhetetlen volt számomra, hogy vajon két ilyen ember letelepedik-e és ha igen, hova? Lesz-e gyermekük, és vajon utazni fognak vele is? Mi lesz velük tizenpár év múlva?

Összességében sajnáltam, hogy visszafogottabb, lassabb. (Kivéve a születésnapi Ice-Bucket challenge-et...) Valahogy nem is annyira muzikális, a főszereplők sem annyira vadak. Szép, szomorú, szerelmes.

Imádtam: Andrew gondolatai Natalie-ról. ~Shenzi. :D

Kedvenc rész: (Spoiler… :P Jelöld ki! –> Az egymásnak mondott házassági esküjüket.) Bár imádtam azt is, ahogy megbeszélik a Mi lesz, ha…? dolgokat. Komolyan egy olyan pasi kellene, akivel lehet őszintén végrendelkezni… Oké, ez bizarrul hangzik, de abból indul ki, hogy örökre tervezünk egymással.

Nagyon hiányzott: Raisins in my toast – Andrew előadásában. ♥ Bár említették: „Ígérem, hogy mindig lehalkítom a zenét, amikor alszol, és mazsolákról énekelek majd neked, ha szomorú vagy.”

Értékelés: 4

Idézetek:

★

– Azt hiszem mind ketten elveszett lelkek vagyunk egy gömbakváriumban.

Összehúzza a szemét. – Ezt már hallottam valahol.

Elmosolyodom és feléje bökök. – Pink Floyd. De igaz.

– Azt hiszed, hogy elvesztünk? – kérdezi, és az arckifejezése még elgondolkodóbb, mint az enyém.

Hátrahajtom a fejem, felnézek a csillagokra. – Társadalmi szempontból talán. De együtt nem. Szerintem pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell.

★

Ami az esküvőnk időpontját illeti, nos, azt még nem tűztük ki. Egyik éjjel beszélgettünk erről, és megegyeztünk abban, hogy akkor házasodunk össze, amikor és ahol megfelelőnek találjuk. Nincs dátum. Nincsenek tervek. Nincs ötezer dolláros ruha, amelyet csak egyszer vennék fel életemben. Nincsenek a dekorációhoz illő virágok. Nincsenek tanúk és koszorúslányok. Már a gondolattól feszültek leszünk mindketten.

Akkor házasodunk majd össze, amikor készen állunk rá, és mindketten tudjuk, hogy a várakozás nem azt jelenti, hogy nem vagyunk biztosak magunkban. Mindketten ezt akarjuk, ehhez kétség sem férhet.

★

– Szabadnak érzem magam veled – mondja. – Úgy érzem, hogy bármit képes vagyok megtenni. Bárhová elmehetek. Bármivé válhatok, amivé csak akarok. – A tekintete visszasiklik rám. – Hamarosan letelepszünk, de nem örökre. Van ennek értelme?

– Határozottan igen – felelem. – Én sem fogalmazhattam volna meg pontosabban.

★❀★❀★

Képgyűjtemény a Pinteresten: Random Pictures for My Blog.

Különböző The Edge of Always kiadások borítói a GoodReads-en!

✿★✿★✿