Megan Miranda: A ​tökéletes idegen | Mini-könyvklub

Mini-könyvklub 16. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

Igazság és sztori – nem számít, melyik van előbb, ha a végén oda jutsz, ahova kell. Ha elérsz az igazsághoz a végén, akkor minden rendben.

Fülszöveg:

A ​csendes kisvárosokban mindenkinek vannak titkai.

Hogyan lehet felfedni az igazságot, ha épp a saját múltunkat igyekszünk elrejteni?

Egy távoltartási végzés és egy lehetséges bírósági per szorításában az újságíróként kudarcot valló Leah Stevens épp eltűnni készül Bostonból, amikor összefut egy zűrös kapcsolatból menekülő régi barátnőjével, Emmy Greyjel. Emmy felveti, hogy költözzenek Pennsylvania csendes vidékére, ahol Leah tanári állást vállalhat, és mindketten új életet kezdhetnek. Az új kezdetet azonban szörnyű esemény árnyékolja be. A tó partján brutális támadás ér egy Leah-ra kísértetiesen hasonlító nőt, majd néhány nappal később Emmy is eltűnik.

Leah-nak feltett szándéka, hogy megtalálja Emmyt, és ezért együttműködik az ügyben Kyle Donovannel, a helyi nyomozóval. Miközben nyomok után kutatva vizsgálják barátnője életét, Leah-ban felmerül a kérdés: ismerte-e valaha Emmyt igazán? Barátok, család és digitális lábnyom hiányában a rendőrség gyanakodni kezd, vajon létezik-e egyáltalán Emmy Grey. Hamarosan már Leah szavahihetősége forog kockán: hogy saját magát megmentse, és tisztára mossa a nevét, ki kell derítenie az igazságot eltűnt barátnőjéről.

Könyv információk: Eredeti mű: The Perfect Stranger Eredeti megjelenés éve: 2017 Agave Könyvek, Budapest, 2017 288 oldal · ISBN: 9789634193548 · Fordította: Nagy Mónika

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről röviden

Két barátnő együtt költözik (menekül) el Bostonból Nyugat-Pennsylvániába. Míg Emmy Gray éjszakai műszakban dolgozik (takarít), addig Leah Stevens nappaliban (tanár egy közeli középiskolában). Ez az utóbbi hölgyemény regényünk főszereplője és narrátora (E/1). Amikor megtalálják egy nő hulláját a közeli parton, a rendőrök beviszik az egyik tanárt, akiről kiderül, hogy Leaht is zaklatja (ráadásul a halott nagyon hasonlít a kék szemű, barna hajú, filigrán testalkatú nőre). Ám mivel az exújságíró Leah fél, hogy kiderítik, hogy miért rohant el Bostonból, csak csepegteti az információkat az egyre bizalmatlanabb nyomozóknak. Ám amikor rájön, hogy már vagy öt napja nem látta a lakótársát, akkor ő kér segítséget a nyomozóktól, vagyis igazából a helyes Kyle Donovan nyomozótól.

Szerintem…

Ez a történet néha unalmas volt, néha érdekes, de összességében az "elmegy"-kategóriát szaporítja részemről. Ugyan ritkán olvasok nyomozós krimit, mert nem különösebben kedvelem a műfajt, de rengeteg krimit nézek! Ha valaki egy kicsit olvasottabb vagy jártasabb ebben a műfajban, akkor ezt a regényt abszolút kiszámíthatónak fogja érezni, ahogy én is éreztem. A pszicho-thriller részt legszívesebben szóra se méltatnám, mert távolról se éreztem a műfaj okozta borzongást olvasás közben, de Theo-szálával legalább némileg súroltuk a műfaj határait. Érdekes volt, ahogy kiderültek a dolgok az első gyanúsított és Leah e-mailező társának a viszonyairól!

Végtelenül vérszegények voltak a karakterek is. Ha valaki olvassa a blogot, akkor tudja, hogy a legtrébb könyvben is képes vagyok találni egy olyan szereplőt, aki izgalmas nekem valamiért. [Ez lehet egy jó háttérsztori, vagy a kicsit morbid humora, vagy a magvas gondolatai, a hőstettei/bénázásai. Végülis lehet bármi, amitől a karakter élővé válik számomra.] Ebben a könyvben senkit nem találtam. Leahról sokat megtudunk, de elég fura dolgokat tesz és mond - például az eltűnt szobatársa ágyában alszik, aki igazából hiába a legrégebbi barátnője, mégsem tud róla semmit! Vagy talál valamit, amit eldug a kocsijába, aztán házkutatásit hoz a nyomozó, akkor vidoran egy szót se szól a dobozról, holott logikusan átgondolva: 1) sokkal nagyobb bajba kerül, ha ők találják meg, ő meg nem szól; 2) hátha segítene Emmy nyomára bukkani, márpedig az ő célja is az, hogy előkerüljön az eltűnt barátja, nem? Fura bogár.

Aztán az is elég fura volt számomra, hogy a könyv egy pontján random egymásnak esik a nyomozó meg Leah, majd hazamennek a nőhöz... khm... nem szókirakózni. Nincs bajom azzal, ha a gyanúsított/szemtanú/védtelen nő összejön a dögös rendőrbácsival, ugyanis ez az egyik kedvenc romantikus-erotikus regénytémám, de itt nem éreztem előjelét azon kívül, hogy korban passzolnak, és mindkettő jó bőr... (Oké, a zsaru felbukkanásának legalább volt értelme, de akadtak olyan mellékszereplők, akik totál feleslegesen jelentek meg és kaptak nagyobb szerepet a regényben, majd elég kínosan félre lettek tolva. Pl.: a suliban dolgozó nő, akivel Leah elmegy piálni.)

Nem is csoda, hogy a rendőrség visszatért, hogy jobban megvizsgáljon. Nem csoda, hogy Kyle szkeptikus volt. Ha megnézzük, mit is adtam neki. Lenyomozhatatlan e-mailcímekről bizonyítékot küldenek, hogy figyelnek engem; egy éjszaka telefonálgató férfi; egy hozzám hasonlító nő; egy lány, akinek a létezését nem tudom bizonyítani. Egy holttest, amelyet előre azonosítottam. A múltam, amelyben kitaláltam valakit – mintha előre felépítettem volna a védekezésem. Én vagyok a tökéletes nyom.

Amire emlékszem, hogy bosszantott az az volt, hogy lakik két nő egy szinte csupa ablakból álló faházban az erdő szélén... és csodálkoznak azon, hogy valaki megfigyeli őket? És miután Leah tudja, hogy van egy kukkolója, azután sem szerel fel sötétítőket, hanem ugyanúgy álldogál kisnadrágban a konyhájában késő este, miközben ég a lámpa. (Amikor még ráadásul szuggerálja is a kinti sötétet, hogy na most vajon mit lát, aki éppen kukkol, akkor sírni tudtam volna.) 

A könyvnek az a szerencséje, hogy gyorsan haladós. Ha vontatott lett volna, akkor nem hiszem, hogy átrágom magam az e havi könyvklubos könyvünkön... Persze némi izgalommal szolgált a regény, ugyanis a végén belekeverednek a tanulók is a nyomozásba. Ez picit feldobta az utolsó harmadát, ahogy azokat is a részeket kedveltem, amikor lassan kiderült, hogy miért lépett le az előző munkahelyéről Leah. [Tulajdonképpen ez egész korrekt háttér-/melléksztori lehetett volna, ha van valami ütősebb lezárása (ugyanis a lehetőség adott lett volna).] 

Összességében…

Rendben van, de semmi extra... Nem igazán tudott meglepni, mert elég jártas vagyok az ehhez hasonló sztorik világában. Nyomozgattunk, de nem borzongatott meg, és a romantikus szálat is totál feleslegesnek éreztem. Az elbizonytalanítás, hogy Emmy vajon létezik-e, illetve hogy Leah bolond vagy a bolondját járatják vele nem jött be nálam, de érdekes csavarok voltak, amik picit megdobták a történetet. Nem mondanám, hogy emlékezetes olvasmány lesz, de egynek elment, mert izgalmas volt az Aaron-Paige és a Theo-Cobb szál.

Értékelés: 3

Borítómustra | Külföldi borítók

Kedvcsináló idézetek:

v

– Nincs semmi, amin elindulhatnánk, Leah. Sehol semmi nyoma. – Ismét körbenézett a házban. Eszembe jutottak a korábbi kérdései: Ez a hely csak a maga nevén van, ugye?
Megremegtek az ujjaim. Idegesség vagy düh, nem tudtam volna megmondani. – Nem hisz nekem – mondtam. 
Nincs rá bizonyíték, hogy itt volt – ezt akarta mondani. Sehol semmi nyoma egy Emmy Grey nevű lány létezésének. Mintha csupán a képzeletem szüleménye volna.

v

– Minden kapcsolat három kategória valamelyikébe sorolható. Három. Ennyi.
Oldalra biccentette a fejét, haja köréje omlott, és megnézte, hogy figyelek-e, vagy már alszom. Szerettem az ilyen pillanatokat, amikor csendben hagyni kellett csak, hogy mesét szőjön.
Visszanézett a plafonra. – Rendben, lássuk az elgondolást! Vegyél bárkit, akit ismersz! Bárkit. Tegyük fel, tudod, hogy megölt valakit. Felhív téged, és bevallja. Te erre A: hívod a rendőrséget? – Felemelte a hüvelykujját. – B: nem teszel semmit? – A mutatóujját. – Vagy pedig C: segítesz eltemetni a holttestet?

vvvvv

Hangulatkeltő Pinterest tábla: Megan Miranda könyvei

The Perfect Stranger a GoodReads-en.

vvvvv