alcím: Ponyvarákenrol
Ritkán léptek fel céges
bulikon, Puska ugyanis sziklaszilárd menedzseri álláspontot alakított ki az
ilyen felkérésekre: Egyetlen mutyi koncertet sem vállalnak el, amely nem
harmonizál az arculatukkal és az értékrendjükkel. Vagy csak nagyon sok
pénzért.
|
◈
A Black Sheep egy év
kényszerszünet után próbál
visszatérni a színpadokra.
Puska (Fegyverneky Tibor), a zenekar fiatal menedzsere
igyekszik összerántani a bandát Hegemony, az énekes összeomlása és felépülése
után. A banda tagjai, Imi Hendrix, Gúnár, Bozon, Gomez és Jóság egy feltétellel
hajlandóak újrakezdeni: egy év alatt fel kell jutniuk a fesztiválok
nagyszínpadaira, különben game over.
Megkezdődnek a próbák, megszületik az új album, beindul a
turné, pörögnek a bulik, már-már úgy tűnik, akár össze is jöhet a kitűzött cél,
amikor egy olyan helyzetben találják magukat, amit korábban elképzelni sem
tudtak volna.
Lévai Balázs első regénye sok-sok humorral viszi el az
olvasót a magyar backstage-ek világába, ahonnan természetesen nem hiányoznak a
rákenrol kötelező elemei sem.
Teljes fikció-e ez a könyv? Válaszul álljon itt a regény
mottója:
„A történet és szereplői a képzelet szülöttjei. Figyelem: A
képzelet nyomokban valóságot tartalmazhat.”
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2017
236 oldal · puhatáblás
·
ISBN: 9789632935577
|
Megvásárolható ITT:
+ e-könyv
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Őszintén? Az a fránya
borító és a haláli alcím tehet mindenről!
Adott Puska, a Black
Sheep elektro-pszichobeatet játszó zenekar menedszere, aki egy szerelmi
csalódástól padlóra kerül az énekese, emiatt úgy néz ki, hogy harangoztak a
bandának. Ámde a számomra nagyon elvont Hegemony talpra áll és összerántja a
régi bandát. A céljuk egyszerű, ám nagyszerű: irány a nagyszínpad és a legjobb
koncertidő! Közben meg beindul az új album elkészítése, turné turné hátán, jön
a kotnyeles zenei blogger és még egy gyilkossági ügybe is belekeverednek.
Szerintem...
Röviden? Nagyon fajin volt
ez a könyv! Szerettem olvasni és ajánlom mindenkinek, aki egy dögös, zenészes
regényt keres magának. Nem olyan elérhetetlenül rock sztárosak a főbb szereplői,
mint a romantikus-erotikus Stage Dive-sorozatnak és a témáját tekintve is
nagyon más az egész könyv. Sokkal életszagúbb, emberibb és humorosabb a sztorija.
Virág Emília fantasy
regényei után ez a legeredetibb karakterekkel operáló történet, amit az évben
olvastam – azt hiszem, hogy ezt így 2017
decemberében bátran kijelenthetem. Frenetikus volt a zöld tapétát nyalogatással,
a kibelezett kenyérben sétálással, a rengeteg piálással, a csillárral alvással,
a lótolvajlással, a régi menedzser titokzatos eltűnésével, a gyilkosan főző DJ
kulináris fogásaival és a zenei blogot vezető, gyilkos szövegű Mirával együtt.
Szívem szerint mennék ez
után a nem létező banda után és hallgatnám az elektro-pszichobeatet, amit
játszanak. (Oké, lehet, hogy miután a bárányokkal kitomboltam magam valamelyik
fesztiválon, átvetődnék egy mocsokrock-koncertre is, ha már…!)
Összességében
Számomra az eleje kicsit
lassú volt, pedig egy egész jó felütéssel kezdődik a könyv (Ruby Tuesday
története), mégsem ragadott azonnal magával. Szóval kellett egy kis idő, míg
képbe kerültem az elején, de utána rendesen beütött a sztori, naa! Viszont a
végére besűrűsödtek az események és már annyira izgatott, hogy mi lesz a Black
Sheep sorsa, hogy kínzás volt félretenni egy pillanatra is.
Jó volt ez így, hogy nem
kapott minden tag nagyobb részt a cselekményben, mégis sokat megtudunk róluk a
szuper háttértörténetük végett. (Főleg
Bozoné és Gomezé tetszett, nagyon megszerettem őket. Oké, Imi zöld tapéta
imádata is fantasztikus volt!)
Az abszolút kedvenc részem a 225. oldalon esett meg. TE. JÓ. ÉG!
Ez egy iszonyatosan jól
odatett csúcspont volt szerintem; épp olyan, mint a triangulum megütése Hege
által., amikor úgy érzi, hogy együtt van a közönség és a banda koncert közben.
Értékelés: 4,5
Fikció vagy mégsem?
„Ez a könyv nyilván teljes fikció, a szereplői nem valódi
karakterek. De mégis: közülük hányan vannak itt?”. – indította Winkler Róbert a
könyvbemutatót novemberben. Hát igen… Ilyen az, amikor a valóság átlopakodik a
lapok közé. Akadnak felismerhető hasonlóságok (pl: Supernem – Superlativus párhuzam,
The Rolling Stones tetkójú Papp Szabolcs - Imi The Beatles tetkója), de a
legtöbb anekdota vagy sztori csak hallomásból lett belevarrva magába a sztoriba.
Én relatíve kevés ilyen hasonlóságot vettem észre – egyszerűen elsodort a Black Sheep zenekar története, szóval nem is
figyelgettem különösebben -, ezért meglepett az Index cikke a
könyvbemutatóról. Nagyon érdekesnek tartom a regény egyes momentumait, és
szerintem jót tett neki néhány durván realisztikus sztori (pl. a csillárral
ébredős berúgásos).
Ajánlom, ha… szereted a humoros, kicsit elborult és érdekes szereplőkkel
teli regényeket; …érdekel, hogy milyen lehet a zenekarral turnézás; …mire képes
egy fiatal menedszer, aki szeretné, ha felfelé ívelne az istápoltjainak a
pályája; …szórakozni akarsz!
Kedvcsináló idézetek:
◈
(…) a dobfelszerelés
mögött mintha a neki rendelt helyet találta volna meg az életben. Úgy érezte,
egészen pontosan egy hollópéternyi hely van üresen a dobfelszerelés közepén.
◈
◈
– Nézze, Tibor, a
lovászfiú éjfélkor nézett be utoljára az istállóba, akkor Ruby Tuesday még
békésen vacsorázott. Reggel hatkor viszont hűlt helyét találta. A pincérek
szerint maguk jöttek el utoljára a csárdából, finoman szólva sem józanul.
Hangoskodtak, üvöltöztek, lepisilték Hófehérkét és a hét törpét, krumplival
dobálták a szélkakast, versenyt futottak a galopp-pályán, majd a Goodbye, Ruby Tuesday-t énekelve
távoztak. Ebből gyanítjuk, hogy esetleg maguk vitték el.
– Anita, drága, értse meg, az én zenekaromban
senki nem tud lovagolni. A darts a legkeményebb sport, amit életükben űztek.
Ráadásul mindegyiknek van valami allergiája, a lószőrtől például fulladnak.
Annyira bénák, hogy ha nem kezdtek volna el gitározni a középiskolában, ma
vonatokat fényképeznének és a Mr.
Masturba lenne a kedvenc daluk a Tokyo Cinema Clubtól. Mit kezdenének ők
egy lóval?
◈◈◈◈◈
A BEÁLLÁS
- PONYVARÁKENROL Pinterest táblája.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése