– Miért kell mindennek jelentenie valamit? – kérdezi Jared. – Nem elég nekünk az életünk, amit élünk?
|
NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI.
Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal – a kék fényekkel meg a sok halállal –, bármi is az.
Mi volna, ha TE lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint.
És mi van akkor, ha TÉGED nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegest a saját hétköznapi életedben?
Könyv információk:
Eredeti mű: The Rest of Us Just Live Here
Eredeti megjelenés éve: 2015
Vivandra Könyvek, 2019
272 oldal · puhatáblás
ISBN: 9786155347184
Fordította: Totth Gitta
|
Miért olvastam el?
Vegazus (Könyvsarok) még évekkel korábban olvasta a könyvet angolul, és azóta izgatja a fantáziámat. Persze mivel imádom Patrick Ness stílusát, amúgy sem volt kérdéses, hogy beszerzem-e... ;)
Szerintem...
Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, de én szeretek azon gondolkodni, hogy vajon mi történik a mellékszereplőkkel egy történetben, amíg a főszereplők kicsempészik a sárkánytojást az iskolából, vérfarkasokkal barátkoznak, megállítanak egy vámpírtámadást vagy legyőzik Mars istent az óceán partján. Mi történik azokkal, akik csak úgy elvannak a háttérben, mégis szerves részeit képezik a történetnek azáltal, hogy övék a csatában leomló ház, a megharapott testvér vagy éppen ők látják meg vígan repkedő Ford Anglia márkájú kocsit, amit J. K. Rowling hősei elkötöttek?
Kifejezetten érdekesnek tartom Patrick Ness ötletét, hogy ír egy könyvet azoknak a mellékszereplőknek a főszereplésével, akik körül a furcsa események történnek, de mégsem nekik kell megmenteniük a Halhatatlanoktól a kisvárost és a benne élőket. Ám mivel képben kell lennie az olvasóknak azzal, hogy a „Kiválasztottak”, akiket Mikey és a barátai csak indie kölyköknek hívnak, ők is megkapják a maguk sztoriját. A megvalósítása ennek is különleges: pár mondatban összefoglalja az író minden fejezet elején, hogy mi történik a Finn nevű fiúkkal meg egy Satchel nevű leánnyal. (Őszintén szólva ezt jó ideig nem tudtam hova tenni, aztán amikor leesett, hogy ott egy második cselekmény van, elkezdtem elölről a regényt!)
„Eddigi életemben voltak már 1) élőhalottak, 2) fura lélekevő dé monok, 3) a vámpírrománc meg a halálkörforgás, 4) meg ami most van, bármi legyen is az, ami Finn testével és a halálra rémült szarvasokkal történt, ha egyáltalán van köztük kapcsolat (és valószínűleg van). Amikor Jared nagypapája volt kamasz, nekik isteneik voltak.”
|
A történetről...
Főszereplőink egy abszolút átlagos baráti társaság tagjai. Van egy kényszerbeteg Mike nevű srác, akinek van egy korábban anorexiás nővére, Mel és egy legjobb barátja, Jared. Mikey szerelmes Hennába, a kedves, fekete bőrű lányba, aki a társaság negyedik tagja. Sajnos Henna az új fiúba, Nathanbe szerelmes, aki megpróbál bekerülni a társaságba, de ezt megnehezíti Mike nyílt gyűlölködése… Szóval ők a mi átlagos halandóink, akik semmi mást nem akarnak, mint szerelmesek lenni, a testvéreikkel és a barátaikkal bandázni, leérettségizni, letudni a bankettet és elhúzni a városból főiskolára!
A történet szerintem egyszerre izgalmas és vontatott. Nagyon sokat szenvedünk Mikey klasszikus kamasz szerelme és féltékenysége miatt, míg máskor úgy pörögnek az események és kerülnek elő az apró titkok, hogy alig bírja kapkodni a fejét az olvasó! Érdekes és élettel teli főszereplőket kaptunk, akiknek jócskán vannak problémáik a környezetükkel – vagy éppen önmagukkal -, de minden dilemma ellenére sem megy át a sztori unalmasba.
Érzelmileg nagy erőteljes a történet. Aggódtam a korábban beteg testvérek miatt, akiknél úgy néz(ett) ki, hogy visszatérőben vannak a mentális betegségek. Elszorult torokkal olvastam a nagyon beteg nagymama idegen nevet ismételgető részeit. Izgultam, hogy Mel és Mike kistestvére, Meredith vajon eljut-e a kedvenc bandájának, a Bolts of Fire-nek a koncertjére (aminek volt némi One Direction áthallása úgy gondolom), vagy kinyírja az általam cseppet sem kedvelt édesanyjuk, amiért a háta mögött vette meg a jegyeket. Később átmentünk horrorba, amikor megjelentek a villogó kék szemű rendőrök és az a bizonyos zombiszarvas a könyv borítójáról. Annyi apróság van, amik megfűszerezték a sztorit! Érdekes, újszerű élmény volt elmerülni Patrick Ness fantáziájában.
„– Ebben a családban senki sem elcseszett – halljuk meg anyánk hangját, ahogy belép az ajtón. – Ez a hivatalos álláspont, és mi ehhez tartjuk magunkat.”
|
Összességében
Nekem bejött ez a történet. Abszolút kerek volt, és hozta az írótól megszokott színvonalat, ahogy hozta a Patrick Ness-féle elborultságot is! Zseniális, hogy az igazi főszereplők minden fejezet elején csak egy röpke bekezdést kapnak, mi pedig a mellékszereplőket követve próbálunk kimaradni az emberiséget elfogyasztani és megszállni vágyó Halhatatlanok megállításából. Humoros, fordulatos és nagyon beteg sztorit kanyarított az író, egyedül csak Mikeyék szüleitől kaptam idegbajt, bár nem csak a fiataloknál, náluk is megfigyelhető volt némi jellemfejlődés.
Pozitívum: akadtak benne elgondolkodtató dolgok. Többdimenziósak a karakterek. Kiszámíthatatlan a cselekmény, izgalmasak a fordulatok.
Negatívum: Ha XY ír néha, akkor minek az emléktetkó? Minek kellett a nagymamás rész? Totál kiborultam tőle, és nem vezetett sehova…
Értékelés: 4,5
Külföldi könyvborítók
Kedvcsináló idézetek:
◈
Ilyenek ezek az indie srácok. Biztos vannak a ti sulitokban is. Fura társaság, menő geek frizurával, adományboltos cuccokkal meg ötvenes évekbeli keresztnevekkel. Elég rendesek, nem szemétkednek, és valahogy mindig ők lesznek a Kiválasztottak, amikor eljönnek a vámpírok, vagy ha az Idegenek Királynője a Végső Fényforrást követeli, meg ilyesmi. Túl menők ahhoz, hogy elmenjenek a bankettre, és nem hajlandók más zenét hallgatni, mint jazzt, miközben még verseket is olvasnak. Mindig valami nagy sztori történik velük, amelyben ők a főhősök. Mi, hétköznapi halandók meg csak élünk itt, és várjuk, hogy velünk is történjen végre valami, bármi, miközben elhúz mellettünk az élet.
◈
– És mit csinál az ember, amikor az álmai valóra válnak? – kérdezi. – Erről soha nem beszél senki. Csak azt sulykolják, hogy kövesd az álmaidat, de mi történik, amikor utoléred őket?
– Élvezd ki. Tégy meg minden tőled telhetőt, és próbálj meg nem túl nagy seggfej lenni.
◈
Ülünk, hamburgert eszünk, és nézzük, amint porig ég a suli. – Hát – szólal meg Mel, és beleharap a csirkeburgerébe, még a zsemlét is megeszi –, legalább az érettségi bizonyítványunk megvan.
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
A képek a Pinterest táblámról származnak: Mi, hétköznapi halandók
The Rest of Us Just Live Here a GoodReadsen.
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
Néhány fiatal akkor is képes teljesen átlagosnak gondolni magára, amikor egyre több megmagyarázhatatlan jelenség, vámpírtámadás, belülről világító lény van körülötte vagy a barátai körül. Főszereplőink igazából mellékszereplők ebben a történetben: átlagos kamaszok, akiknek egyszerű vágyaik vannak - le akarnak érettségizni, meg akarják találni az igazit vagy csak túl akarják élni az éppen aktuális természetfeletti támadást. Tartsatok velünk Patrick Ness legújabb regényének a turnéján, és ne feledjétek, akár meg is nyerhetitek a Mi, hétköznapi halandók című regény egy példányát!
Nyereményjáték:
Patrick Ness különleges témájú könyveket ír, és már néhány ezek közül megjelent Magyarországon is. A mostani feladat az, hogy kitaláljátok, melyik magyarul megjelent Patrick Ness regényből származik az idézet a blogjainkon! A könyvek magyar CÍMÉT írjátok be a raffledobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
FELADVÁNY:
„Felpumpálom a vérnyomásmérő karszorítóját, hogy megduzzadjon, aztán várom a megfelelő huss-huss hangot Fox néni vérköreiben a sztetoszkópon át, amit aztán a kis számtárcsához illesztek.
– Hatvan per húsz? – tippelem.
– Lássuk csak! – szólal meg Corinne. – Mondja, Fox néni, ma reggel meghalt?
– Ó, drágám, dehogy!
– Akkor vélhetően nem hatvan per húsz.”
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
06.18 - Hagyjatok! Olvasok!
06.20 - Nem félünk a könyvektől
06.22 - Sorok között
06.24 - Könyv és más
06.26 - Spirit Bliss Sárga könyves út
|
Juhú, örülök, hogy tetszett! :)
VálaszTörlés