Matt Haig: Miért ​érdemes életben maradni?

 Mini-könyvklub 8. felvonás: életrajzi (szabadon választott)

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelésétitt olvashatjátok el.

Semmitől nem leszel olyan kicsi, olyan semmi, mint a hatalmas átalakulástól az elmédben, miközben a világ mit sem sejtve megy tovább. Ugyanakkor nincs semmi, ami annyira felszabadít, mint ha elfogadod saját kicsinységedet a világban.

Fülszöveg:

❖

A ​huszonnégy éves Matt Haig világa egyik pillanatról a másikra összeomlott. Egyszerűen nem látta, hogyan tudna tovább élni. Ez a könyv annak története, hogyan jutott túl a krízisen, hogyan lett úrrá a betegségen, ami majdnem tönkretette, és hogyan tanult meg újra élni.

A Miért érdemes életben maradni? nem csupán egy memoár, hanem megható, vicces és örömteli vizsgálata annak, hogyan éljünk jobban, szeressünk jobban, és hozzuk ki a legtöbbet az életből és önmagunkból.

Matt Haig (1975) angol író, újságíró, számos díjnyertes felnőtt- és ifjúsági regény szerzője. Könyvei közel harminc nyelven olvashatók. Feleségével és két gyermekével Yorkban él.

"Utálom a depressziót. Félek tőle. Sőt rettegek. Ugyanakkor a depresszió tett azzá, aki vagyok. És ha nekem ez az élet érzésének ára, akkor ezt az árat kell megfizetnem.

Elégedett vagyok pusztán azzal, hogy vagyok."

Könyv információk: Eredeti mű: Reasons To Stay Alive Eredeti megjelenés éve: 2015 Park, Budapest, 2016 248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552414 · Fordította: Pék Zoltán

Egy utolsó pillanatban megírt ajánlóról…

Sok vázlatot készítettem ehhez az értékeléshez, mert mindegyiket túl személyesnek éreztem, túlságosan beleírtam magam mindegyikbe. Aztán rájöttem, hogy: Hé! Hiszen ez az én blogom, és azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt, hogy valaki hogy élte túl azt, amit anno én is! Szóval begépeltem az első változatát a bejegyzésnek,  és előre is elnézést kérek, de ez most egy különösen személyes és egy kicsit sötét bejegyzés lett. 

De az IDÉZETEK iszonyatosan jók, azokat mindenképpen olvassátok el! ;)

 (Az ajánlóhoz olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Matt Haig (1975. július 3. - )

Angol újságíró és író, aki egyaránt ír nem fikciós és fikciós könyveket, illetve felnőtteknek szóló és gyerekeknek szólóakat is. Nem fikciós műve, a Miért érdemes életben maradni? Sunday Times bestseller első helyezett volt az Egyesült Királyságban 46 hétig! 2015-ben megjelent bestseller gyermekkönyvének - A fiú, akit Karácsonynak hívnak című mesének – pedig elméletileg megvásárolták a megfilmesítési jogait tavaly!

Az a helyzet, hogy Matt Haig-ot a depressziója, a szorongása tette íróvá, ugyanis 24 évesen, 6 évi diákélet és diákmunka után egyszer csak képtelen volt felkelni az ágyból. A kedvesével Londonba való visszatérésük és a felnőtt életük megkezdése előtt összeomlott. Három napig feküdt ébren, rettegve és fájdalomban, az ágyában és csak Andreával (későbbi feleségével és gyermekeinek anyjával) kommunikált. Aztán kiment a villából, hogy  leugorjon egy szikláról - vagyis öngyilkos legyen…

Összeszedni magam. Senki nem tudhatta, mi zajlik bennem. A másik ember csak a testedet látja, azt, hogy atomok és sejtek egyesült tömege vagy. Belül viszont olyan érzés, mintha most történt volna a nagy Bumm. Úgy érzed, elvesztél, szétforgácsolódtál, szanaszét szóródtál a végtelen, sötét űrben.

Szerintem…

Ez elején idegenkedtem Matt Haig depressziójától, szorongásától, agorafóbiájától és pánikbetegségétől, mert annyira máshogy élte meg és élte túl az egészet, mint én! Borzalmas nagy szakadékot éreztem kettőnk között, hiszen már eleve egy eltérő élethelyzetben szakadtak el nála a dolgok. Ő egyik napról a másikra felkelni sem tudott, én még hetekig próbálkoztam fősulira járni. Ő pár hét után öngyilkos akart lenni, nekem ez maximum egyszer, ha megfordult a fejemben, de sosem volt igazából opció. Én csalódtam a holisztikus gyógyászatban és végül a gyógyszerek (meg egy pszichiáter) segítettek, míg nála a gyógyszer szóba sem jöhetett, mert rettegett tőlük. Engem a meditálás nyugtatott meg, amiről idővel leszoktam, míg Ő azóta is fut és jógázik. De mindketten rengeteget olvasunk - könyvekbe / történetekbe menekülünk -, és mindenféle dolgokról írunk...

Tetszettek a könyvben szereplő felsorolások (tünetek, mit mond a depresszió, miért érdemes életben maradni, stb.) és nagyon bírtam azokat a fejezetek, ahol a Mostani Én beszélgetett az Akkori Énnel! Érdekes volt, hogy híres embereket is felvonultatott, akik depresszióval és szorongással küzdve nagy tetteket vittek véghez (pl.: Lincoln) és jók voltak a művészeti utalások is (Munch: Sikoly című képe a pánikroham vizuális megjelenítése).

Régen, az összeomlás előtti időkben úgy gyűrtem le az aggodalmat, hogy eltereltem a figyelmemet. Klubokba jártam, vedeltem, a nyarakat Ibizán töltöttem, a legfűszeresebb kajákat ettem, a legdurvább filmeket néztem, a legkarcosabb regényeket olvastam, a leghangosabb zenét hallgattam, a legtovább fennmaradtam. Féltem a csendtől. Féltem lassítani, letekerni a hangerőt. Féltem magamra maradni a gondolataimmal.

Aztán egy ponton átmegy ismerősbe…

Belső remegés. Mintha zuhannék, még amikor egy helyben állok is. Félelem a diliházba kerüléstől. Mintha folyamatosan pánikroham fenyegetne. „Senkinek nem verhetne ilyen gyorsan a szíve”-érzés. Rövid magányos séták, amikor a lakásból való kilépés után égni kezd a bőröd és bár nem látszik, majd belehalsz minden egyes távolodó lépésbe. Megváltás, amikor valami elvonja a figyelmedet arról az agyat karcoló fájdalomról, amit a szorongó depressziósok éreznek, és ami miatt sokan megölik magukat. Azért nem megölni magad, 1) mert félsz és/vagy 2) mert annyira még nem fáj, és/vagy 3) mert mi lenne a hátramaradó szeretteiddel? A büszkeség, hogy nem ájultál el, nem lettél rosszul, nem estél össze a boltban és sikerült megvenned akár csak egy rágót is. Az érzés, hogy meg fogsz halni, hogy a tested és az agyad az ellenséged, hogy senki nem ért meg és azt hiszik, hogy hülyéskedsz. Találni egy embert, aki végre elhiszi, hogy tényleg van valami bajod és megerősít abban, hogy ez már másokkal is előfordult a történelemben. (Ez felbecsülhetetlen!)

Miket mond neked a depresszió? (részlet) Nézd a kint sétálgató embereket. Nézd meg őket. Ott, az ablakon túl. Miért nem tudsz olyan lenni, mint ők? Ott egy párna. Maradj csak itt, és nézd a párnát, tűnődj el a párnák végtelen szomorúságán. Ui.: Most láttam a holnapot. Még ennél is rosszabb.

Összességében

Érdekes élmény volt olvasni, mert jó érzés egy másik embert „megismerni”, aki rohant már haza a boltból rettegve, aztán évekkel később sikerült gond nélkül bevásárolnia. Ismerem a büszkeséget és a megkönnyebbülést, amit Matt. Osztozunk valami közös dolgon, amit rengeteg ember nem ért meg (és remélem, nem is fog soha…), és ez nagyon jó érzés.

Nagyon ajánlom ezt a könyvet, mert egyikünk sem tökéletes, mindannyian féltünk már a világtól, szorongtunk butaságok miatt és rettegtünk a jövőtől! Vannak, akik belebetegednek ebbe és vannak, akik nem, de érdemes megismerni egy másik ember történetét. Ha másért nem, akkor azért, hogy tudjuk: léteznek ezek a dolgok és nap, mint nap roppannak össze emberek, akik nem értik, hogy mi történik velük.

Értékelés: 4,5

A fordítás / a könyv margójára: borzalmasan idegesített a rengeteg tőmondat. Ami a könyvben szerepelt. Amival kezdődő mondatok tömkelege. Ahogy a vesszőelhagyások is irritáltak, és a rengeteg rossz helyen lévő vessző. Meg az ahoggyal kezdődő mondatok. De a de-vel kezdett mondatok is zavartak… OMG.

Miért érdemes életben maradnom?

● A KÖNYVEK MIATT - „Olvass, amit akarsz. Csak olvass. A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.”

● A CSALÁD MIATT

● A BARÁTOK MIATT

● A MUNKA és a MUNKATÁRSAK SZERETETE MIATT

● A LÉTEZÉS ÖRÖME MIATT

● AZ ELKÖVETKEZŐ UTAZÁSOK MIATT

● FINOM ÉTELEK és ITALOK MIATT

● A FORRÓ FÜRDŐK MIATT

● AZ ÉRZÉS MIATT, AMIT VEZETÉS KÖZBEN ÉRZEK

● A BLOGOM MIATT

Kedvcsináló idézetek:

❖

Van egy olyan elképzelés, miszerint az ember vagy azért olvas, hogy meneküljön, vagy azért, hogy megtalálja magát. Én nem látok a kettő között különbséget. Menekülés közben is önmagunkat keressük.

❖

A depressziót súlyosbíthatja, ha kívül rendben vannak a dolgok, mert még jobban megnő a szakadék a között, amit érzel és amit érezned kéne. Ha ugyanakkora depressziót érzel, mint amit természetesen érezne valaki egy hadifogolytáborban, de te nem vagy hadifogolytáborban, hanem egy szép sorházban a szabad világban, akkor azt gondolod: „Baszki, mindenem megvan, amit akartam, miért nem vagyok boldog?”

❖

„Ha azt, amit érzek, egyenlően szétosztanánk az emberek között, nem lenne egyetlen vidám arc a Föld kerekén. Nem tudom megmondani, fogom-e még jobban érezni magam valaha; szörnyen tartok tőle, hogy nem. De képtelenség, hogy így maradjak. Vagy meghalok, vagy jobban leszek.”

Noha Lincoln nyíltan kijelentette, hogy nem fél az öngyilkosságtól, mégsem ölte meg magát. Az életet választotta.

❖

A világ egyre inkább afelé halad, hogy nyomasszon bennünket. A boldogság nem használ a gazdaságnak. Ha megelégednénk azzal, amink van, miért kéne több? Hogyan adsz el egy ránctalanítót? Eléred, hogy az emberek aggódjanak a koruk miatt. Hogyan veszed rá őket, hogy egy pártra szavazzanak? Eléred, hogy aggódjanak a bevándorlás miatt. Hogyan köttetsz velük biztosítást? Eléred, hogy aggódjanak minden miatt. Hogyan veszed rá őket plasztikai műtétre? Hangsúlyozod a testi hibáikat. Hogyan ülteted le egy tévéműsor elé? Elhiteted velük, hogy kimaradnak valamiből. Hogyan adsz el egy új okostelefont? Érezteted velük, hogy lemaradnak.

A nyugalom forradalmi cselekedetté válik. Ha elégedett vagy a saját egy-pont-nullás egzisztenciáddal, ha jól megvagy a saját trehány, emberi éneddel, az nem használ az üzletnek.

❖❖❖❖❖

A képek a MATT HAIG nevű Pinterest táblámról származnak.

Reasons to Stay Alive borítók a GoodReads-en.

❖❖❖❖❖