–
Kérdezhetek valamit? Úgy tűnik, te elég sokat tudsz a női egyedekről.
– Hát
igen. Az első dolog, amit taníthatok, hogy nem szeretik, ha női egyedeknek
hívják őket. Elég, ha annyit mondasz, hogy lányok.
|
❀
Cara mindig
is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután
Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó
közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie
magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik
képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR
kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot
kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük:
egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy
legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető
halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen
mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben
a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek
segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a
segítségükért cserébe?
Könyv információk:
Eredeti
mű: Invaded
Eredeti
megjelenés éve: 2015
Maxim, Szeged, 2015
336 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632616827 ·
Fordította: Marczali Ferenc
|
A sorozat részei:
1.
Elidegenítve
1,5. Until Midnight (angol)
2.
Elválasztva
3. Összefonódva
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Tetszett az első rész,
ráadásul megrendeltem a folytatását, amint előrendelhetővé vált a kiadónál. (Az
már más kérdés, hogy már bőven ide is ért, mire nagy nehezen bepötyögtem ezt az
értékelést.)
Szerintem…
Beletelt némi időbe, amíg
visszarázódtam a sztoriba és meglett, hogy ki kicsoda, ki mit tud és miről nem
kéne tudnia és kiknek… Bonyolultan hangzik, mert az! Nagyon összetett a
történet, ráadásul nagyon sokat sumákolnak, titkolóznak benne, de megérte
folytatnom.
A történet két bolygón folytatódik

Abszolút logikátlannak
éreztem, átérezni meg végképp képtelen voltam Cara kitartását és önfeladását,
holott amúgy nagyon érdekes az egész idegen bolygó, izgalmasak a tanórák, a
gyakorlatok - az egész életvitelük!
Amíg Cara a szülőbolygóján
szenved, addig Aelyx a Földön turnézik a fajtájának néhány tagjával és egy új
testőrrel, Daviddel, aki nagyon, nagyon, NAGYON feldobta ezt a kötetet! Imádtam
a testőr megmozdulásait, szövegét – odáig vagyok érte! Az a baj, hogy a Földön
sem fenákig tejfel az élet, itt is – akárcsak a L’eihren – megy a politizálás,
az béke ellehetetlenítése, mennek a hazugságok, a gyilkossági kísérletek. Egyik
bolygón sem vidám a helyzet.
„Tudom,
milyen az emberi szerelem. A szenvedélyük úgy ég, mint a kockacukor, gyorsan
és forrón. És amikor kialszik a láng, másikat keresnek. A szikrákat keresik
ahelyett, hogy a parázs melegére vigyáznának.”
|
Nagyon jó volt végre
ellátogatni Aleyx bolygójára, mert már az első rész óta kíváncsi voltam rá,
hogy hogyan mennek náluk a dolgok! Ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam,
nekem sokkal jobban tetszett az a része a történetnek, ami a Földön játszódott.
Szerencsére nem volt nyálas, nem volt romantikus*, hiszen a fiatalok két külön
bolygó vendégszeretetét „élvezték”.
(*Persze az már más, hogy
nem is egy fiatal szerelmespárhoz hasonlítottak, hanem olyanokhoz, akik már
minimum 15 éve együtt vannak jóban-rosszban… Átesett a ló másik oldalára
érzelmileg az egész.)
Továbbá nem tartom jó üzenetnek,
hogy Cara feláldozza a személyiségét, megalázza önmagát a szeretteitől távol, egy idegen bolygón, hogy Aelyx kedvese lehessen,
ugyanis a fiú abba a lányba szeretett bele, akivel a Földön találkozott.
Érdemes teljesen átformálódnia Carának, hogy együtt lehessenek? Logikátlannak
éreztem… Mindazonáltal Cara idegen bolygóbeli történetszála a végére nagyon is
izgalmas lett, ami felhozta az egész könyvet nálam!
Értékelés: 4,5
Ajánlás… azoknak, akik kedvelik az ember + földönkívüli románcokat.
Szerintem tartalmasabbak a karakterei és jobb a története, mint a Luxen-szériáé
vagy a Buroké.
Hiszti, hiszti, hiszti – spoiler!
(Jelöld ki,
ha érdekel.)
Nagyon
kevés volt benne a blogos rész, pedig Aelyx megoldja, hogy a lánynak menjen az
ő bolygójáról is az új, ELVÁLASZTVA nevű blogja. (Ami egyébként ANNYIRA hihető!
Hagyjuk…)
Szóval
CARA 3 hónapig egy idegen bolygón él, ahogy még soha előtte a Földről SENKI, de
nem blogol a napjairól, nem ír a különböző kulturális különbségekről SZINTE
semmit. Akkora genyóság, mint ide Texas! Ha blogol is néha valamit, akkor se
nagyon megy vele sokra az ember…
SPOILER vége
Kedvcsináló idézetek:
❀

– Ez statisztika. – Troy
kék szeme villogott. – Tudod, mi a válás aránya a tizenévesek között? – Nem
várta meg, hogy a húga találgasson. – Az országos átlag háromszorosa.
– Az országos átlag ötven
százalék, Einstein.
– Akkor százötven
százalék az esélyed arra, hogy szakítotok. Még magasabb, ha beleszámítjuk, hogy
külön világból származtok. Ez akkor… – némán számolt az ujjain – … négyezer
százalék körül lehet.
Szegény Troy. Ami az
eszéből hiányzik, azt pótolja… szóval másutt.
❀
Új barátaim szerint
bolondság abban hinni, hogy Isten szelleme megtermékenyített egy szüzet,
ugyanakkor teljesen logikus számukra az Áldott Anya,aki hat istent és istennőt
szült, akik megteremtették a L'eihrt meteorporból és csillagfényből. Mert az
sokkal könnyebben kivitelezhető.
❀
Nagyi először zavartnak
tűnt, de azután felderengett az arcán a megértés.
– Ó, nem, Miss Sweeney. –
Úgy rázta a fejét, mintha Cara legalábbis véráldozatot javasolt volna. – Sose
vesszük föl a kicsiket étkezés közben. Fontos, hogy az étkezést ne társítsák a
vigasztalással.
Na, ezt hozzáadhatja a Tíz ok, ami miatt a l’eihrek csodabogarak
listájához.
– De hát az evés is
vigasztalás – jegyezte meg. Az anyai mézeskalács illatának még mindig megvolt a
boldogító hatalma. És semmi sem vette el egy borzalmas nap utóízét jobban, mint
néhány kocka keserű csokoládé.
– Lehet, hogy ez igaz a
Földön – felelte Nagyi –, de itt az étel üzemanyag a testnek. Semmi több.
Ételeink táplálnak minket, és noha élvezhetjük a tapasztalatot, ez nem jelent
örömet vagy vigasztalást.
Talán másként érezne a
Nagyi, ha nem lennének olyan íztelenek a l’eihr ételek.
❀❀❀❀❀
❀❀❀❀❀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése