2017. december 18., hétfő



Totth Benedek: Holtverseny


AZ EGÉSZ BEJEGYZÉS ENYHÉN SPOILERES ÉS (18+)!


– Felrobbantom a kibaszott Burger Kinget, bazmeg! – durran el az agya.
– A McDonald'sban voltunk – jegyzi meg halkan Zolika a homlokát tapogatva.
– Leszarom – mordul rá Kacsa.


Fülszöveg:
Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2014

Magvető, Budapest, 2014
248 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789631429060
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Az új könyvére - Az utolsó utáni háború - nagyon kíváncsi vagyok, ezért gondoltam, hogy bemelegítek az első regényével - ha már a Merítés-szerkesztő társaim annyira ajánlják! (Ráadásul jól elvittem magammal nyaralni, hiszen kikapcsolódásnak gondoltam. Hát... hagyjuk.)

Röviden a főszereplőkről és a történetről!

Adott egy vízilabdás / úszó baráti társaság, élükön a „tuti, hogy pszichopata” Kacsával, a gazdag gyerekkel. Körülötte bolyong Bója, aki a csapat vízilabdása és egészen elhivatott sportoló, ám annyira mégsem, hogy ne szívna el a haverjaival egy-egy „trombitát”. Van még egy Zolikánk is, aki egy értelmesnek tetsző, paraszti józan ésszel megáldott srác. (Azért írom, hogy értelmesnek tetszik, mert ha az lenne, akkor nem barátkozna ezekkel a fiúkkal...) A negyedik srácnak nincs neve, annyit tudunk róla, hogy ő is drogozik, iszik, kefélgeti a rajongó lányokat a fiúkkal együtt és egyébként az ő szemszögéből (E/1) élvezhetjük végig a történetet.
Rajongó lányok alatt a lány úszókat értem, élükön Nikivel, akiről onnan lehet tudni, hogy szerelmes Kacsába, hogy a fiúk egymás utáni leszopását mindig vele kezdi... NO COMMENT.

Szerintem…

A legkevésbé sem szórakoztatott ez a történet, ráadásul nem is tudom, mi volt. Nagyon sötét hangulatú valami volt, ami egy relatíve érdekes balesettel kezdődik. A fiatalok este bedrogozva elütnek valakit a sötétben, aztán mentik az irhájukat. Oké, hallottam már néhány hasonló sztorit, de a guta majd megütött, amikor a könyv végére értem és ezzel a szállal körülbelül SEMMI nem történt! Se vissza nem járt levadászni őket az elütött, se a rendőrség nem citálta be őket, se semmi. Csak Kacsának kicsit jobban elgurulnak a gyógyszerei, mint annak előtte, de mivel amúgy is kattant a gyerek, ez előbb vagy utóbb amúgy is bekövetkezett volna.

Van ebben a történetben minden, mi szemnek és szájnak ingere (vagy épp ellenkezőleg: nem az): füves cigi és egyéb drogok, pedofília, ujjazás, ronda beszéd, animal szex, kötözős pornó, szexelő fiatalok, gyilkosság és gyilkossági kísérlet, drog, MILF, dildó, erőszak, sport, amputáció, satöbbi. Szerencsére elég sok minden csupán említés szintjén szerepel a könyvben, de így is sok volt.


Ennyire unszimpatikus, ellenszenves, undorító társaságot már régen pipáltam regényben. Ha nem ez lett volna az egyik könyv a kettő közül, amit magammal vittem nyaralni és a másikat ne olvastam volna ki hamarabb, akkor tuti, hogy félbehagytam volna... Mivel nem volt több olvasnivalóm, ezzel kellett „beérnem”, mondhatni: így jártam.

Összességében

Nem az én világom. Se a történet, se a duma, se a műfaj, se a sztori (ha volt egyáltalán). A szomorú az, hogy az író stílusát élveztem, de nagyon mellé nyúlt nálam ezzel a káromkodásokkal és ízléstelen dolgokkal teletűzdelt sztorival! Komolyan mondom, hogy még a vége tetszett a legjobban - és ez nem egy poén... nem arra gondolok, hogy a VÉGE szöveg tetszett a legjobban -, mert bár kegyetlenül brutális volt a vaddisznós témával együtt, mégis abszolút megérdemelte a sok kis *****, ami velük történt.

Végig azon gondolkodtam, hogy tartunk-e egyáltalán valamerre? Mit mesél el a könyv? (Már azon túl, hogy ha lesz gyerekem, akkor véletlenül sem hagyom, hogy úszó legyen belőle...) Nem értem, nem tetszik és nagyon nem éreztem rá erre a történetre.

Mélypont: 
Desert Eagle, utolsó töltény a csőben, macska... Elég ennyit mondanom, ugye? 

Értékelés: 2,5


Hogy el fogom-e olvasni az új könyvét?

Persze, adok neki egy esélyt, hiszen egy posztapokaliptikus regény sokkal közelebb áll hozzám már a témáját tekintve is, mint ez...

Kinek ajánlom?
® E/1-ben elmesélt sztorik kedvelőinek. Akiket nem zavar a szabadszájúság, a káromkodás. Akiket nem irritálnak a „mocskos kis részletek”. Vagy a drogozás, alkoholizálás. Akiknek az irodalom nem kell, hogy kizárólagosan vagy „szép” vagy „szórakoztató” legyen. (Úgy gondolom, hogy nálam főleg ezen csúszott el ez a regény!)

Idézetek:
Hányingerem van, de közben meg éhes is vagyok. Kihúzom a fiókot. Egy darab penészes sajtot látok, olyan, mint egy döglött egér. Zöld és szőrös. Majdnem belerókázok a rekeszbe, úgyhogy gyorsan visszatolom. Becsukom a hűtő ajtaját.
Aztán felhívtam a kedvenc lelkisegély-szolgálatomat, kértem a kedvenc lelkisegély-szolgálatos csajomat, lenyomtam valami szar dumát, hogy már megint megvert a faterom, és hogy öngyilkos akarok lenni, és miközben a csaj vigasztalt, kivertem.
– Nem kenődött el? – kérdezi.
– Micsoda?
– A rúzsom.
– Nem. – Biztosan szopásálló, gondolom, de inkább nem mondok semmit, mert Kacsáék úgyis halálra fogják szívatni.
– Szuper – mosolyog Niki, majd ellentmondást nem tűrő hangon így folytatja: – Kérem a spanglit!
– Mi van, nem szívtál még eleget? – kezdi Kacsa.
– Olyan bunkó vagy! – mondja Niki, de ez csak műhiszti. Bele van zúgva Kacsába, mindig őt cumizza le először. Meg a húga is. Mármint Niki húga. Mármint Kacsát. 
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése