– Hogy érzi magát? – kérdezte Ceony. Fülében még
mindig zakatolt a vér. Reszketett a keze, ahogy meghámozta és felkarikázta az
uborkát. Lassított, nehogy megvágja magát.
– Mint akinek végigtrappolt valaki a mellkasában,
és benézett mindenhová, ahová nem kellett volna.
|
Fülszöveg:
♦
Ceony Twill összetört álmokkal
érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában
évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára
kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket
Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy
kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját
és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi
reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan
szó szerint Thane szíve lesz a tét.
Könyv
információk:
Eredeti mű: The Paper Magician
Eredeti megjelenés éve:
2014
GABO, Budapest, 2017
232
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789634064633 ·
Fordította:
Márton Zsófia
|
A
trilógia részei:
1. A
papírmágus
2.
Az üvegmágus
3.
A mestermágus
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Azért olvastam el, mert
Sánta Kira borítójába az első másodpercben beleszerettem, és mert hajlamos
vagyok csak miatta nekiugrani egy könyvek. Az eredeti borítókat is szeretem, de
a magyar fenomenális szerintem, és itt mindhárom rész borítójára gondolok. (A Mágiáról
tanulunk című Forever Young Adult Merítés rovatban írtam is a könyvről
ajánlót!)
Szerintem…
Az egész történet olyan,
hogy egy eredeti és kreatív ötletre jutott valami, amit elcsépeltnek, klisésnek
vagy feleslegesnek gondoltam. Olvasás közben szinte folyamatosan jegyzeteltem
fejben a történet mellett (pro) és ellen (kontra) szóló dolgokat, ami egyfelől
zavaró volt, másrészről viszont sikerült dűlőre jutnom magammal
csillagozásilag!
Kezdjük a történet erősségeivel! (pro)
Sánta Kira borítóért
odáig meg vissza vagyok, vannak könyvek, amiket csak és kizárólag miatta vettem
meg. Ehhez a trilógiához is sikerült csodás borítókat festenie. A kiadvány nem
csak külsőre, de belsőre is igényes, ráadásul a kiadó mellett szól, hogy
szereti befejezni a trilógiák és sorozatok kiadását. (Jó hír: hamarosan érkezik az utolsó rész, A mestermágus!)
Az írónő által
megalkotott világ és az alaptörténet nagyon bejött, mert roppant kreatív ötlet
az origamit a mágia egy ritka formájává emelni, aminek a segítségével képesek
lehetünk háziállatot vagy inast életre kelteni, olvasmányt megeleveníteni, de
akár hatalmas papírrepülőn utazni. Izgalmas, hogy a mágia sötét oldala szó
szerint véres, ráadásul érdekes az egész vadászos, szerelmes, házasságos téma,
ami a metsző kapcsán kiderült. Kifejezetten tetszett Lira része, bár az, hogy
az első részben elpuffogtatták a „nagy összecsapást”, az nekem túl korai és
elég béna húzás volt.
Lehet, hogy nem is gonosz, ráncolta a homlokát Ceony. Csak őrült.
|
És akkor térjünk át a klisékkel megtűzdelt, „ellene”
részre... (kontra)
A történet gyengesége
egyrészt maga a főszereplő, Ceony Twill, aki 19 éves, de néha olyan, mint egy
buta csitri, akit a hajának a besütése, a felvett ruhája és a sminkelés
érdekel, máskor meg eminens, folyamatosan magoló diákként tetszeleg. Inkább
tűnt 14-15 éves naiv gyereknek, mint egy fiatal felnőtt nőnek... Másrészt
valahogy túl kevés dologról szólt, mégis elnyújtottnak éreztem az egyes
részeket, ráadásul belekeveredett egy trilógia végére kívánkozó
összecsapásszerűség is. („-szerűség”,
mert valami oknál fogva nem volt az igazi ez sem...)
A legkiborítóbb az ad hoc szerelmi szál volt, ami nekem túl
gyorsan, mondhatni egyik pillanatról a másikra alakult ki. Nem volt a lány
érzelmeinek a kialakulásában semmi lassúság, semmi romantikusság. Nem tudnám
megmondani, hogy Ceony mikor kezdett el vonzódni Emery Thane-hez - persze az
más, hogy nekem már az első pillanattól kezdve tetszett ez a hóbortos, különc
pasi a még nála is furcsább lakájával!
Összességében
Kreatív ötletekkel és
fantáziával teli történet, ez nem kétséges, ám akadnak benne unalmas részek és
klisék is. Kömény, a papírkutya, a
papírjósda, a mesekönyves varázslat, és Emery Thane szívfeltérképezése simán
megérné nekem az 5 csillagot, de... A
főszereplő néha túl tökéletes - mindent azonnal tud, lelkesen és gyorsan tanul,
állatbarát, csodásan főz, satöbbi -, máskor meg egy unszimpatikus, makacs,
zsörtölődő tini lányra hajaz.
Jó ötletnek tartom a
papírmágiát - látom benne a potenciált
-, de örültem volna, ha egy kicsit többet megtudunk a gyakorolható
mágiaágakról, a tanonc rendszerről vagy úgy általában bármiről.
Kedvencek: Csak ismételni tudom önmagam: Kömény és Emery volt a két
kedvencem, miattuk érdemes volt elolvasni a történetet!
Értékelés: 3,5
Folytatás?
TUTI BIZTOS, hogy
folytatom! Nincs az az idegesítő, makacs főszereplő, aki miatt elhagynám ezt a
világot! Zseniális, nagyon érdekel a többi része!
Kinek ajánlom?
® A fantasztikus YA-regények
rajongóinak, akik nem feltétlenül a főszereplő miatt olvassák a könyvet és/vagy
képesek jól szórakozni egy izgalmas világban történő eseményeken.
Kedvcsináló idézetek:
♦
Thane letette a legyezőt.
– Elég egyszerű. Gyakorold ezt, amíg én távol vagyok.
(…)
A táblát otthagyta a
padlón, és odalépett ahhoz a rakás holmihoz, amit az imént behozott magával. – A papírmasé művészete – olvasta fel a
kupac legalján lévő könyv címét. Aztán a rajta heverő jegyzetkönyvre mutatott.
– Készíts jegyzeteket olvasás közben. Ha elég részletesek, nem íratok veled
összefoglalót a könyvről.
Ceonynak leesett az álla.
– De…
– Az élő papírkert – mutatott Thane a következő kötetre. – Ugyanez a
feladat. Megjelöltem az ötödik, a hatodik és a tizenkettedik fejezeteket,
ezekben gyakorlatok vannak, amelyeket szeretném, ha elvégeznél. És végül a Két város regénye. Ezt csak azért, mert
jó könyv. Olvastad?
♦
Az a szív, amelyik
egyszer már szeretett, erősebb, mint az, amelyik még soha, tudod?
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
A képek a Pinterest táblámról származnak: Papírmágus-trilógia
The
Paper Magician borítók a GoodReadsen.
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése