2019. június 9., vasárnap



Catherynne M. Valente: Űropera (1.) | BTK ajánló




A szavak megsavanyodtak Dess szájában, és életében először érezte meg a lámpaláz fekete adrenalinhullámát. Arroganciája régről fakadt, és vállban még jó volt ugyan, de a derekát már szorította. Legalább négy-öt éve nem írt egyetlen új dalt sem, és azok sem voltak jók. Ez csak egy nem túl vicces vicc, de arról fogalma sem volt, hogy ő a felvezetés vagy a csattanó.
Az emberiség halálra volt ítélve.


Fülszöveg:
Egy évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a galaxist, és szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő, intelligens életet. Ezt követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a túlélőknek mégiscsak jobb kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a közösség és a megértés jegyében néha összejöjjenek.
A fennmaradt civilizációk ciklusonként egyszer megtartják a Metagalaktikus Grand Prix-t, ahol a furcsábbnál furcsább lények dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik össze tudásukat. Minden újoncnak meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy a galaktikus nagycsaládba jelentkező új faj értelmes-e – ha pedig elbukik, haladéktalanul megsemmisítik.
Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár diplomáciai drámákra, gigantikus űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt közömbös idegenekre számítottak, rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó strasszok és elektromos gitárok várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli a galaxis legnagyobb színpadán, mint a Decibel Jones és az Abszolút Nullák, fajunk sorsa pedig azon múlik, képesek-e úgy zenélni, mint még soha senki a történelemben.

Könyv információk:

Eredeti mű: Space Opera
Eredeti megjelenés éve: 2018
GABO, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634068228 ·
Fordította: Kleinheincz Csilla
A sorozat:
2. Space Oddity
(nem befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért figyeltem fel a könyvre?

Humoros űropera, amit az egyik kedvenc írónőm alkotott meg, amiben az emberiségnek egy metagalaktikus Eurovízión kell megfelelnie ahhoz, hogy ne legyünk eltörölve Földestül-mindenestül, és ami ráadásul az egyik másik kedvencem, Douglas Adams stílusában íródott? Idevele,mostazonnal!–feelingben vártam a könyvet!


Szerintem…

Figyelem, gonosz leszek! 
Aki még sosem olvasott olyan típusú könyvet, amiben nem lineárisan haladó cselekmény van, hanem unos-untalan jó messzire elkerül az író a tárgytól, hogy bemutasson neked valami mást, akkor totál sokkot fogsz kapni ettől a történettől! De aztán beleszoksz, megpróbálod olvasás közben értő figyelemmel olvasni ezt a csodát, és valami elképesztő élményt fogsz kapni! (Még az is lehet, hogy nekiugrasz az írónő többi magyarul megjelent könyvének...) Én szóltam!

"Al", az esca
A központi történetszál szerint a Földet beválogatták a 100. Metagalaktikus Grand Prixre, és ahhoz, hogy életre érdemes, magasabb rendű létformaként élhessünk tovább a galaxisban, egy zenekarnak képviselnie kell minket a többi értelmes űrlény között és előtt. Ha az utolsók leszünk az űrbéli Eurovision dalfesztiválon, akkor nekünk kampec, eltörölnek minket bolygóstul. Na, ezt minden egyes emberi lénynek a torkán egyszerre igyekszik beadni egy hatalmas kék hal-flamingó, aki egy esca. Egyik lökött főszereplőnk, Decibel Jones (becézve: Dess) folyamatosan gyalogkakukknak nevezi a madarat, (aki értelmes lény lévén nem nyírja ki ezért). Az esca végül mind Desst, mind az Abszolút Nullák zenekar életben maradt tagját, Oort Szt. Ultraviolát felrepíti az űrhajóra, amit egy vörös panda, Öö (aki egy időutazó keshet) vezérel. Mivel a DECIBEL JONES ÉS AZ ABSZOLÚT NULLÁK elnevezésű zenekar réges-rég felbomlott, nem éppen a dalversenyre készülnek utazás közben…


– Mi történik?
A földönkívüli fajzat feladta, és ingerülten rárivallt:
– Attól tartok, csipkednünk kell magunkat. A helyzetet a populációtok 64,1 százalékának már sikeresen elmagyaráztuk, miközben te meg én nem igazán jutottunk egyről a kettőre. Nem vagyok mérges, csupáncsak csalódott. A kapcsolatfelvételt megelőző szimuláció Nyitott-Bigott Hidegvérű Fickóként kategorizált, Aki Gond Nélkül Megbirkózik a Helyzettel, és nagy esélyt jósolt annak, hogy Totál Benne Leszel.


A fő szál mellett RENGETEG apró mellékszál bukkan fel, amelyek néha Dess vagy Oort múltbéli zenekari kalandjáról vagy jelenbéli életéről szólnak, de többnyire megismerkedünk a legfontosabb bolygókkal, a rajtuk élőkkel (vagy csak egyikükkel), a szokásaikkal, míg máskor a korábbi Grand Prixról vagy az azokat megelőző háborúról mesél az írónő. Megismerkedünk a Sagrada fekete bolygójával és a rajta lévő összes fekete dologgal. Megtudjuk, hogy az aluzinaiak nem válnak el a családjuktól, mert kirügyezések a szüleik / felmenőik testén. Kiderül, hogy van értelmes élet a TRAPPIST-1 –en, és az is, hogy a féregjáratok is élőlények, amik alvás közben válnak útrövidítésekké!


Számomra a legijesztőbb és a legizgalmasabb részei a regénynek és a világűrnek a voorpretek voltak, akik lényegében egy vírusfaj, ami intergalaktikus zombijárványt okozott a béke előtt. Belemásznak egy frissen elhunyt (vagy halálán lévő entitásba), és addig benne élnek, amíg el nem használódik alóluk a test... (FÚJ!)

Zseniálisan összetett az ahogy megírta a regény ezen részét, csak egyszerre nehéz felfogni, és elraktározni magunkban ezt a rengeteg extra infót. Mindamellett, hogy nagyon tetszett az egész összetettsége, borzalmasan dagályossá és nehezen olvashatóvá vált ezáltal a könyv. Persze ez tette különlegessé is.


– Al? – kérdezte Dess. – Te nem vagy Al. Al a sarki rósejbni árus. Al a fűtésszerelő. De te a gyalogkakukkk vagy!
– Csak te hívsz annak, és ide hallgass, Dess, nagyon kedvellek, de az elmúlt huszonnégy órában egy csomó emléket elmajszoltam, ezért tisztában vagyok vele, mi az a Bolondos dallamok, és őszintén szólva, kicsit érzéketlennek tartom. Öö ideje túl értékes és gyúlékony ahhoz, hogy arra pazarolja, hogy Altonauta, Aki a Bölcsességnél Is Gyorsabban Száguld a Tejúton néven szólítson, de ő legalább a valódi nevem egy részletét használja, mert ilyen az, amikor tisztelik az embert.


Összességében

Szerintem ez a regény sok. Túlburjánzik, szerteágazik, és mindezek mellé elképesztően aprólékos is. Lehetetlenség ezt az egészet elsőre felfogni, ha nem egy vörös pandaszerű  keshet az olvasó, mert ha az, akkor totál képben van az összes létező idősíkkal, bolygóval, zenekarral, űrlénnyel, mindennel. (Sajnos – TÉNYLEG sajnos – én nem vagyok keshet, pedig Öö volt az abszolút favoritom a történetben.)

Mégis faltam az oldalakat, elvarázsolt és magával ragadott ez az őrült Metagalaktikus Grand Prix, és csak loholtam a glambóvli szatír Rongygavallér meg a kamatymatyijának, Angolmannek nyomában.  A fordítás annyira profi munka, hogy akár Csilla is írhatta volna a regényt, annyira eltalált benne mindent. A borítót is muszáj megemlítenem, szerintem királyabb, mint az eredeti Space Opera borítója. 
Kész vagyok, muszáj lesz egyszer újraolvasnom!
  
Értékelés: 3,5


Folytatnám?
Igen, bár nem azonnal. Kell egy kis idő feldolgozni, illetve akár újra olvasni is. (Ha újraolvasom, akkor tuti készítek hozzá táblázatokat a lényekkel, a nevükkel, a bolygóikkal és a kinézeteikkel… :D)

Ajánlom, ha...
─ ...szereted az írónő könyveit vagy stílusát (pl.: Marija ​Morevna és a Halhatatlan; A ​lány, aki körülhajózta Tündérföldet);
─ ...imádod a Galaxis Útikalauz stopposoknak c. könyv történetét vagy az írójának a stílusát.

Kedvcsináló idézetek:
Soha senki nem elégedett igazán azzal, amije van, nézd csak meg azt a girhes Vén Ruutut: felmelegítette az egész bolygóját, mint az előző napi ételmaradékot, és ha engem kérdezel, még ettől sem lett boldog. Az emberek akkor a legboldogabbak, amikor azt hiszik, mindjárt megkapják a szívük vágyát.
Azt megelőzően és azután mindannyian szörnyetegek.
Ez nagyon kínos! Úgy látszik, a kutatásunk kicsit idejétmúlt. Beszélek Öövel. A keshetek időutazók, és kiváló kulturális hírszerzők – de nem túl szervezettek. Megeszik az összes irodaszert. El sem hinnéd, hányszor próbáltam naptárat adni Öönek! De csak elássa télire, és azt hiszi, tavasszal majd egy rendezett munkafelület nő ki belőle. De még annyi lehetőség van! Nagyon alaposak voltunk.
Litost olyan világ, amit egy gyerek tervezne, ha a szóban forgó gyereknek a haja szála sem görbült volna soha, és felnőve szivárvány szeretne lenni, és csak egyszarvúkról, vadvirágokról és olyan dolgokról olvasna, amik mindig szépen elrendeződnek, de nemcsak a végükön, hanem az elejükön és a közepükön is. (…) Természetes védelmi mechanizmusaik nem jobbak, mint egy kispárnáé a tigrisrezervátumban. A bolygó kétszer is csak úgy kerülte el, hogy a korábban már emlegetett szomszédok lerohanják, hogy a hódítók kimerültek abban, hogy lassan, türelmesen és nagy, barátságos diagramok, grafikonok és ábrák segítségével elmagyarázták a háború fogalmát egy virágmezőnek, és a Sebastian, a Pukkancs Pillecukor főszereplésével készült tájékoztató képregénysorozatot félbe is hagyták.
A yurtmakok szerint Litost a bizonyíték arra, hogy Isten utál minket, és azt akarja, hogy szenvedjünk.

☆☆☆☆☆
SPACE OPERA a GoodReads-en.
Űropera / Space Opera nevű Pinterest táblám.
☆☆☆☆☆

A Galaxis Útiklauz Stopposoknak és az Eurovíziós Dalfesztivál szerelemgyerekét ki más is találhatta volna ki, mint Catherynne M. Valente, akinek Űropera című elképesztően csillámos regényét a Gabo SFF adja ki. Ha a turné bloggereivel tartasz, megtudhatod, ki nyeri meg a galaktikus űrderbit és ha játszol velünk nyerhetsz egyet a Kiadó által felajánlott három könyvpéldányból.



Nyereményjáték:

Mivel a könyvet az Eurovíziós dalfesztivál ihlette, versenygyőztes előadókat keresünk számaik címe alapján. A rafflecopter megfelelő sorába az előadó nevét várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

ÁLLOMÁSOK:

06.12 Nem félünk a könyvektől
06.15 A szofisztikált macska





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése