Köszönet a recenziós
példányért az Athenaeum kiadónak!
Józsi igyekezett komolyan
venni a tündért, de nem érezte veszélyes, vagy erős ellenfélnek;
Giling-galang jutott eszébe a Pán Péterből,
meg mindenféle tündéres-rózsaszín rajzfilmek. Nem illett össze a sziklával
vagy egy borostás férfival.
– Nem lehetne nem
tündérnek hívni? – gondolkodott hangosan.
Hollus döbbenten fordult
felé:
– Kezdesz felbosszantani.
|
Immár teljes a
Hétvilág-trilógia!
Virág Emília rengeteg humorral írta meg Budapest titkos
bestiáriumát Belizár, a lidérckirály fia visszahozta Berzencét a halálból,
aminek következtében a fiú testébe egy lidérc került, ami úgy mocorog benne,
mintha szét akarná tépni. Hogy megszabaduljon tőle, Berzence felébreszti Aport,
a Soroksári-Dunába átkozott tündért, hogy tőle kérjen segítséget.
A tündér nem segít, inkább útnak indul megkeresni a
szerelmét, és közben konfliktusa támad Hollussal; elátkozza Hollust és Emesét,
hogy nem láthatják egymást, míg ő le nem veszi róluk azt, Hollus pedig olyan
rontást tesz Aporra, hogy ha elhagyja a Duna vizét, semmi emberfeletti ereje ne
legyen – az átkot pedig csak egy alvilági mumus tudja levenni. Apor megkeresi
Berzencét, aki képes alászállni az alvilágba, és azt mondja neki: a mumus
segítségével ki tudja szedni belőle a lidércet. Berzence megszerzi a mumust,
elrejti úgy, hogy rátömöríti egy pendrive-ra – amit a barátja, Guszti bevisz a
munkahelyére, és véletlen feltelepíti a mumust a call center rendszerébe.
Ott egyesül a call center KORNÉL nevű adatbázis-kezelő
szoftverével, a boszorkányoknak írt Hurokkal, és azoknak a félelmeivel, akik
megérintették. Megkezdődik a versenyfutás az idővel.
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2018
Athenaeum,
Budapest, 2018
320 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789632937465
|
Hétvilág:
3. Tündérfogó
(befejezett)
Megvásárolható ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Mindenre vevő vagyok,
amit Virág Emília ír, mert ő az egyik kedvenc kortárs magyar íróm. Féltem ugyan
attól, hogy a két kedvenc könyvem külön társasága egybeszalad ebben a könyvben,
mert volt már példa arra, hogy nem tetszett a crossover (ld: A Halkirálynő +
Vis Major közös történetei), de kár volt aggódnom.
A történetről...
A Boszorkányszelídítőben
megismert Berzence boldogan él kedvesével, Adrival, de valami oknál a fejébe
veszi, hogy a benne élő lidérctől, amit Belizár helyezett bele, csak egy tündér
tudja megszabadítani. Micsoda meglepetés, hogy éppen talál egyet Soroksári-Dunaág
közelében! A 300 éves álomból ébredő tündér egy dögös, szőke félisten, aki nem
sokkal ébredés után palira veszi
Berzencét, aztán egy kisebb vitát követően egymás számára láthatatlanná átkozza
a Sárkánycsalogatóban megismert Hollust és a szerelmét, Emesét.
Engemet már itt elkapott
a történet, de aztán az írónő még belekeverte az egyik kedvenc
mellékszereplőmet, a jócskán kocka Gusztit, aki egy call centerben dolgozik, és a Berzence jó barátja. Persze Hollus
tanoncaként fel-felbukkan egy másik kedvencem is: Józsi, a volt pizzafutár, de
a régen lovag Béla is feltűnik a színen, Belizárral és Egonnal egyetemben. Nem
semmi szereplőgárda, mi?
Szerintem...
Elképesztő, hogy sikerült
egy újabb elborult, de végletekig izgalmas közös történetet írni ennek a
társaságnak, miközben mindenki megmarad a régen megkedvelt önmagának! Gondolok
itt arra, hogy Hollus nem hagyja abba a kötekedést és a humoros szitkozódást,
Berzence megmaradt a naiv, ám leleményes „nyúl
bélának”, aki mindig is volt, ahogy a többiek sem változtak sem előnyükre,
sem hátrányukra. (Oké, Belizárnál
befigyelt egy kis jellemváltozás, de az nem a 3. részben történt!)
– Hogy mi a hétszer körbeszart kurva élet
van?
- Hollus
|
Kicsit sötétebb a
hangulata, mint az előző részeknek, de megértem, hiszen egyrészt kapunk egy
mumust a nyakunkba, aki képes valósággá alakítani az emberi félelmeket, és mint
már említettem, ott van az álmos, megátkozott és dühöngő Apor nevű tündér is.
Persze van némi komikus felhangja a mumussal fertőzött call centernek, ami a rosszul dolgozókat halállal fenyegeti, de
azért én elgondolkoznék azon, hogy időben beérek-e vagy mobilozom-e munka
közben… Aporral (a cseppet sem csillogós-világítós, aprócska, szárnyacskás, tündérrel) meg még Hollus is előzékenyen bánt (ld. az idézeteknél), vagyis
ott is elég kényes a helyzet.
Összességében
Szerencsére az írónő
stílusa nem változott, hanem továbbra is megmaradt a jócskán humoros, enyhén
morbid, belevaló sztorikat kanyarító, abszolúte klisémentes önmagának. Azért pedig
külön imádom, hogy Gusztiból főszereplőt csinált, és ennyit szerepeltette!
Bár féltem, hogy mi sül
ki abból, ha összeborítjuk egy könyvbe a Sárkánycsalogató és a Boszorkányszelídítő
szereplőit, teljesen meg vagyok elégedve az utolsó Hétvilág történettel. (Mondjuk, nagyon remélem, hogy mielőbb ír
valamit, amit várhatok, mert kicsit meg vagyok zuhanva, hogy magára hagyjuk a
társaságot.)
Néhány kedvenc részem (spoilermentesen): Guszti és Kornél, lidérccsirkés levelezés, Hollus káromkodásai, Egon és
Belizár beszélgetése, Hollus és Józsi mester-tanonc kapcsolata.
Értékelés: 5
Ajánlom, ha… szereted a humoros, kicsit elborult és nagyon szerethető
szereplőkkel teli regényeket; …érdekel, hogy miként lehet tündért ébreszteni;
…mire képes egy mumus, ha beszabadul egy call centerbe; …kíváncsi vagy arra, hogy
élheti túl egy exvarázsló a benne élő lidércet; …szórakozni akarsz!
Érdekesség 2. - A kiadó és az író csinált egy csomó idézetes promo anyagot. Szerintem zseniálisak, nézzetek utánuk! Néhányat lementettem a Pinterest táblámra is. (Ld. lejjebb) |
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Megtudhatom, kit tisztelhetek
benned?
A tündér megvetően
felvonta a szemöldökét, és olyan sokáig hallgatott, hogy Hollus száján majdnem
kiszaladt, hogy „a nevedre vagyok kíváncsi, te mocsárlakó bunkó” – de inkább
így szólt:
– A becses neved…?
◈
◈
– És ha az alvilágban
végtelen hatalmad van, nem lehetne az alvilágot felhozni ide?
Belizár ezen komolyan
megdöbbent.
– Ha ki akarod irtani az
emberiséget, akkor megoldható.
◈
Guszti normális
körülmények között izgatott lett volna az újra felbukkanó lidércúr és az
alvilág miatt, mert érdekelte minden, ami nem e világi – de most nem volt
lelkes. A tündértől ugyanis enyhe lábrángást kapott, életében nem érezte olyan
csalódottnak magát, mint amikor Berzence mesélt róla. Apró, lepkeszárnyú,
csillogó-világító, törékeny emberkék jutottak eszébe a tündér szóra. Mi a fene
jöhet még? Csillámpónik?
◈◈◈◈◈
A képek a
Pinterest táblámról származnak: Tündérfogó.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése