És vigyorogva nézett Paulra.
Vigyorgásában ott bujkált a téboly, de még valami más is, valami, ami valóban
megrémítette: a tudatos gonoszság. Mintha egy démon fickándoznék a tekintete
mögött.
|
v
Paul
Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb
regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy
veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka
hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul
kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba
borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig
pislákol az élet.
Kihúzza
az árokból. Hazaviszi. Életre kelti.
Új
Sheldon-regényt akar.
Csak
magának.
Könyv információk:
Eredeti cím: Misery
Eredeti megjelenés éve: 1987
Európa, Budapest,
2015
412
oldal · keménytáblás ·
ISBN:
9789634052166 · Fordította: Szántó Judit
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Érdekelnek Stephen King művei, és lassacskán,
bolhapiacról bolhapiacra összegyűjtögetem a szimpatikusabb részeket – mint ezt
is! A Tortúra első magyar kiadására a WestEnd aljában találtam rá, jó néhány
éve birizgálja már a fantáziámat.
Miről van szó?
Kiszolgáltatottság, tehetetlenség, folyamatos
fájdalom, bizonytalanság és félelem – történetünk főhőse egy baleset
következtében egy önkényes nővérke, „a legnagyobb rajongója” csapdájában reked,
és nem telik el, hogy ne érezné ezeket.
Mi, emberek ösztönösen megérkezzük, mikor vagyunk
biztonságban, és mikor nem. Milyen érzés arra ébredni, hogy nem vagyunk
biztonságban? Hogy milyen, ha egy őrült állt őr fölöttünk, miután nagy nehezen
kivergődünk néhány nap eszméletlenségből? Paul Sheldon szituációja rettenetes, de a
könyv vesébe vágó hitelességgel meséli el, hogy milyen rémes erre ébredni,
ráébredni önnön tehetetlenségére és kiszolgáltatottságára.
„A helyzet az, Paul, hogy gyógyulófélben vagy. Bár
a lábad térdtől lefelé olyan, mint amilyennek egy négyéves gyerek a botot
rajzolná, de akkor is gyógyulsz. Most már akár aszpirinen is elboldogulnál.
Nem a fájdalom miatt kell a Novril, csak azért követeled, mert rákaptál.”
|
Szerintem…
Annie egy kegyetlen, kattant pszichopata, akire
egyrészt irtó dühös voltam, másrészt elgondolkodtatott, mint olvasót, hogy
vajon hasonló szituációban hogy viselkednék a kedvenc írómmal. Persze a hasonló
szitu alatt azt értem, hogy kimentem egy balesetből a random szerencsétlent,
miközben tombol körülöttünk a vihar, és nem azt, hogy bemutatom neki, milyen
ügyesen bicegtetek… Nyilván nem
viselkednék ennyire kreténül. Oké, megvárnám, míg magához tér, de nem nálam,
hanem egy kórházban… (…és utána esetleg dedikálja a könyveimet?)
A könyv érdekes a fogvatartott helyzetéből is, de
abba jobb bele se gondolni, hogy így is járhatok, hiszen már az is felkavart,
ahogyan Annie bánt ezzel a szerencsétlen pacákkal.
Paul megpróbáltatásai szörnyűek voltak, hihetetlen,
hogy vannak ennyire beteg emberek, ennyire fanatikus rajongók! Annie Wilkes egy
szörny, de nem az a fajta, ami a sötétből les rád, hanem az a fajta beteg
némber, akivel az ABC-ben találkozhat az ember. Ilyen kattant bárki lehet, és
ezt tartom igazán rémisztőnek.
Egyébként muszáj hozzátennem, hogy nem gondoltam volna, hogy TORTÚRA egy történelmi szerelmes regény főszereplőnőjének a neve! Érdekes fejlemény volt, mert erről valahogy sosem hallottam, holott a regényt azért szokták emlegetni, bele szokták írni más sztorikba! (Vagy rajzfilmekbe... ld.: Family Guy)
Furcsa kijelenteni, hogy TETSZETT, de ez egy egész
jó SK történet volt. Szerintem ez is egy klasszikus, amit ismerni kell, mert az
alapműveltség részét képezi… Mondhatni: „kultuszkönyv”?
Összességében
Nagyon izgalmas az alapszituáció – simán elröppent
100 oldal, és nem éreztem azt a szokásos stephenkingi
lassúságot, amit nem kedvelek az író könyveiben -, de Isten óvjon minket a
hasonló futóbolondoktól és rémmesébe illő helyzetektől! Úgy érzem, hogy eddig
ebben a könyvében volt a legkevesebb mellébeszélés.
A történet nagyon para, mert az olvasó lelkére megy,
ráadásul egészen aprólékosan fel van építve. Annie nevetőkuckójától elkezdve Paul
Novril-függőségen és az írógépének a kipotyogó betűin át a „vágd el a
csúcsponton” típusú filmekig minden kellett ahhoz, hogy ekkorát üssön.
(Mégis maradt benn egy Na, ez egyszer olvasós volt -feeling...)
Értékelés: 4
Filmadaptáció
Tortúra (1990)
Adaptáció: 5/5 «««««
James Caan és Kathy Bates fergetegeset alakított, ráadásul szerintem ez egy nagyon
könyvhű feldolgozás. Mivel mindkét színészt szeretem, így kissé elfogult is
voltam az irányukba, de a film meggyőzött arról, hogy ez jóféle elfogultság
volt, amit megérdemelnek.
A könyv inkább a lelkünkbe tapos, de a film is
eléri, hogy kényelmetlenül ficeregve és döbbenten nézzük, mit áll ki Paul, hogy
életben tartsa őt ez az őrült némber. Félőseknek, gyenge szívűeknek egyiket se
ajánlom.
Kedvcsináló
idézetek:
v
Van egy pont, amikor már nincs értelme taglalni a
fájdalmat. Senki sem sejti, hogy ekkora fájdalom létezik a világon. Senki.
Mintha az ember testét démonok szállták volna meg.
v
Millió dolog van a világon, amit nem tudok. A
nyesett labdát például már a gimiben sem bírtam visszaadni. Ha csöpög a csap,
én nem javítom meg. Görkorcsolyázni se tudok, és ha a gitáron megpendítek egy
dúr akkordot, mindenki kimenekül a szobából. Két ízben próbálkoztam a
házassággal, és egyszer sem sikerült. De ha azt kéritek, hogy bűvöljelek el,
ijesszek rátok, keltsek bennetek izgalmat vagy együttérzést, ha sírni vagy
nevetni akartok, igen, akkor számíthattok rám, mert ezt meg tudom adni nektek,
s addig tömöm belétek, míg el nem aléltok a gyönyörűségtől. Mert ez az, amihez
értek.
v
Az operatőr egy gyors fordulattal Annie-ra
irányította a kamerát, Annie meg egyetlen gyors fordulattal az operatőrre
irányította a vadászpuskát, mire az operatőr úgy döntött, hogy inkább életben
marad, és meghallgatja a Grateful Deadet, semhogy tovább pazarolja a
videoszalagot a Sárkányasszonyra, és tüstént visszahuppant a hátsó ülésre.
vvvvv
MISERY a
GoodReads-en.
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése