Köszönet a recenziós példányért a Könyvmolyképző kiadónak!
(Könyvmolyképző / Facebook / Moly)
– Köszönöm, hogy elkísértél, és cipelted a könyveimet. – Ah, tök könnyűek voltak – somolyog Patrik, és ahogy leveszi a
válláról a táskát, akaratlanul is megmozgatja a tagjait. – Oké, nem hazudok,
bazi nehezek, de tetszik, hogy ennyit olvasol, és ilyen magas irodalmat. Hanna az ajkába harap, hogy be ne nyögje, senki nem lesz attól okosabb
vagy műveltebb, ha szépirodalmat fal. A lényeg, hogy olvassunk, tök mindegy,
hogy mit. És ami őt illeti, a szórakoztató könyvek híve, amiben semmi
kivetnivalót nem talál. – Az olvasás számomra szent – mondja inkább az igazsághoz híven. |
|
Hanna, a magányos
könyvmoly
tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával
egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét. Lehet-e választani álmaid pasija és életed
legnagyobb meglepetése között? Mátét a zene
éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében
másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett
érzések ragadják magukkal. Bunkó srácból is lehet álompasi? Dávid és Áron
túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik
viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják
a kapcsolatukat egyben tartani. Az első szerelem
tényleg az utolsó marad? A kínai
származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei
vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől. De vajon képes
lesz valaha elfogadni önmagát? Az öt barát
összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor
szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti. Van egy pont,
amikor a zene lehet az egyetlen megoldás… |
Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2017 Könyvmolyképző, 2018 368
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789634571537 |
Rácz-Stefán
Tibor könyvei: Mikrofonpróba
(Szállj a dallal 1.) Kapcsolatpróba (Szállj a dallal 2.) |
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Nagy rajongója vagyok Rácz-Stefán Tibornak (Sorok között), imádom a stílusát, a humorát,
a karaktereit, illetve azt, hogy minden könyvében nagy szerepet kapnak a
filmek, a sorozatok, a zenék és a könyvek. Ki nem hagynám egyetlen új írását
sem!
A történetről…
Hanna a bátyjával, Kornéllal Balassagyarmatra költözik,
ahol egy kollégiumban fognak lakni – a férfi tanárként, a lány tanulóként. A
könyvesblogot is vezető könyvmolyt a testvére által használt beceneve („Nyuszi”)
miatt hamar betalálja pár (egyébként egész helyes) srác, akikről hamarosan
kiderül, hogy Xiarának, Hanna új szobatársának a barátai. A félénk Hanna hamar
megtalálja a hangját az új társaságban; eljut odáig, hogy megvédi magát a
bunkó Mátéval szemben, illetve mind jobban összebarátkozik az egy párt alkotó
Áronnal és Dáviddal is. (Akiket már ismerhetünk a Fogadj
el! c. regényből.) Sajnos mire összeszokik a csapat, és szép lassan
megoldódni látszanak a nézeteltérések, kiderül, hogy ha nem történik valami csoda, akkor be kell zárni a fiataloknak otthont adó kollégiumot hétvégére…
Szerintem…
Ahogy már említettem, szeretem Tibi stílusát, de eddig
még nem olvastam tőle olyan történetet, ahol 5 főszereplővel zsonglőrködik.
Szerencsére a mellékszálak, amelyek főleg az egyes karakterek egyéni problémáiból
adódtak, egyáltalán nem mentek a történet fő cselekményszálának (a kollégium hétvégi bezárásának az
elkerülése) rovására, hanem tökéletesen illeszkedtek hozzá!
A karakterek (és a háttértörténeteik) mind csodálatosak,
izgalmasak, de nem csupán szeretetre-, hanem sajnálatra is méltóak, mert
mindegyiküknek megvan a maga tragédiája. Mondanom se kell, hogy Dávidot
teljesen traumatizálta a Fogadj el!
című történetben átélt iskolai lövöldözés, csak Áron előtt mer megszólalni,
rémálmai vannak, alig eszik, teljesen össze van törve. Áron habár szereti
Dávidot, sportolással igyekszik túllendülni mind a múlton, mind a jelen
gondjain. Rosszul viseli, hogy lebuzizzák,
leköcsögözik vagy betámadják a fiúját, de nem csak ő, hanem Máté is rosszul viseli barátai zaklatását,
többször nekiugranak egy Rajmund nevű nagyszájú, balhés srácnak a beszólásai
miatt… amit Dávid szintén nehezen visel el. Gyengének érzi magát attól, hogy folyton meg kell védeniük...
„– Ezek szerint hőskomplexusod is van – böki ki
inkább a lány zavarában, aztán ahogy Máté cinkosan megemeli a szemöldökét,
vidámabban folytatja: – Csak te Deadpool-üzemmódban nyomod. – Annyira imádom azt a csókát – sóhajtja Máté.” |
Egyébként irtó hamar Máté lett a kedvenc karakterem,
habár nem tett túl jó első benyomást rám azzal, hogy egyből zríkálni kezdi az
új suliba érkező Hannát. Nagyon jól szórakoztam az adok-kapokjaikon - mindegyik
közös jelentüknél vigyorogtam -, de a leginkább Máté saját fejezeteit szerettem,
ahol egy picit a beszólogatós, gonoszkodó, rosszfiús külső mögé nézhettem. Neki
is megvan a maga tragédiája, amit súlyosbít egy alkoholista szülő is – picit összetört a szívem, amikor az ezzel és a zenével kapcsolatos múltbéli
dolgairól olvastam… De nem csak Máténak, Xiarának is meggyűlik a baja a szüleivel, bár teljesen máshogy, ami nagyon érdekessé tette a sztoriját! Xiara „nemzői” egy kínai éttermet
visznek, alig tanulták meg a magyar nyelvet, míg a lányt egy magyar asszony
nevelte, nem beszéli jól a kínai nyelvet és mindenestül magyarnak vallja magát… A regény legelején
van egy ötletes szófordulat, ami tökéletesen szimbolizálja a lány helyzetét: a banángeneráció tagja, vagyis kívül sárga, belül fehér. Ráadásul Xiarának
a tánc a mindene, és fél erről beszélni a munkamániás szüleivel.
Ebbe a baráti körbe kerül bele Hanna, aki elsőre nem
igazán illik az összeszokott csapatba, hiszen egy félénk, zárkózott, könyvimádó, folyton olvasó
könyvmoly, de mégis tökéletesen magára talál köztük. Persze az új barátságot
beárnyékolják Máté beszólásai, Dávid titokzatos némasága, illetve a koli körüli
gondok. Főleg az utóbbi probléma megoldására kitalált ötlet (by Hanna) miatt volt irtó izgalmas a
regény második része – képtelen voltam
letenni, szinte együltő helyemben végigolvastam -, de emellett akadnak még
fontos témák benne: homoszexualitás / biszexualitás, cigányság, trauma / lelki
sérülés, szegénység, szülőkkel való rossz kapcsolat, betegség, önállóság / függetlenség,
satöbbi. Ugyanakkor rengeteg szórakoztató és szívmelengető rész is van a
történetben.
Részlet a Dirty Dancing c. filmből |
Összességében
Szórakoztató, vidám, bár néhol szívszorító, fordulatos
és nagyon, nagyon élvezetes olvasmány. Kétszer is elolvastam, mire végre írtam
róla, mert első alkalommal inkább elolvastam a második részt is, hogy tudtam,
hogy folytatódik Hannáék kalandja a koliért! Tetszett ez a sok főszereplős, lineárisan
elmesélt történet erről az öt imádni való fiatalról! Szerettem, hogy a könyvek
és a filmek mellett a zene és a tánc is teret kapott a regényben, habár nem
éppen az én stílusom a legtöbb említett dal (Caramel hangjával például
ki lehet üldözni a világból, de Adele-t imádom), de
tökéletesen illettek a regény történéseihez, mondanivalójához.
Ó, és: #TEAMMÁTÉ (Még úgy is, ha a történet elején azzal sokkolta a
szívem, hogy eldobott egy könyvet. EGY KÖNYVET! Barbár…)
Értékelés: 5*
*Újraolvasósan jó!
Folytatás?
Őszintén szólva már olvastam a második részt, de amint
befejeztem ezt a bejegyzést, ismét újra el fogom olvasni. Amikor márciusban
először olvastam a Mikrofonpróbát,
azonnal elolvastam utána a Kapcsolatpróbát
is az ajánló megírása helyett (!), mert olyan volt az első rész lezárása, hogy
megőrültem a folytatásért. (Érdemes az
egész duológiát beszerezni, mert az első rész után egyből nyúlsz majd a
másodikért!)
Zenék a
könyvben:
Kedvcsináló idézetek:
v
Az a legnagyobb boldogsága, amikor belép a
táncterembe, felhangzik a zene, és elkezdhet mozogni, kiadhatja a felgyülemlett
feszültséget, és egyedül vagy a partnerével valami olyat hozhat létre, ami
boldoggá és elégedetté teszi. Ilyenkor nincsenek kétségek, sem negatív
gondolatok, a szívében csak a szabadság tüze tombol. Eltölti a béke, csak a
zene ritmusa dübörög a fejében, és a táncmozdulatok. Ha pedig a koreográfiában
egy-egy ugrás következik, azokban a röpke pillanatokban mintha a fellegekben
szállna.
(Xiara)
v
Kikapja a hátizsákjából a Csontvárost, nézegeti a gyönyörű borítót, az ujjával végigsimít a főhős dombornyomott alakján, és beleveti magát az olvasásba. Ilyenkor nincs félelem az ismeretlentől, nem számít, hogy a leendő iskola- és kollégiumi társai ülnek körülötte. Olvasás közben Hanna átlényegül, most éppen egy olyan bátor árnyvadásszá, amilyen ő is lenni akar.
v
A srác megsimítja a szőkésbarna haját, mintha tudná,
hogy ezerfelé áll, és nincs olyan lány, aki ne akarná elrendezgetni, vagy csak
kipróbálni, tényleg olyan selymes-e, mint amilyennek tűnik. De pechjére Hanna
be van oltva genyók ellen.
Egyedül a szürke szemére figyel fel, mert ilyet még
nem látott élőben. Különleges, kicsit talán kékes az árnyalata, de közelebb áll
az acélszürkéhez. Ahogy a srác szemtelenül vigyorog, megjelennek azok a hülye
gödröcskék az arca két oldalán. Jesszus, ez meg mi? Bunkópasi-tartozék?
v v v v v
A képek a következő Pinterest táblákról származnak:
Szállj
a dallal! duológia + LGBTQ
v v v v v
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése