2017. december 15., péntek



Lévai Balázs: Beállás

alcím: Ponyvarákenrol 


Ritkán léptek fel céges bulikon, Puska ugyanis sziklaszilárd menedzseri álláspontot alakított ki az ilyen felkérésekre: Egyetlen mutyi koncertet sem vállalnak el, amely nem harmonizál az arculatukkal és az értékrendjükkel. Vagy csak nagyon sok pénzért.

   
Fülszöveg:
A Black Sheep egy év kényszerszünet után próbál visszatérni a színpadokra.
Puska (Fegyverneky Tibor), a zenekar fiatal menedzsere igyekszik összerántani a bandát Hegemony, az énekes összeomlása és felépülése után. A banda tagjai, Imi Hendrix, Gúnár, Bozon, Gomez és Jóság egy feltétellel hajlandóak újrakezdeni: egy év alatt fel kell jutniuk a fesztiválok nagyszínpadaira, különben game over.
Megkezdődnek a próbák, megszületik az új album, beindul a turné, pörögnek a bulik, már-már úgy tűnik, akár össze is jöhet a kitűzött cél, amikor egy olyan helyzetben találják magukat, amit korábban elképzelni sem tudtak volna.
Lévai Balázs első regénye sok-sok humorral viszi el az olvasót a magyar backstage-ek világába, ahonnan természetesen nem hiányoznak a rákenrol kötelező elemei sem.
Teljes fikció-e ez a könyv? Válaszul álljon itt a regény mottója:
„A történet és szereplői a képzelet szülöttjei. Figyelem: A képzelet nyomokban valóságot tartalmazhat.”  
Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2017
Athenaeum, Budapest, 2017
236 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632935577

Megvásárolható ITT:
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Őszintén? Az a fránya borító és a haláli alcím tehet mindenről!

A történetről...

Adott Puska, a Black Sheep elektro-pszichobeatet játszó zenekar menedszere, aki egy szerelmi csalódástól padlóra kerül az énekese, emiatt úgy néz ki, hogy harangoztak a bandának. Ámde a számomra nagyon elvont Hegemony talpra áll és összerántja a régi bandát. A céljuk egyszerű, ám nagyszerű: irány a nagyszínpad és a legjobb koncertidő! Közben meg beindul az új album elkészítése, turné turné hátán, jön a kotnyeles zenei blogger és még egy gyilkossági ügybe is belekeverednek.

Szerintem...

Röviden? Nagyon fajin volt ez a könyv! Szerettem olvasni és ajánlom mindenkinek, aki egy dögös, zenészes regényt keres magának. Nem olyan elérhetetlenül rock sztárosak a főbb szereplői, mint a romantikus-erotikus Stage Dive-sorozatnak és a témáját tekintve is nagyon más az egész könyv. Sokkal életszagúbb, emberibb és humorosabb a sztorija. 

Virág Emília fantasy regényei után ez a legeredetibb karakterekkel operáló történet, amit az évben olvastam – azt hiszem, hogy ezt így 2017 decemberében bátran kijelenthetem. Frenetikus volt a zöld tapétát nyalogatással, a kibelezett kenyérben sétálással, a rengeteg piálással, a csillárral alvással, a lótolvajlással, a régi menedzser titokzatos eltűnésével, a gyilkosan főző DJ kulináris fogásaival és a zenei blogot vezető, gyilkos szövegű Mirával együtt. 
Szívem szerint mennék ez után a nem létező banda után és hallgatnám az elektro-pszichobeatet, amit játszanak. (Oké, lehet, hogy miután a bárányokkal kitomboltam magam valamelyik fesztiválon, átvetődnék egy mocsokrock-koncertre is, ha már…!)

Összességében

Számomra az eleje kicsit lassú volt, pedig egy egész jó felütéssel kezdődik a könyv (Ruby Tuesday története), mégsem ragadott azonnal magával. Szóval kellett egy kis idő, míg képbe kerültem az elején, de utána rendesen beütött a sztori, naa! Viszont a végére besűrűsödtek az események és már annyira izgatott, hogy mi lesz a Black Sheep sorsa, hogy kínzás volt félretenni egy pillanatra is.
Jó volt ez így, hogy nem kapott minden tag nagyobb részt a cselekményben, mégis sokat megtudunk róluk a szuper háttértörténetük végett. (Főleg Bozoné és Gomezé tetszett, nagyon megszerettem őket. Oké, Imi zöld tapéta imádata is fantasztikus volt!)

Az abszolút kedvenc részem a 225. oldalon esett meg. TE. JÓ. ÉG!
Ez egy iszonyatosan jól odatett csúcspont volt szerintem; épp olyan, mint a triangulum megütése Hege által., amikor úgy érzi, hogy együtt van a közönség és a banda koncert közben.

Értékelés: 4,5

Fikció vagy mégsem?

„Ez a könyv nyilván teljes fikció, a szereplői nem valódi karakterek. De mégis: közülük hányan vannak itt?”. – indította Winkler Róbert a könyvbemutatót novemberben. Hát igen… Ilyen az, amikor a valóság átlopakodik a lapok közé. Akadnak felismerhető hasonlóságok (pl: Supernem – Superlativus párhuzam, The Rolling Stones tetkójú Papp Szabolcs - Imi The Beatles tetkója), de a legtöbb anekdota vagy sztori csak hallomásból lett belevarrva magába a sztoriba. Én relatíve kevés ilyen hasonlóságot vettem észre – egyszerűen elsodort a Black Sheep zenekar története, szóval nem is figyelgettem különösebben -, ezért meglepett az Index cikke a könyvbemutatóról. Nagyon érdekesnek tartom a regény egyes momentumait, és szerintem jót tett neki néhány durván realisztikus sztori (pl. a csillárral ébredős berúgásos).

Ajánlom, ha… szereted a humoros, kicsit elborult és érdekes szereplőkkel teli regényeket; …érdekel, hogy milyen lehet a zenekarral turnézás; …mire képes egy fiatal menedszer, aki szeretné, ha felfelé ívelne az istápoltjainak a pályája; …szórakozni akarsz!

Kedvcsináló idézetek:
(…) a dobfelszerelés mögött mintha a neki rendelt helyet találta volna meg az életben. Úgy érezte, egészen pontosan egy hollópéternyi hely van üresen a dobfelszerelés közepén.
A józanság az aggódó dilettánsok luxusa.
– Nézze, Tibor, a lovászfiú éjfélkor nézett be utoljára az istállóba, akkor Ruby Tuesday még békésen vacsorázott. Reggel hatkor viszont hűlt helyét találta. A pincérek szerint maguk jöttek el utoljára a csárdából, finoman szólva sem józanul. Hangoskodtak, üvöltöztek, lepisilték Hófehérkét és a hét törpét, krumplival dobálták a szélkakast, versenyt futottak a galopp-pályán, majd a Goodbye, Ruby Tuesday-t énekelve távoztak. Ebből gyanítjuk, hogy esetleg maguk vitték el.
    – Anita, drága, értse meg, az én zenekaromban senki nem tud lovagolni. A darts a legkeményebb sport, amit életükben űztek. Ráadásul mindegyiknek van valami allergiája, a lószőrtől például fulladnak. Annyira bénák, hogy ha nem kezdtek volna el gitározni a középiskolában, ma vonatokat fényképeznének és a Mr. Masturba lenne a kedvenc daluk a Tokyo Cinema Clubtól. Mit kezdenének ők egy lóval?
◈◈◈◈◈
A BEÁLLÁS - PONYVARÁKENROL Pinterest táblája.
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése