2018. március 18., vasárnap



Deme László: Orsi és a tankok




Már több napja pincéset játszottunk, mikor anyu kijelentette, hogy most aztán elég.
– Ha tankok masíroznak az utcán, ha nem, felmegyünk fürdeni.


Fülszöveg:
Kalandos történet az igaz meséket kedvelőknek!
A kisiskolások élete már 1956-ban sem volt könnyű, és Orsi ezt pontosan tudja.
Pedig Orsi és az osztálytársai igyekeznek jól viselkedni, de ez elég nehéz, ha a felnőttek még az sem tudják eldönteni, hogy ki hozza karácsonykor az ajándékot, a Jézuska vagy az óriás fenyőfa, ráadásul az anyukája azt sem árulja el neki, hogy miért nem borotválhatja meg a barátnője plüssmaciját, az apukája pedig miért pusmog idegen bácsikkal a parkban.
A sok furcsaság között már meg sem lepődik, hogy októberben lövik fel a tűzijátékot, amiről kiderül, hogy nem is tűzijáték, hanem a forradalmi harcok fényei.
Ezután Orsi hihetetlen kalandokba keveredik. Óriási tankokkal néz farkasszemet, lyukas zászlókkal elegyedik szóba, és már nem is csoda, ha a romos éjjeli körúton barangolva még a macskakövek is panaszosan rányávognak.
Deme László mesekönyve hol tréfásan, hol izgalmasan, hol meghatóan mutatja be 1956 eseményeit, tanulságos szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634571476
Illusztrálta: Dudás Győző
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Igazából a zsűrizés miatt került a kezembe ez a könyv (is).

Szerintem…

Ez egy nagyon olvasmányos, izgalmasan megírt történelmi mese, aminek van egy bájos, ám kissé naiv Orsi nevű főszereplője, és egy érdekes alapkoncepciója, miszerint nézzünk rá 1956-ra egy kisiskolás szemszögéből. 
Bár nem vagyok nagy történelemimádó, mégis jónak tartom, hogy megszületett ez a könyv, mert közelebb viszi a gyerekeket az 1956-os forradalomhoz, mint bármi, amit egy iskolai tanóra adni tud. A főszereplő kora megegyezik a célközönségével, akik mellett remélhetőleg ott lesz egy felnőtt, aki elmagyarázza majd nekik, hogy miért ülnek az apukák a börtönbe mindenféle lehulló vakolatok és „zárulós” papírlapok miatt. 
A történetek abszolút hétköznapiak: fiatalok rosszalkodnak a suliban és otthon, panaszkodnak a gonosz tanár nénire, leugranak focizni, főznek és bevásárolnak a nagymamával, keresik a szüleiket. Csak közben néha szembejön egy-két tank, elsül pár puska, és megszólalnak a macskakövek, amikor a robbanás okozta sokktól kicsit dezorientálttá válik a főszereplőnk. Felnőttként összeszorul az ember szíve Orsi történetét olvasva, de gyermekként ez egy izgalmas történelemlecke lehet.

Összességében

Értékes olvasmány, ráadásul nagyon szimpatikus és szerethető Orsi is, akit körülvesz, de nem zabál fel a forradalom. Egy gyermek szemszögén keresztül pillantunk rá a tankokra, a puskaropogásra, a harcokra, a pincében bujkálásra, de nem félünk, mert a kislány sem fél, ezáltal nem egy horrort kapunk, hanem egy mesét a múltról. Én mindig gyomorgörccsel hallgattam az idősek történeteit a múltról, örültem, hogy nem egy újabb rémmesét kaptam. Tetszett, hogy alkalomadtán kifejezetten humorossá vált (ld: kedvcsináló idézetek rész).

Egyetlen bánatom van – mégpedig a történethez abszolút passzoló illusztrációk kapcsán… Annyira zavart, hogy jóval előrébb helyezkednek el a történet egy részét megjelenítő képek, mint az adott rész a fejezetben. Például van egy aranyos kép a 22. oldalon, amin két kislány (Orsi és a legjobb barátnője, Edit) egy Mici nevű macit borotvál, de ez a kép a 27. oldal alján és a 28. oldal tetején nyer értelmet. Ezt leszámítva nagyon igényesnek tartom a kiadást, bájosnak a rajzokat és érdekesnek a történetet.

Értékelés: 4,5


Kedvcsináló idézetek:
– Főzzetek csak nyugodtan – mondta, addig ő megy és megkeresi aput a Corvin moziban. Kérdeztem, hogy mit adnak, és nem mehetnék-e én is, úgyis régen voltunk moziban, de kiderült, hogy apu nem ám filmeket néz, hanem harcol, mert az egész filmszínházat átalakították katonai bázissá.
– Hű, akkor az én apukám igazi hős? – húztam ki magam, de anyu szerint apu inkább egy jó nagy marha, aki, ha az ostobaság növesztene, ülve nyalogatná a holdat.
Én már indultam volna, de apu csak szöszmötölt a táskámban, hogy minden füzetem rendben van-e. Sietni akartam, nehogy még a végén visszavonja itt nekem a cirkuszt, úgyhogy lekaptam a táskám, és segítettem kibontani a csomagját, amiből papírok ömlöttek ki a járdára.
– Ez meg mi? – lépett oda hozzánk a portás bácsi, és felemelte az egyiket, amire nagy betűkkel az volt ráírva, hogy „Vesszenek a zárulók!”. De kik azok a „zárulók”? – akartam kérdezni aput, de csak állt meredten, míg a portás bácsi fürgén lehajolt, pedig mindig panaszkodik, mennyire fáj a dereka, most meg villámgyorsan felkapkodta a papírokat, és a paksamétát apu kezébe nyomta.
– Az iskola előtt tilos szemetelni! – közölte szigorúan, azután kézen fogott, és bekísért az osztályba (…)

◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
 A képek Dudás Győző munkái!
◈◈◈◈◈



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése