–
Kérdezhetek valamit? Úgy tűnik, te elég sokat tudsz a női egyedekről.
– Hát
igen. Az első dolog, amit taníthatok, hogy nem szeretik, ha női egyedeknek
hívják őket. Elég, ha annyit mondasz, hogy lányok.
|
❀
Cara mindig
is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután
Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó
közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie
magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik
képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR
kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot
kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük:
egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy
legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető
halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen
mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben
a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek
segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a
segítségükért cserébe?
Könyv információk:
Eredeti
mű: Invaded
Eredeti
megjelenés éve: 2015
Maxim, Szeged, 2015
336 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632616827 ·
Fordította: Marczali Ferenc
|
A sorozat részei:
1.
Elidegenítve
1,5. Until Midnight (angol)
2.
Elválasztva
3. Összefonódva
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Tetszett az első rész,
ráadásul megrendeltem a folytatását, amint előrendelhetővé vált a kiadónál. (Az
már más kérdés, hogy már bőven ide is ért, mire nagy nehezen bepötyögtem ezt az
értékelést.)
Szerintem…
Beletelt némi időbe, amíg
visszarázódtam a sztoriba és meglett, hogy ki kicsoda, ki mit tud és miről nem
kéne tudnia és kiknek… Bonyolultan hangzik, mert az! Nagyon összetett a
történet, ráadásul nagyon sokat sumákolnak, titkolóznak benne, de megérte
folytatnom.
A történet két bolygón folytatódik
Cara elutazik a L’eihr-re,
hogy megismerkedjen a párjának a kultúrájával és beilleszkedjen a társadalomba.
Szerencsére a bátyja, Troy vele tart, ezért nem annyira rossz neki Aelyx
világában. Azt hiszem, hogy én egy hét (vagy nap?) után, amit az idegen bolygón
töltöttem, kiszerettem volna akárkiből (még Johnny Deppből vagy Ryan Goslingból
is)! Oké, aláírom, hogy a szerelem igényel némi kitartást (pl. az összecsiszolódás
miatt is), de önmagunk totális önfeláldozása egy olyan világban, ahol minden
megalázó és/vagy fájdalmasan kínzó, az NEM normális!
Abszolút logikátlannak
éreztem, átérezni meg végképp képtelen voltam Cara kitartását és önfeladását,
holott amúgy nagyon érdekes az egész idegen bolygó, izgalmasak a tanórák, a
gyakorlatok - az egész életvitelük!
Amíg Cara a szülőbolygóján
szenved, addig Aelyx a Földön turnézik a fajtájának néhány tagjával és egy új
testőrrel, Daviddel, aki nagyon, nagyon, NAGYON feldobta ezt a kötetet! Imádtam
a testőr megmozdulásait, szövegét – odáig vagyok érte! Az a baj, hogy a Földön
sem fenákig tejfel az élet, itt is – akárcsak a L’eihren – megy a politizálás,
az béke ellehetetlenítése, mennek a hazugságok, a gyilkossági kísérletek. Egyik
bolygón sem vidám a helyzet.
„Tudom,
milyen az emberi szerelem. A szenvedélyük úgy ég, mint a kockacukor, gyorsan
és forrón. És amikor kialszik a láng, másikat keresnek. A szikrákat keresik
ahelyett, hogy a parázs melegére vigyáznának.”
|
Nagyon jó volt végre
ellátogatni Aleyx bolygójára, mert már az első rész óta kíváncsi voltam rá,
hogy hogyan mennek náluk a dolgok! Ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam,
nekem sokkal jobban tetszett az a része a történetnek, ami a Földön játszódott.
Szerencsére nem volt nyálas, nem volt romantikus*, hiszen a fiatalok két külön
bolygó vendégszeretetét „élvezték”.
(*Persze az már más, hogy
nem is egy fiatal szerelmespárhoz hasonlítottak, hanem olyanokhoz, akik már
minimum 15 éve együtt vannak jóban-rosszban… Átesett a ló másik oldalára
érzelmileg az egész.)
Továbbá nem tartom jó üzenetnek,
hogy Cara feláldozza a személyiségét, megalázza önmagát a szeretteitől távol, egy idegen bolygón, hogy Aelyx kedvese lehessen,
ugyanis a fiú abba a lányba szeretett bele, akivel a Földön találkozott.
Érdemes teljesen átformálódnia Carának, hogy együtt lehessenek? Logikátlannak
éreztem… Mindazonáltal Cara idegen bolygóbeli történetszála a végére nagyon is
izgalmas lett, ami felhozta az egész könyvet nálam!
Értékelés: 4,5
Ajánlás… azoknak, akik kedvelik az ember + földönkívüli románcokat.
Szerintem tartalmasabbak a karakterei és jobb a története, mint a Luxen-szériáé
vagy a Buroké.
Hiszti, hiszti, hiszti – spoiler!
(Jelöld ki,
ha érdekel.)
Nagyon
kevés volt benne a blogos rész, pedig Aelyx megoldja, hogy a lánynak menjen az
ő bolygójáról is az új, ELVÁLASZTVA nevű blogja. (Ami egyébként ANNYIRA hihető!
Hagyjuk…)
Szóval
CARA 3 hónapig egy idegen bolygón él, ahogy még soha előtte a Földről SENKI, de
nem blogol a napjairól, nem ír a különböző kulturális különbségekről SZINTE
semmit. Akkora genyóság, mint ide Texas! Ha blogol is néha valamit, akkor se
nagyon megy vele sokra az ember…
SPOILER vége
Kedvcsináló idézetek:
❀
– Csak mert nálad
kevesebb ideig tart egy nő, mint egy rágógumi, ez nem jelenti azt, hogy az én
kapcsolatom is kudarcra van ítélve.
– Ez statisztika. – Troy
kék szeme villogott. – Tudod, mi a válás aránya a tizenévesek között? – Nem
várta meg, hogy a húga találgasson. – Az országos átlag háromszorosa.
– Az országos átlag ötven
százalék, Einstein.
– Akkor százötven
százalék az esélyed arra, hogy szakítotok. Még magasabb, ha beleszámítjuk, hogy
külön világból származtok. Ez akkor… – némán számolt az ujjain – … négyezer
százalék körül lehet.
Szegény Troy. Ami az
eszéből hiányzik, azt pótolja… szóval másutt.
❀
Új barátaim szerint
bolondság abban hinni, hogy Isten szelleme megtermékenyített egy szüzet,
ugyanakkor teljesen logikus számukra az Áldott Anya,aki hat istent és istennőt
szült, akik megteremtették a L'eihrt meteorporból és csillagfényből. Mert az
sokkal könnyebben kivitelezhető.
❀
Nagyi először zavartnak
tűnt, de azután felderengett az arcán a megértés.
– Ó, nem, Miss Sweeney. –
Úgy rázta a fejét, mintha Cara legalábbis véráldozatot javasolt volna. – Sose
vesszük föl a kicsiket étkezés közben. Fontos, hogy az étkezést ne társítsák a
vigasztalással.
Na, ezt hozzáadhatja a Tíz ok, ami miatt a l’eihrek csodabogarak
listájához.
– De hát az evés is
vigasztalás – jegyezte meg. Az anyai mézeskalács illatának még mindig megvolt a
boldogító hatalma. És semmi sem vette el egy borzalmas nap utóízét jobban, mint
néhány kocka keserű csokoládé.
– Lehet, hogy ez igaz a
Földön – felelte Nagyi –, de itt az étel üzemanyag a testnek. Semmi több.
Ételeink táplálnak minket, és noha élvezhetjük a tapasztalatot, ez nem jelent
örömet vagy vigasztalást.
Talán másként érezne a
Nagyi, ha nem lennének olyan íztelenek a l’eihr ételek.
❀❀❀❀❀
❀❀❀❀❀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése