|
– Ha csak ész nélkül olvasod, amit érsz, attól még nem fogsz többet
látni a világból. Akármennyi tudást tömsz a fejedbe, amíg nem gondolkodsz a
saját fejeddel, és nem mész utána a dolgoknak a saját lábadon, mindaddig csak
mások tollával ékeskedsz. – […] – A könyvek nem fogják helyetted leélni az
életedet. Az olvasó, aki elfelejti, hogyan kell járni a saját lábán, olyan,
mint egy elavult ismeretekkel teli enciklopédia. Haszontalan régiség mindaddig,
míg valaki ki nem nyitja.
|
 |
Rintaró csak egy átlagos gimnazista, aki utál iskolába
járni, sok időt tölt a gondolataiba merülve, és kissé nehezen ért szót a
többi emberrel. Egy különleges képessége mégis van: senki sem ismeri úgy a
könyveket, ahogyan ő. Nagyapja üzlete, a Nacuki Antikvárium igazi
kincsesbánya, ahol elfeledett regények, régi klasszikusok és valódi
ritkaságok sorakoznak az ódon könyvespolcokon. Nagyapó őszintén hitt abban,
hogy a könyveknek hatalmas ereje van, és képesek jobbá tenni az emberiséget,
és bár vevőköre sosem volt túl népes, sokan osztoztak a meggyőződésében. Egy
nap azonban az öregúr meghal, Rintarónak pedig el kell hagynia szeretett
antikváriumát, hogy a nagynénjéhez költözzön. A szomorú előkészületek
közepette váratlan látogató toppan be hozzá: egy nagyszájú, sőt egyenesen
pimasz macska, aki azért jött, hogy magával vigye Rintarót egy titkokkal és
veszélyekkel teli utazásra, amelynek tétje nem kevesebb, mint a könyvek
megmentése a végső kihalástól.Nacukava Szószuke varázslatos meséje
lélegzetelállító világokba kalauzol, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk,
mennyire nehéz, ugyanakkor felemelő küldetés valódi olvasóvá válni. Kivételes
alkotás, amely magával ragadó hangulatával Murakami Haruki és Michael Ende
legkülönlegesebb munkáit idézi. NACUKAVA SZÓSZUKE
orvosként dolgozik Naganóban, a neve írói álnév. Első műve, a rangos díjakat
nyert Kamiszama no karute [Isteni kartoték] több mint hárommillió példányban
kelt el Japánban, filmfeldolgozás és sorozat is született belőle. A Rintaró
és a könyvek útvesztője a második regénye. |
|
Könyv információk:
Eredeti mű: 本を守ろうとする猫の話 Eredeti megjelenés éve: 2017 Libri, Budapest, 2021 206
oldal · keménytáblás · ISBN:
9789634337423 · Fordította: Mayer Ingrid |
◈ ◈ |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért figyeltem fel
erre a könyvre?
Japán a szívem csücske mindenestül. Szeretem a Japánban játszódó történeteket, a japán szerzőket, a mangákat, az animéket, a cosplayeket, az ott élőket... Talán csak a tengeri herkentyűs kajáikkal és az elvontabb regényeikkel nem tudok mihez kezdeni, de az utóbbiak mégis rendkívüli módon izgatják a fantáziámat. Így hát azonnal lecsaptam Rintaró történetére is!
Szerintem…
Szívesen ellátogatnék a Nacuki Antikváriumba, hátha felbukkanna egy tigriscsíkos cica, és kalandozni hívna... de azzal is megelégednék, ha tudnék pár szót váltani Rintaróval a könyvekről. Csuda izgalmas könyvmolynak tűnik!
A könyv főszereplője egy igazi magának való
iskolakerülő, aki hajlamos az olvasásba menekülni az élet viszontagságai elől. Azt
hiszem, hogy vagyunk így néha, és talán épp emiatt azonnal a szívembe lopta
magát ez a csendes könyvmoly, aki épp most vesztette el a nagypapáját. Ha ez
nem lenne elég, hamarosan el kell költöznie, és hátra kell hagynia a közös könyvesboltjukat
is. Befordul, olvas, nem jár iskolába, a mindennapjait a boltban tölti, így nem
túl meglepő, hogy egy nap felbukkan az iskolatitkár a fiú üzenőfüzetével… és kéri, hogy
járjon suliba. Ami viszont meglepő, az a beszélő macska, aki Toraként
mutatkozik be, és aki valami mágikus portálon át különféle útvesztőkbe hívja a
fiút, hogy együtt megmentsék a könyveket!
|
–
Újraolvasni? Eszednél vagy? – vágta oda, hogy csak úgy visszhangzottak a
szavai. Hosszú ujjaival óvatosan az üvegajtó felé nyúlt. – Hát te tényleg semmit
nem tudsz? Nap mint nap azzal vagyok elfoglalva, hogy új könyveket olvassak.
Épp elég nekem, hogy a havi penzumot teljesítsem. Honnan lenne időm
újraolvasni valamit, amivel már végeztem egyszer?
|
A történet lassan csordogál, tele van hosszabb-rövidebb
eszmefuttatásokkal a könyvekről, a könyveket olvasókról és a könyvek
szerelmeseiről. Igazi élvezet volt olvasni, ugyanakkor elég elgondolkodtató,
lassan haladós történet. Tele van dilemmákkal, nehéz kérdéseket vet fel,
amelyeket szépen kibont… cáfol… megkavarja az olvasó fejét, megkavarja a
főszereplő fejét…
Nem tudom, melyik útvesztő tetszett a legjobban, mert
mindegyik felvetett probléma különleges a maga nemében, de azt hiszem, hogy a
gyorsolvasással és a sok-sok könyvet olvasóssal kapcsolatosak ráztak meg a
leginkább. Mi értelme futószalagon
olvasnunk? Egy-egy kedvenc újraolvasása butaság? Annyit érünk, ahány könyv áll mögöttünk?
Elég-e csak a könyv velejét tudni, vagy csak minden mondatot, minden oldalt átbogarászva
nyújtanak-e igazi élményt?
A macskarajongóknak különösen tetszeni fog, én is totál odáig voltam Tora pimasz figurájáért. Nem egy tipikus könyvbéli macska, mert bár támogatja Rintarót, mégsem lehet simogatgatni, és nem átall beszólni, kötözködni, izgalmas gondolatokat felvetni. Oké, csíptem az embereket is! Míg Rintaró egy félénk és szerethető karakter, addig az iskolatitkár lány egy igazán karakán figura, aki ugyan nincs odáig a könyvekért, mégis a fiú segítségére tud lenni a közösen meglátogatott útvesztőkben. Mindkettejüknek van hova fejlődniük (és fejlődnek is!), de nekem az is tetszett, ahogy szép lassan közel kerülnek egymáshoz a kalandjaiknak köszönhetően…
Szóval milyen ez a regény? Japán, könyvek, felnövés, könyvesbolt, bimbózó barátság – mindez szép,
olvasmányos stílusban és élvezetes fordításban. Nem tökéletes a könyv, de csodás a hangulata.
Összességében
Tetszett Rintaró fejlődésregénye, habár néha elég fura volt a könyv elbeszélésének a stílusa. Ugyanakkor szerintem, ha valaki vevő az ázsiai szerzők kissé elvont történeteire, akkor rendkívül szeretni fogja ezt a könyvet. A könyvet, amiben könyveket mentünk, amiben könyvekről beszélünk, amiben a könyvek jelentését és az életünkre gyakorolt hatását elemezgetjük. Zseniális.
Valami hiányzott belőle, de anélkül is elvarázsolt.
Értékelés: 4
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a misztikus történeteket, továbbá
azoknak is ajánlom, akik szívesen olvasnak (többnyire) könyvesboltban játszódó,
(jobbára) könyvekről szóló regényeket.
Extra: Külföldi
borítók
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Nem csak kellemes vagy izgalmas olvasmány létezik.
Előfordul, hogy minden egyes sort külön ízlelgetünk, újra és újra elolvassuk
ugyanazt a részt, és nagy fejtörés közepette, csigalassúsággal haladunk csak
előre. De fáradozásainknak meglesz a jutalma: hirtelen kinyílik előttünk a
világ. Mint amikor felértünk egy hosszú kaptatón, és egyszer csak szemünk elé
tárul a táj. […] – Előfordul, hogy kifejezetten kínlódunk egy olvasmányunkkal.
[…] Persze nem baj, ha kellemes az olvasás. Ám ha egy hegyi túra kizárólag
szórakoztató, ne várj a végén mesébe illő kilátást. És ne ródd fel a hegynek,
hogy meredek az út. Meg kell találni a mászás örömét a zihálva megtett
araszolásban is.
◈
Sok-sok ember érzéseit és gondolatait találjuk meg a
könyvekben. Ki-ki szenved, szomorú, örül vagy nevet… Ha megismerjük ezeknek az
embereknek a történetét, hogy miről beszélnek, akkor velük érezhetjük, amit ők
éreznek, így a sajátunkén kívül mások lelkébe is beleláthatunk. Nem csupán a
hozzánk közel álló emberek lelkébe, hanem olyanokéba is, akik egészen más
világból valók, és ezt a könyvek teszik lehetővé.
[…]
Nem szabad fájdalmat okozni másoknak. Nem szabad
bántani a gyengébbeket, viszont segíteni kell annak, aki bajban van. Vannak,
akiknek ez magától értetődő. De mostanában egyre kevésbé alapvetés. Nemcsak nem
egyértelmű, hanem egyesek meg is kérdőjelezik, hogy „ugyan miért”. Sokan
egyszerűen nem tudják, miért nem szabad fájdalmat okozni másoknak. És nekik nem
könnyű elmagyarázni. Mert ez nem az észérvekről szól. De a könyvek megadják a
választ. Könnyedén megtudhatunk belőlük egy minden logikusan kifejthető
gondolatnál fontosabbat: hogy nem vagyunk egyedül.
◈
Az olvasás olyan, mint a hegymászás.
[…]
Nem csak kellemes vagy izgalmas olvasmány létezik.
Előfordul, hogy minden egyes sort külön ízlelgetünk, újra és újra elolvassuk
ugyanazt a részt, és nagy fejtörés közepette, csigalassúsággal haladunk csak
előre. De fáradozásainknak meglesz a jutalma: hirtelen kinyílik előttünk a
világ. Mint amikor felértünk egy hosszú kaptatón, és egyszer csak a szemünk elé
tárul a táj.
[…]
Előfordul, hogy kifejezetten kínlódunk egy
olvasmányunkkal. – Apró szeme élénken csillogott a szemüveg lencséje mögött. –
Persze nem baj, ha kellemes az olvasás. Ám ha egy hegyi túra kizárólag
szórakoztató, ne várj a végén mesébe illő kilátást. És ne ródd fel a hegynek,
hogy meredek az út. Meg kell találni a mászás örömét a zihálva megtett
araszolásban is.
[…]
Ha mászol, mássz magasra! Onnan jobb a kilátás.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Nem saját képek. Pinterest tábla: Nacukava Szószuke: Rintaró
The Cat Who Saved Books
a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A
Libri könyvkiadó jóvoltából végre mi is megismerkedhetünk Rintaró, és Tora, a
könyvmentő macska történetével. Az izgalmas és sokrétű regény kalandos utazásra
hívja olvasóit, s ha velünk tartasz, lehetőséged lesz nyerni egy példányt a
könyvből.
|
Nyereményjáték:
Történetünkben
fontos szerephez jut egy Tora nevű vörös macska, éppen ezért ebben a
játékunkban további könyves cicákat fogunk keresni. A feladatotok annyi, hogy
beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy az adott állomás képén
látható macska melyik történetben szerepel, és mi a neve. Vigyázz, lehet
becsapósak vagyunk! (könyvcím + macska neve, ha van)
Figyelem! A megfejtéseket
elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül
válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. |
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
03.17. - Booktastic Boglinc 03.19. - Szaffi polca 03.21. - Hagyjatok! Olvasok! - borítómustra 03.23. - Csak
olvass! 03.25. - Könyv és más 03.27. - Flora the Sweaterist 03.29. - Hagyjatok!
Olvasok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése