Már több napja pincéset játszottunk, mikor anyu kijelentette, hogy most
aztán elég.
– Ha tankok masíroznak az utcán, ha nem, felmegyünk fürdeni.
|
◈
Kalandos történet az igaz meséket
kedvelőknek!
A kisiskolások élete már 1956-ban sem volt könnyű, és Orsi
ezt pontosan tudja.
Pedig Orsi és az osztálytársai igyekeznek jól viselkedni, de
ez elég nehéz, ha a felnőttek még az sem tudják eldönteni, hogy ki hozza
karácsonykor az ajándékot, a Jézuska vagy az óriás fenyőfa, ráadásul az
anyukája azt sem árulja el neki, hogy miért nem borotválhatja meg a barátnője
plüssmaciját, az apukája pedig miért pusmog idegen bácsikkal a parkban.
A sok furcsaság között már meg sem lepődik, hogy októberben
lövik fel a tűzijátékot, amiről kiderül, hogy nem is tűzijáték, hanem a
forradalmi harcok fényei.
Ezután Orsi hihetetlen kalandokba keveredik. Óriási tankokkal
néz farkasszemet, lyukas zászlókkal elegyedik szóba, és már nem is csoda, ha a
romos éjjeli körúton barangolva még a macskakövek is panaszosan rányávognak.
Deme László mesekönyve
hol tréfásan, hol izgalmasan, hol meghatóan mutatja be 1956 eseményeit,
tanulságos szórakozást nyújtva kicsiknek és nagyoknak.
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző,
Szeged, 2017
88 oldal ·
keménytáblás · ISBN: 9789634571476
Illusztrálta: Dudás Győző
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Igazából a zsűrizés miatt
került a kezembe ez a könyv (is).
Szerintem…
Ez egy nagyon olvasmányos,
izgalmasan megírt történelmi mese, aminek van egy bájos, ám kissé naiv Orsi
nevű főszereplője, és egy érdekes alapkoncepciója, miszerint nézzünk rá 1956-ra
egy kisiskolás szemszögéből.
Bár nem vagyok nagy történelemimádó,
mégis jónak tartom, hogy megszületett ez a könyv, mert közelebb viszi a
gyerekeket az 1956-os forradalomhoz, mint bármi, amit egy iskolai tanóra adni
tud. A főszereplő kora megegyezik a célközönségével, akik mellett remélhetőleg
ott lesz egy felnőtt, aki elmagyarázza majd nekik, hogy miért ülnek az apukák a
börtönbe mindenféle lehulló vakolatok és „zárulós” papírlapok miatt.
A történetek abszolút
hétköznapiak: fiatalok rosszalkodnak a suliban és otthon, panaszkodnak a gonosz
tanár nénire, leugranak focizni, főznek és bevásárolnak a nagymamával, keresik
a szüleiket. Csak közben néha szembejön egy-két tank, elsül pár puska, és
megszólalnak a macskakövek, amikor a robbanás okozta sokktól kicsit
dezorientálttá válik a főszereplőnk. Felnőttként összeszorul az ember szíve
Orsi történetét olvasva, de gyermekként ez egy izgalmas történelemlecke lehet.
Értékes olvasmány,
ráadásul nagyon szimpatikus és szerethető Orsi is, akit körülvesz, de nem zabál
fel a forradalom. Egy gyermek szemszögén keresztül pillantunk rá a tankokra, a
puskaropogásra, a harcokra, a pincében bujkálásra, de nem félünk, mert a
kislány sem fél, ezáltal nem egy horrort kapunk, hanem egy mesét a múltról. Én
mindig gyomorgörccsel hallgattam az idősek történeteit a múltról, örültem, hogy
nem egy újabb rémmesét kaptam. Tetszett, hogy alkalomadtán kifejezetten humorossá vált (ld: kedvcsináló idézetek rész).
Egyetlen bánatom van – mégpedig a történethez abszolút passzoló illusztrációk
kapcsán… Annyira zavart, hogy jóval előrébb helyezkednek el a történet egy
részét megjelenítő képek, mint az adott rész a fejezetben. Például van egy
aranyos kép a 22. oldalon, amin két kislány (Orsi és a legjobb barátnője, Edit)
egy Mici nevű macit borotvál, de ez a kép a 27. oldal alján és a 28. oldal
tetején nyer értelmet. Ezt leszámítva nagyon igényesnek tartom a kiadást,
bájosnak a rajzokat és érdekesnek a történetet.
Értékelés: 4,5
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Főzzetek csak nyugodtan
– mondta, addig ő megy és megkeresi aput a Corvin moziban. Kérdeztem, hogy mit
adnak, és nem mehetnék-e én is, úgyis régen voltunk moziban, de kiderült, hogy
apu nem ám filmeket néz, hanem harcol, mert az egész filmszínházat
átalakították katonai bázissá.
– Hű, akkor az én apukám
igazi hős? – húztam ki magam, de anyu szerint apu inkább egy jó nagy marha,
aki, ha az ostobaság növesztene, ülve nyalogatná a holdat.
◈
Én már indultam volna, de
apu csak szöszmötölt a táskámban, hogy minden füzetem rendben van-e. Sietni
akartam, nehogy még a végén visszavonja itt nekem a cirkuszt, úgyhogy lekaptam
a táskám, és segítettem kibontani a csomagját, amiből papírok ömlöttek ki a járdára.
– Ez meg mi? – lépett oda
hozzánk a portás bácsi, és felemelte az egyiket, amire nagy betűkkel az volt
ráírva, hogy „Vesszenek a zárulók!”. De kik azok a „zárulók”? – akartam
kérdezni aput, de csak állt meredten, míg a portás bácsi fürgén lehajolt, pedig
mindig panaszkodik, mennyire fáj a dereka, most meg villámgyorsan felkapkodta a
papírokat, és a paksamétát apu kezébe nyomta.
– Az iskola előtt tilos
szemetelni! – közölte szigorúan, azután kézen fogott, és bekísért az osztályba
(…)
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
A képek Dudás Győző munkái!
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése