Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum
kiadónak!
– Atyám –
feleli Mariah erőtlenül. – Értékelem, hogy idefáradt. Még azt is értem, miért
tette. De…
– Igazán?
Mert én nem vagyok benne biztos, hogy én
tudom – feleli az atya nevetve. – A St. Elizabeth-templom kongott az
ürességtől ma reggel. Úgy tűnik, a lánya komoly konkurenciát jelent.
|
Fülszöveg:
❀
Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik
nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében
vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új
barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira
képzeletbeli…
Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a
Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem
olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem
találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás
gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith
– a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel
beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem
marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez
nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt
felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a
határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a
vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?
Könyv információk:
Eredeti mű:
Jodi Picoult: Keeping Faith
Eredeti
megjelenés éve: 1999
Athenaeum, Budapest, 2015
568 oldal ·
puhatáblás · ISBN: 9789632934518 · Fordította: Peiker Éva
|
Jodi Picoult könyvek a blogon:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
❀
És… ismét elvarázsolt!
Tartottam a regénytől, hiszen a vallás képezi a történet
gerincét, de nem gondoltam volna, hogy ennyire bátran kezeli a témát! Csodásan
megoldja a hit, az egyházak, a stigmák, az eretnekség, a csodák néha
összeegyeztethetetlen katyvaszát megspékelve azzal, hogy milyen nemű is Isten?
Leesett az állam.
A történet felépítése sokban eltér a megszokottól – például egy-egy
fejezetet nem sajátítanak ki a szereplők, hanem folyamatosan váltakoznak a
nézőpontok, néha bekezdésenként. Egy-egy történést, eseményt vagy helyzetet
több ember által ismerünk meg, míg már nem is tudjuk, hogy kivel értünk egyet,
kit féltünk és kinek szurkolunk. Ráadásul nagyon sokára jött be az eddig
olvasott Jodi Picoult regények alapjait képező bírósági-tárgyalásos szál! Bírtam, hogy nem erre domborította ki a cselekményt, de mégis hangsúlyos
szerepe volt a történetben az ügyvédi játszmáknak.
A karakterek nem egysíkúak, mindenki szépen felépített,
folyamatosan bomlanak le a rétegeik, kivéve egyét a könyv Fő Gonoszáét, aki
szimplán egy nagyon utálható, negatív karakter. (Persze ő – talán - csak szerintem a történet Fő
Gonosza. Legszívesebben elásnám az apa ügyvédjét… annyira egy ripacs!) Nekem a
leginkább Ian és Kenzie karaktere tetszett, sosem lehettem biztos a következő
lépéseikben.
Kedvenc szereplőim:
Joan. Mariah. Ian. Faith.
Kedvenc rész:
>> A papok és a zsidó rabbik részei, illetve
közös részeik.
>> És Kansas!
Értékelés: 5
Széljegyzetek
- Talán először nem szerettem bele egyik férfi karakterbe se, bááár azt be kell vallanom, hogy a dögös, hivatásos kételkedő Ian Fletcher nagyon ott volt!
- A történet végét nem is tudom, hogy sikerült-e megértenem. Legalább tízszer elolvastam és sokféleképpen lehet értelmezni. Kenzie felvetett egy érdekes kérdést a történet folyamán, azt hiszem, hajlamos vele egy platformra helyezkedni…
- Ez a legrégebbi Picoult regény, amit eddig olvastam (1999-ben adták ki). Arra jutottam, hogy kedvelem a korai műveit! (Általában nem szeretem az esetlenebb első könyveket…)
A karakterekről
Colin White - Adott egy nagyon unszimpatikus apa
karakter, akit nem sikerült megkedvelnem. Ott kezdődik a történet, hogy
félrelép otthon, amíg a felesége a közös gyereket vinné balettre… ha nem marad
otthon valami. Nem tartom fairnek a megcsalás témakört, innentől max. néha
ellágyultam Colin iránt, mint édesapa iránt, de rühelltem, mint hímtaggal
rendelkező élőlényt… Jessicát hagyjuk is, ő annyira nem volt benne a sztoriban…
 |
| Faith és Mariah White |
Mariah White és a
lánya, Faith –
Szőke, zöld szemű egymástól teljesen függő páros. Nagyon jók Mariah anyatigris
pillanatai, de Faith felszabadultságáért is odáig voltam. Picoult nagyon
aranyos és bájos kislányokat tud kitalálni, akikért nem lehet nem odalenni.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni az anya múltbéli megingásait, én nem inogtam
meg vele kapcsolatban - végig neki drukkoltam. Persze nem csak a kettejük
anya-lánya momentjeit kedveltem, hanem azokat is, amikor felbukkant a nagymama.
Huh, a néni nem semmi – volt, hogy rám ijesztett, volt, hogy aggódtam, mi lesz
velünk a nagy szája miatt… Millie
Epstein az én szememben az egyházi személyekkel szembeni viselkedésével
nőtt nagyot!
Az egyházi személyek: papok, rabbik, püspök és a többiek
Sokan voltak, többen, mint ahányukat számon tudnám tartani - volt itt konformista, hippi, komoly, kedves. A
nagy-nagybátyám pap volt – kicsi és falusi, de a halálakor legalább annyira
tettek mindenre és átgázoltak rajtunk a családján, ahogyan ez a püspök bármin,
ami nem a következő étkezés… Képtelen vagyok elfogulatlanul tekinteni a földi
helytartókra, de azért nem csak ilyen típusú egyházi emberek léteznek: Solomon
rabbi és MacReady atya belopta magát a
szívembe! Nem gondoltam volna, hogy érdekes lehet a zsidó és a katolikus hit
összehasonlítása, ahogy azt se, hogy megférnek-e egymás mellett a képviselőik.
 |
| Ian, mint Gerard Butler |
Ian Fletcher
– A hivatásos ateista, akinek szép kék
szeme és fekete haja van. Beleillik az írónő szívdöglesztő pasijainak hosszú
sorába, de nem zúgtam bele annyira, mint egyik-másik Picoult pasasba az előző
regényeinél. Megbízhatatlanabb és ellentmondásosabb a megszokott álompasiknál,
sosem lehet tudni a következő lépését. Furcsa személyisége van, amennyire
nyitottnak sejteti magát a nyílt tévés személyiség alteregójával, épp annyira
nem olyan! Ez a pasi egy sünnél is tüskésebb… Talán egyedül az ő kis titka,
apró csodája az, amiben csalódtam – valahogy nagyobb volumenű, nagybetűs CSODÁT
vártam (vagy akartam. Ahogy tetszik).
 |
| Metz, mint Gabriel Macht |
Malcolm Metz (aka. Fő Gonosz)
– ÁSSUK már el valahova a rémes
vicceivel együtt ezt a zseniális ügyvédet, de borzalmas embert. Nem mondom,
hogy nem szórakoztatott egy percig se, mert nem lenne igaz. Kifejezetten
viccesek voltak a reakciói, de aztán jött a kivetített …… -betegséggel, aminél
nem bírtam tovább. Metz úgy van felépítve, hogy egyetlen másodpercre se érzünk
vele szimpátiát, nem sajnáljuk, ha beég. Az első találkozástól kezdve,
következetesen egy unszimpatikus ripacsnak van beállítva és nem is tér el ettől
– teljesen egydimenziós karakter.
Ajánlás
Mindenképpen olyanoknak ajánlanám, akik rugalmasak
vallásilag, ugyanis nem véletlenül merül fel a sztoriban az eretnekség. Azoknak
ajánlom, akik szereti az összetartó család sztorikat, különleges anya-lánya
témájú történeteket.
Idézetek:
❀
 |
| Pio atya, akárcsak Faith, ő is stigmata |
– Tartozom egy vallomással.
– Én valahogy mindig ezt hozom ki az emberekből.
– Egyszer belopóztam gyónni.
– Gyónás a gyónásról – kacag fel MacReady atya.
– Még csak tízéves voltam. Meg akartam tapasztalni, milyen.
De féltem, hogy megszólal majd valami riasztó, tudja, valami érzékelő készülék,
ami kimutatja, hogy nem vagyok katolikus.
– Á, a protestánsoknak vannak frankó technikai kütyüi.
❀
– A szavamat adom, hogy nem fedem fel a búvóhelyüket. És nem
tolakodom be a személyes terükbe – elmosolyodik. – Melyik a rosszabb, Mariah?
Az ördög, akit nem ismer… vagy akit igen?
❀
– Mindig is morfondíroztam azon, hogy Istent miért Atyaként
emlegetik – suttogja. – Az apák folyton az elvárásaikkal jönnek. Az anyák
szeretnek feltétel nélkül, nem gondolod?
✿❀✿❀✿
✿❀✿❀✿
Emlékeztető:
Október
5. éjfélig még játszhattok
A nővérem húga
című Jodi
Picoult könyvért a blogon!
A
nyereményjáték részleteit megtalálhatod <
ITT
>!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése