Mini-könyvklub 20. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.
A többiek
értékelését itt olvashatjátok el.
|
– Azt akarja, hogy én vizsgáljam meg azokat a pöttyöket? – kérdeztem. – Igen. – Az egész világ magát hatalmazta fel ennek a problémának a
megoldására, mire maga egyenesen egy középiskolai tanárhoz jött? – Igen. Megfordultam, és az ajtó felé indultam. – Maga vagy hazudik, vagy megőrült, vagy a kettő kombinációja. Nekem
most mennem kell. – Ez nem kívánságműsor – szólt utánam. |
 |
Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmaz. Ryland Grace
egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol
van, és mit is kéne tennie. Csak annyit tud, hogy évekig tartó
öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két
holttest társaságában. Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a
múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a
bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe
kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával
fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát. Ha beszámítjuk a képletbe váratlan
szövetségesét, talán még sikerrel is járhat. |
|
Könyv információk: Eredeti mű: Project Hail
Mary Eredeti megjelenés éve: 2021 Fumax, Budapest,
2021 512
oldal · keménytáblás · ISBN:
9789634701941 · Fordította: Rusznyák Csaba |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A BEJEGYZÉS ENYHÉN SPOILERES
Szerintem…
Nos, eléggé meglepett, hogy a regény története
szerint valami lelegelészi Napunk fényét – vagyis
felbukkan valami fekete izé, ami lényegében a csillagokkal táplálkozik -,
ami miatt a Földre a nyilvánvaló pusztulás vár elég hamar... és a világ
megmentése egy csillagász körökből kibukott, középiskolai tanár kezében kerül. Ryland Grace egyébként egy harmincas
pasi és fergeteges figura, akit nagyon csíptem az első pillanattól fogva. Leginkább
olyan volt a stílusa és a karaktere (a nyilvánvaló háttértörténeti különbözőségekkel
nem törődve), mintha A
marsi főszereplője, Mark Watney
tért volna vissza egy újabb körre!
A regény úgy kezdődik, hogy szegény idegenünk se a
nevére, se a munkájára, semmire nem emlékszik, ám hamar rájön, hogy egy űrhajón
van két másik asztronauta társaságában, akik nem ébredtek fel a mesterséges
kómából. Lassacskán tudjuk meg, hogy kicsoda ő, miért van azon a bizonyos
űrhajón, mibe halhattak meg az utastársai, és még ennél is lassabban tér vissza
az összes emléke az űrhajóra kerülés előtti időkből. A visszaemlékezésekből
megtudjuk, hogy a nagy és gazdag országok töméntelen mennyiségű pénzt tolnak
egy projektbe, amit egy Eva Stratt nevű nő irányít (és ezzel kábé az egész
világon nincs nála több hatalommal bíró ember). Az ArcLight projekt célja, hogy
megoldást találjanak a Napunk fényének exponenciális csökkenésére, mielőtt
kihalna az emberiség.
Szóval ott dekkol rengeteg szunyálás után, teljesen
egyedül ez a harmincas tudós pasi a világegyetem egy távoli pontján, és
igyekszik megoldást találni arra, hogy vajon zabálja némelyik csillagot fel az
asztrofágnak elnevezett valami, és egy másik naprendszerbelit, a Tau Cetit meg
miért nem... Eközben próbál megküzdeni a hézagos memóriájával, a magányával, az
egyre fogyó ételadagokkal, a hajó számítógépéivel, míg egy nap felbukkan egy
idegen radarjel az egyik monitoron!
|
Elakadt bennem a levegő. – Na várjunk csak! Ezek szerint kísérleti nyúl vagyok? Kísérleti nyúl
vagyok! – Nem, ez nem igaz – válaszolta Stratt. Meredten bámultam őt. Ő engem
bámult meredten. Én visszameredtem rá. – Na jó, tényleg az – helyesbített. – A bánatba is! Ez baromi nagy szemétség! – Ne dramatizálja túl. Csak óvatos vagyok. Képzelje el, mi történne, ha
elküldeném az asztrofágot a bolygó legzseniálisabb tudósainak, az meg mindet
megölné. |
A főszereplő stílusa már az elején megfogott, amikor
a frissen ébresztett, egészen amnéziás Ryland vitatkozni kezd az őt ellátó
gépekkel. A férfi stílusa mellett a regény elbeszélése is bejött ezzel a memóriából
elő-előbukkanó információ- és emlékmorzsás megoldással. Tetszett, hogy olyan
dolgok rázzák meg, vágják földhöz, dühítik vagy dobják fel, amik már réges-rég
történtek, szinte egy másik életben, szinte egy másik emberrel. Mivel a
tudományokhoz elég süti vagyok, csak a laikusok szemüvegén keresztül tudtam
olvasni a könyvet, amiben bizony oltárian sok okosság és rengeteg tudományos
levezetés van…
Egy ponton annyira elvadulttá vált a történet – kb.
Rocky és a tanmőba szó első felbukkanása környékén -, hogy majdnem
hátralapoztam, nem az lesz-e a regény befejezése, hogy szerencsétlen Ryland
Grace üldögél a diliházban a nyugiszobában, mert megbomlott az elméje
mindattól, amit egy Stratt nevű nőszemély előadott neki. Nos, ennyire elborult
ez a történet, és ennyire képes Andy Weir szabadon ereszteni az amúgy
tudományos okosságokkal teli elméjét!
A regény második fele, ahol már a tanulás,
tanulmányozás, csapattá kovácsolódás van porondon szerintem fergeteges lett.
Rocky SPOILER! egy igazi idegen élőlény saját világgal, nyelvvel, kinézettel. Le a
kalappal az író előtt, amiért sikerült ennyire okosan felépítenie az ő szálát
is. Majdnem elbőgtem magam, amikor kiderült, hogy miért maradt egyedül, és hogy
mennyire a részük, hogy figyeljék egymást alvás közben. A regény
lezárása pedig megint csak megér egy misét, mert abszolút nem erre számítottam.
Nagyon nem, de tetszett.
Összességében…
Imádtam a főszereplőket, a mellékszereplőket, a
párbeszédeket, és szinte az egész regényt az elejétől a végéig, de nekem kicsit
sok volt a tudományos bla-bla. Talán emiatt néha belassult számomra ez az amúgy
meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal teli történet. Nem lesz újraolvasós,
de nagyon boldog vagyok, hogy ezt olvastuk a Mini-könyvklub 20. fordulójára
mint első regényt. Szuper kezdés!
KEDVENC
rész? Talán Eva Stratt és Ryland Grace
kezdeti csatározásait szerettem
legjobban olvasni!
Értékelés: 4,5
Borítómustra - külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
v
– Bírónő, ügyfeleim nem
vitatják a Hail Mary Projekt nemes természetét. Panaszuk a jogvédett anyagok és
szabadalmaztatott technológiák illegális felhasználására vonatkozik.
Stratt is megrázta a
fejét.
– Röhejesen sok időbe és
energiába telne licencmegállapodásokat kötni az összes érintett vállalattal.
Úgyhogy nem is fogunk vesződni vele.
– Biztosíthatom, Ms.
Stratt, hogy ön a törvények szerint fog eljárni – figyelmeztette a bíró.
– Csak ha kedvem tartja.
– Stratt feltartott egy papírlapot. – A kezemben tartott nemzetközi egyezmény
szerint immunitás illet meg a föld bármely részén elkövetett bármiféle bűn
kapcsán.
v
Nem semmi. Itt ülök egy űrhajón, a Tau
Ceti rendszerben, várva, hogy folytatódjon a társalgásom az intelligens
földönkívüliekkel, akiket csak nemrég ismertem meg… és unatkozom. Hihetetlen,
milyen könnyedén képes elfogadni az emberi elme az abnormálist, és átalakítani
normálissá.
v
Stratt az állát
dörzsölte.
– Tizenkilenc év nem
elég. Tizenhárom év kell a Hail Marynek, hogy eljusson a Tau Cetihez, és még tizenhárom
év szükséges ahhoz, hogy az adatok visszaérkezzenek. Legalább huszonhat évre
van szükségünk. A huszonhét jobb lenne.
Leclerc úgy nézett rá,
mintha kinőtt volna a vállából egy második fej.
– Maga miről beszél? Ez
nem valamiféle lehetséges eredmény. A folyamat már beindult, és mi semmit sem tehetünk
ellene.
– Badarság. Az emberiség
egy évszázada ügyködik a globális felmelegedésen merő véletlenségből. Lássuk, mire
vagyunk képesek, ha a legjobb tudásunkkal törekszünk arra, hogy előidézzük.
Leclerc hátrahőkölt.
– Micsoda? Maga most
viccel, ugye?
vvvvv
Nem
saját képek. Pinterest tábla: A Hail Mary-küldetés
Project Hail Mary a
GoodReadsen
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése