2019. július 12., péntek



Izgalmas idézetek | Blogturné Extra (A ​lélekdoki)


A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra



A Könyvmolyképző egy újabb élettel, humorral és gyengédséggel teli Marie-Aude Murail regényt hozott el nekünk, amiről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, sőt, extra állomásokat is találsz. A turné végén pedig három példányt sorsolunk a könyvből. Tarts velünk!

Fülszöveg:
Jó reklám-e egy pszichológusnak, ha úgy hívják, „Megváltó”?
Sauveur Saint-Yves magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset.
Persze aki először jön, bizony meghökken, amikor a 190 cm magas, csupa izom, sokkal inkább NBA kosarasnak, mint a pszichológia doktorának tűnő fekete férfi ajtót nyit neki.
A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy egyéb kórban szenvedő páciens között azonban a férfinak nemigen jut ideje a saját életére. Sokszor még a nyolcéves kisfiára sem, akit egyedül nevel. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik. De még ennek az oly népszerű „megváltónak” is vannak ellenségei? Ki ólálkodik a házuk körül, ki küldözget fenyegető, névtelen leveleket? És miért nem beszél soha Sauveur a fiának az autóbalesetben meghalt édesanyjáról? 
Egy újabb vérbeli MAM-regény, tele élettel, humorral, gyengédséggel – és hörcsöggel. 
Ápold vele a lelked!

Könyvmolyképző, Szeged, 2019
288 oldal · puhatáblás
Eredeti mű: Sauveur & Fils, saison 1 / Eredeti megjelenés éve: 2016
ISBN: 9789634576297 · Fordította: Burján Monika


--- Olvassatok tovább az extrához! ---

vvvvv
1.
Hirtelen egy másik Margaux tört át a pufikabát bélésén.
     – Kérem szépen, írjon nekem egy igazolást! – nézett rá rimánkodó tekintettel. – Csak egyetlen mondatot, valami olyasmit, hogy: „Margaux nem bolond”. Vagy: „Margaux bolond, de kezelteti magát.”
     Könyörgőn tette össze a két tenyerét.
     – Ha nem kapom meg, nem mehetek el. És abba belepusztulnék: tízéves korom óta oda vagyok Néróért!
     Sauveur bólintott. Szerette, ha egy kamasznak van jelleme, humora, szókincse.

2.
– Már alapból ahhoz sem volt kedvem, hogy mellem meg szőröm nőjön – közölte tanárosan kioktató hangon. – Az olyan undorító.
       – Undorító – visszhangozta Sauveur.
       – Olyan akartam maradni, amilyen voltam.
       – Kislány.
       – Igen. Nem. Igazából…
       Ella elhallgatott.
       – Igazából? Fejezd be a mondatodat, Ella, tudod, hogy itt bármiről szabad beszélned, semmi bajod nem származik belőle. Szóval igazából mi?
       – Nem, ez hülyeség… Vagy legalábbis lehetetlen.
       – Mi lehetetlen?
       – Nem lánynak lenni.
       – Jobban szeretnéd, ha nem lány lennél.
       – Fiúnak jobb lenni, nem?
       Kérdő tekintettel nézett Sauveurre, mintha tőle várna megerősítést.
       – Te úgy gondolod, hogy fiúnak jobb lenni?
       – Amikor történeteket mesélek magamnak, azokban fiú vagyok..

3.
– Szervusz, Lazare! Mondd meg apukádnak, hogy akkor jössz hozzánk játszani, amikor akarsz.
       Lazare bement a kertkapun, majd kinyitotta a veranda ajtaját, ami nem volt kulcsra zárva. Louise arra gondolt, hogy ez a szomszédokba vetett bizalom nyilván a karibi gondolkodásmód jele. Rasszista dolog ilyet gondolni? – tört rá egy újabb lelki aggály. Egyébként is, ha az ember azon töpreng, hogy rasszista-e, az nem a rasszizmusának a bizonyítéka?

4.
Az ötvenes éveiben járó madame Huguenot, aki a saint-jean-le-blanc-i polgármesteri hivatalnál állt alkalmazásban, két hónapja járt Sauveurhöz,  és a pszichológusnak még mindig nem sikerült megfejtenie, hogy miért.
       – Nem aludtam éjszaka – kezdte a köszönésről is megfeledkezve. – Fújt a szél, nem tudom, hallotta-e, Sauveur doktor?
       – Mmm – fojtott el egy ásítást Saint-Yves.
       Miután vagy félórán keresztül hallgatta az érdektelen történeteket madame Huguenot menyéről és madame Huguenot osztályvezetőjéről, Sauveur egy újabb időpontot adott neki a következő csütörtökre, azzal a halvány reménnyel, hogy az asszony végre rászánja magát, és bevallja: „A mélyhűtőbe dugtam a férjemet.”

5.
– Te vagdosod magad, iskolafóbiás vagy, vagy más? – kérdezte Lazare az útitársától, inkább udvariasságból, mint valódi érdeklődésből.
       – Te totál zakkant vagy – hurrogta le Gabin.
       – Apa azt mondja, hogy azok az emberek, akik nincsenek jól, sok mindent megtaníthatnak neked saját magadról.
       – Mind a ketten zakkantak vagytok.

6.
– A mese végén – súgta oda neki Lazare – a fekete farkas elveszi feleségül a fehér nőstényfarkast, és születik egy kis szürke farkaskölykük.
       – Nagyszerű, de tedd ki az írásjeleket!
       Madame Dumayet továbblépett a padsorok között, és elmosolyodott. Fekete farkas + fehér nőstényfarkas = szürke farkaskölyök. Üzenet dekódolva.

7.
– A barátnőm, Louna, szerelmes Emma Watsonba.
       – Kibe?
       – Emma Watsonba. Mert annyira gyönyörű! Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, illetve, igen, tudom, hogy létezik ilyen, hogy egy lány egy másik lányba szerelmes. Én és a barátnőim furák vagyunk. Azt szoktuk mondani, hogy majd később összeházasodunk, mert nem szeretjük a fiúkat.
       – Tizenegy évesen még nem lefutott az ügy.
       – Mi a homókat szeretjük. Samir is homo.
       – Tizenegy évesen?
       – Tizenkettő.
       – Ja, úgy mindjárt más.
       Blandine elnevette magát, kezdte megtalálni a hangot Sauveurrel.
       – De a feketék is klasszak – mondta.
       – Aláírom.
       – Maga meleg?
       – Sajnálom, nem.

8.
Miután a hörcsögöt sikerült egy papírhengerrel csapdába csalni, Sauveur átköltöztette az új lakosztályába. Bounty a ketrec egyik sarkába iszkolt, és hátracsapott fülekkel a padlóra lapult. Egy órával később még mindig ugyanebben a testhelyzetben volt.
       – Megállt a szíve, vagy mi? – kérdezte Sauveurtől Gabin.
       – Nem. Bounty csupán ékes példája annak, hogy senkit nem tehetünk boldoggá, ha ő nem akarja.
       – Azt a rohadt…  – dünnyögte Gabin, kezét a fejéhez emelve, mintha a dolgok állandó pszichologizálásától megfájdult volna a haja.

9.
– Meg aztán elkövettem egy bűnt.
       Kis időre elhallgatott.
       – Szerelmes lettem Alexandrába.
       Kihívóan nézett Saint-Yves-re.
       – Egy éve coming outoltam a család előtt. Egy vasárnap a desszertnél közöltem velük, hogy leszbikus vagyok. Attól kezdve a szüleim megvonták tőlem a támogatást. A bátyám kijelentette, hogy többé nem tehetem be hozzá a lábamat „a kislánya miatt”. Most pedig…
       Szomorúan felnevetett.
       – Most pedig itt vagyok egy pszichológusnál, és ezt se értem, hogy miért.

10.
Vajon meg fogja-e érteni a Lazare, hogy egy ilyen, gazdák és rabszolgák közötti kapcsolat nem törlődik egy, de még két-három nemzedék alatt sem?
       – Emlékszel, mit mondtam neked egyszer a hörcsögödről, tudod, még Bountyról? Hogy bár soha nem élt a sivatagban, magában őrzi az emlékét?
       Lazare összehúzta a szemöldökét, úgy érezte, tudja, mit fog mondani az apja.
       – Én nem születtem rabszolgának, de magamban hordom az őseim emlékezetét. Elragadták őket a szülőföldjükről, Afrikából, elszakították őket a szeretteiktől, és itt eladták őket a békéknek, akiknek munkásokra volt szükségük az ültetvényeiken a cukornádaratáshoz. És ez, valahányszor csak eszembe jut, mélységesen fáj. Egy rabszolga ük-ükunokája vagyok.
       – Anya pedig béké volt.
       Egy rabszolga-kereskedő ük-ükonokája.


Nyereményjáték:

A Lélekdoki című regény kiváló magyar szövegét Burján Mónikának köszönhetjük, aki a moly.hu adatbázisa szerint már 68 könyvet fordított.
A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amit Burján Mónika fordított, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik regényről van szó. A helyes megfejtők között három Lélekdokit sorsolunk ki.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:
„– (…) nem könnyű dolog a múltat megbolygatni. Néha kellemetlen meglepetésekkel találhatja magát szemben az ember. Az igazság olykor rosszabb, mint a tudatlanság.”


ÁLLOMÁSOK:

06.30. - Könyvvilág
07.04. - Zakkant olvas
07.06. - Sorok Között
07.08. - Spirit Bliss
07.10. - Never Let Me Go
07.12. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
07.14. - Sorok között extra állomás

vvvvv
Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!
Köszönöm a figyelmet!
vvvvv


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése