– Elnézést, Miss Castillo, de meg tudná határozni nekem, hogy mit jelent az, hogy „kiélni”? Értelmezési nehézségeim vannak.
Együttérző fejbillentés.
– A Mi Urunk nem helyesli a házasság előtti nemi életet, Izzy. Ezt te is tudod.
Könyörtelen gunyorosságom megint éppen a legalkalmasabb/legalkalmatlanabb időben üti fel rút fejét.
– Ó! Hál’istennek ateista vagyok, és megbízható forrásból tudom, hogy a tudományosság alapú világmindenség a kamasz lányok szerelmi életével egyáltalán nem foglalkozik.
|
v
A 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…
Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké.
Könyv információk:
Eredeti mű: The Exact Opposite of Okay
Eredeti megjelenés éve: 2018
Maxim, Szeged, 2019
352 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634990437 ·
Fordította: Bozai Ágota
|
Sorozat:
2. A Girl Called Shameless
(befejezett?)
♡
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Főszereplőnk egy árva lány, Izzy, aki egy feltörekvő komikus, aki a humort arra használja, hogy így jusson túl a nehéz helyzeteken. Iszik, bulizik, káromkodik, szexel, gyorséttermi kaját eszik, és összességében úgy viselkedik, ahogy a fiatal lányoknak nem lenne szabad. A fura nagymamájával, Bettyvel (becenevén: Betty-O) és Dumbledore nevű tacskójával él együtt.
Na, egy nap Izzy fogja magát, elmegy egy buliba – és egyszerre két fiúval is szexel. Nem sokkal később egy „farokfotó” viszonzásául meztelen képet küld magáról az egyik srácnak… Egy nap főszereplőnk meglepődve tapasztalja, hogy valaki létrehozott egy Izzy O’Neill: Világhírhedt Kurva elnevezésű weboldalt, ami lényegében a hódításairól szól. Egy kép arról, ahogy egy kerti padon szexel egy feltörekvő politikus fiával. Elítélő tanárok, megvető diákok, dühös/segíteni próbáló barátok, elég sok mindennel kell szembenézni Izzynek a regényben.
Szerintem…
A regény mondanivalója nagyon fontos, hiszen sajnos mind a zaklatás, mind az áldozathibáztatás elég nagy probléma a napjainkban. Azt viszont, hogy a regény főszereplője egy rémesen sötét, önmagát humoristának tartó – és ezáltal mindent elpoénkodó -, szabados leányzó szerintem egy elég elhibázott döntés volt. Nehéz volt együttéreznem Izzyvel, mert egyetlen szerethető porcikája nincs. (Talán csak a Harry Potter iránti rajongását tudtam megérteni, és odáig voltam a kissé hibbant, de csupa szív nagymamájáért.)
Izzy elképesztően unszimpatikus volt számomra. A fiatalok követnek el hibákat – főleg alkoholos befolyásoltság miatt -, de józanon miért tesznek rá még egy lapáttal? Fel nem foghattam a lány döntéseit, pedig én alapvetően odáig vagyok a megbotránkoztató, deviáns karakterekért! Szerettem volna olvasás közben kiakadni az őt bántó blogon, szerettem volna haragudni a barátaira a vegyes reakcióik miatt, de… nem fogott meg ennyire a történet, pedig jócskán felkavaró témákkal dolgozott az írónő. (Persze az igazgató stílusát és a tanárok hozzáállását bicskanyitogatónak tartottam, de ez általánosságban kavart fel, nem Izzy miatt.)
– Mi a patrónusod?
Ez tulajdonképpen egy ravasz teszt érdekes társalgási témának álcázva. Ha nem tudja, mire vonatkozik a patrónus, vagyis, ha nem olvasta a Harry Pottert, és nem tudja, hogy a patrónus egy állat alakú pozitív erőtér, rögtön kiderül, hogy nem sok értelme van folytatni a kertipad-fesztivált.
De egy pillanatig sem tétovázik, rögtön válaszol:
– Kacsacsőrű emlős.
Ez eléggé meglep. Nem erre a válaszra számítottam. A srácok többsége valami erős állatot nevez meg, például oroszlánt, de ez teljesen egyedi.
|
Az írónő nagyon jól ritmizálja a történetet, mert egy-egy depresszívebb résznél képes még lejjebb rugdalni az olvasót a Szomorúság mocsarába, és teljesen lehúz minket Izzy mellé, ahonnan minden alkalommal sikerül kievickélnünk a főszereplőt kézen fogva. (Pedig ahogy írtam is, nem éreztem együtt a lánnyal!) Tetszett, hogy amikor Izzy „befordult”, akkor nem rontott az amúgy is borzasztó helyzetén. (Jó, a paradicsom leveses részt nagyvonalúan hagyjuk ki ebből.) Amennyire unszimpatikus és önsorsrontó a regény elején, annyira összekaparja magát a történet végére. Ha másért nem, akkor emiatt a jelentős jellemfejlődés miatt kíváncsian várom a folytatást. Vajon hova képes fejlődni Izzy? Mi lesz a forgatókönyvírással?
Apropó forgatókönyvírás! Még sosem olvastam olyan történetet, ahol a főszereplőt forgatókönyvíró szeretne lenni, és elképesztőnek tartom, hogy egy random unszimpatikus karakter ennyire céltudatos tud lenni, miután megtalálja a célját! Nagyon becsültem Izzyben, hogy megbecsüli a segítséget, amit kap, és kis lépésekben ugyan, de egyből nekivág a forgatókönyvírói karrier kiépítésének.
Sokrétű történet, és én most csupán a számomra izgalmas vagy kellemetlen rétegeit bolygattam csupán meg. Az összképhez érdemes elolvasni, hiszen akad benne LMBT-szál is, rengeteget foglalkoznak a kamaszkorban megváltozó fiatalkori barátságokkal, és úgy általában azzal, hogy mennyire borzasztó hely tud lenni a középiskola.
Összességében
Nem tetszett, mert...
Nem szerettem meg a főszereplőt, és nem kavart fel a történet annak ellenére, hogy elég erős érzelmi töltöttségű sztorit dolgoz fel. Izzy úgy dobálózott a feminista meg a nimfomániás címkékkel, hogy közben semmi köze nincs egyikhez sem.
(A nimfománia egy kényszerbetegség, aminek Izzy nem produkálta a „tüneteit”, míg a feminizmus egy ideológia, aminek meg kéne jelennie az adott ember döntéseiben, tetteiben…)
(A nimfománia egy kényszerbetegség, aminek Izzy nem produkálta a „tüneteit”, míg a feminizmus egy ideológia, aminek meg kéne jelennie az adott ember döntéseiben, tetteiben…)
DE! Mégis azt mondom, hogy érdekes történet volt, mert a legvégéig lekötött, hogy hogyan jut el odáig Izzy, hogy kihúzott háttal szembenéz az őt elítélő és kritizáló világgal… Meg aztán az is érdekelt, hogy ki hozhatta létre ezt a borzalmas weboldalt. (Már a legelején volt egy jó tippem, ami be is jött.) Betty-O nagymama meg a világ legédesebb és szeretetreméltóbb idős női karaktere, szóval, ha másért nem, akkor miatta imádtam ezt a regényt! (Oké, Ajita side storyját is bírtam.)
Értékelés: 3
Kedvcsináló idézetek:
v
– Szóval azt akarom mondani, hogy egyáltalán nem jellemző rád, hogy gondolsz másokra. Ami azt illeti, hacsak nem zabálja valami földönkívüli parazita az agyadat, nem hiszem, hogy képes lennél egyszerre háromnál több embert kedvelni, és ezt a három helyet már betöltöttük: én, Danny és Betty.
– Jó érvelés – ismerem el.
v
Újdonsült celeb státuszom miatt az iskola az elviselhetetlenséggel lett határos. Az egyik vécéfülkébe valaki az “Izzy O’Neill for President!” feliratot graffitizte, ami teljes őrület és rengeteg szinten vegytiszta baromság, és valaki rózsaszín szövegkiemelővel alá írta, hogy “of the Whore Society”. Aha, szóval másodfokon csak a szajhaszövetség elnökének javasolnak. Ezt egy kicsit szórakoztatónak találom; sokkal ötletesebb és újszerűbb, mint azok a szidalmak, amiket általában verbálisan a fejemhez vágnak, de akkor is…
v
Én alapvetően amolyan Teréz anyával keresztezett Dalai Láma típus vagyok, ezért a szívemen viselem a két szerencsétlen farok sorsát, és szeretnék meggyőződni arról, hogy jól vannak. Tudom, tudom. Bármelyik percben nekem ítélhetik a Nobel-békedíjat. Szóval bárkit fejbe lőhetnek a tálibok, de igazán nemes szívre vall, ha az ember együttérzőn ráír egy kis pöcsre.
v v v v v
A képek a Pinterest táblámról származnak:
Különböző borítók a könyvhöz: GOODREADS
v v v v v
Főszereplőnk, Izzy átlagos 18 éves. Viccelődik, bulizik, sörözik, randizik… aztán néhány kompromittáló kép és egy őt alázó weboldal hatására zaklatni kezdik. Izzy a mindennapossá vált zaklatások miatt elgondolkodozik azon, hogy nagyon nem oké, ahogy a világ a tinédzser lányokkal bánik… Ha szeretnétek tudni, mit gondolnak bloggereink az Izzyt ért támadásokról, akkor tartsatok velük a könyv blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Minden, csak nem oké című regényt!
Nyereményjáték:
A Minden, csak nem oké című regény egy LMBT+ szállal rendelkező történet, ezért a mostani lesz a feladatotok, hogy felismerjétek melyik szintén LMBT+ YA regényből származik az egyes állomásokon található idézet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
„A szüleim egymás kezét fogták. Eltűnődtem, vajon milyen lehet valakinek a kezét fogni. Gondolom, néha a világmindenség összes titkát meglelheted valaki másnak a kezében.”
|
ÁLLOMÁSOK:
07/03 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
07/05 - Nem félünk a könyvektől
07/07 - Sorok között
07/09 - Olvasónapló
07/11 - Kelly és Lupi olvas (extra)
07/13 - Hagyjatok! Olvasok!
07/15 - Deszy könyvajánlója
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése