(…) én csak
nézem a közönséget. Az énekest. A dobost. Mindenkinek megvannak a maga
tapasztalatai, emlékei, reményei, félelmei, képzettársításai. Stina azt
mondaná: lelke. Én meg azt, hogy mindenkiben egy külön kis világ van. Amikor az üstökös becsapódik, nem csak egy világ pusztul el. Hanem
közel nyolcmilliárd. |
Fülszöveg:
◈
A
felnőttkor küszöbén állsz, ragyogó nyár van, és látszólag minden olyan, mint
máskor. De tudod, hogy közeledik a katasztrófa. Négy hét és öt nap múlva egy
üstökös csapódik a Földbe, amit senki sem fog túlélni. Elvégezték az utolsó
számításokat, nem maradt semmi kétség.
Mihez kezdesz a hátralévő időddel? Kivel szeretnéd tölteni az utolsó pillanatokat? Milyen érzés percre pontosan tudni, hogy mikor halsz meg? Mennyit ér egy emberélet ilyen körülmények között?
Az Amíg élünk története egy olyan világban
játszódik, amelynek meg vannak számlálva a napjai. A főszereplője két magányos
tinédzser, akiket egy tragédia hoz össze. De vajon választ kapnak a
kérdéseikre, mielőtt elfehéredik az ég, és elpárolognak a tengerek?
Könyv információk:
Eredeti mű: Slutet Eredeti megjelenés éve: 2018
Animus, Budapest, 2020 408
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789633247402 · Fordította:
Dobosi Beáta |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért
figyeltem fel a regényre?
YA disztópia egy olyan svéd szerzőtől, akivel már
régóta szemezek az Engelsfors-trilógiája
miatt? Naná! Amint megláttam, hogy érkezik magyarul, azonnal ment is
várólistámra. (Plusz izgatta a fantáziám,
hogy milyen lehet a világvége utolsó pár hetét megélni az író szerint.)
A
történetről…
Május 27-én bejelentik, hogy a Földnek már csak három és fél hónapja van hátra, mert elkerülhetetlenül belé fog csapódni egy eddig fel nem fedezett / meg nem látott üstökös. A regénynek két kamasz főszereplője van: Simon, akivel nap nap után együtt haladunk a világvége felé, és Lucinda, aki naplószerűen ír a TellUs-ba, ami egy program, ami az űrbe közvetíti a különféle naplókat, beszámolókat és élménybeszámolókat, hátha egyszer egy idegen létforma elolvashatja majd… Maga a történet Négy héttel és öt nappal a világvége előtt kezdődik (a dőlt betűs rész az első fejezet címe, és a továbbiakban is így haladunk előre az időben), és az utolsó napig tart. Habár elsőre laposnak tűnhet egy sztori, amiben napról napra közeledünk a világvégéhez, relatíve sok érdekes mellékszál van, amelyek segítenek abban, hogy minél nagyobb rálátást kapjunk arra, hogyan hat a közeledő üstökön az emberekre.
„Meghalt.
Örökre elment. Azt mondják, mások emlékezetében tovább élünk, de kevesebb
mint három hét múlva már senki sem lesz, aki emlékezhetne rá. A halál még
sosem volt ilyen végleges.” |
Szerintem…
Megkapó, érdekes elgondolású történet, ami elsőre
nem tűnik túl izgalmasnak vagy fordulatokban gazdagnak - Hiszen sejtjük, mi lesz a vége, nemdebár? -, de az egész annyira
emberi és elgondolkodtató, hogy megbocsátottam neki az unalmasabb részeit. A
történet tulajdonképpen egyszerű, és lehetne akár az is a regény címe, hogy
„Gyilkosság világvége előtt” (amúgy
van egy ilyen című könyv már),
hiszen nagyrészt Simon exnőjének és Lucinda exlegjobb barátnőjének, Tildának a
gyilkosát keresik főszereplőink. Engem nem igazán érdekelt, hogy mi történt
Tildával, mert egy végtelenül unszimpatikus csajt ismertem meg a többiek
elbeszéléséből. Tilda versenyszerűen úszott (és fantasztikus volt) Lucindával
együtt, aki a rák miatt abbahagyta, és megszakította a kapcsolatát a régi
barátaival. Ekkortájt tűnt fel Simon, akivel csodás párt alkottak, és minden
happy volt, amíg meg nem érkezett a Foxworth üstökös híre, amikor is Tilda nem
tudott mit kezdeni magával. Folyamatosan drogozott, pasizott, piált és
partizott, plusz lerázta az összes barátját. Persze Simon a legfőbb
gyanúsított, hiszen eléggé kiakadt, miután Tilda kidobta és minden más pasit
megmászott.
Simon egy eltévelyedett, magába zuhant srác, aki
szintén elvesztette a talpa alól a talajt, és ő is a bulizásba menekült, hogy
ne kelljen otthon lennie elvált, de az üstökös miatt ismét összeköltözött
anyukáival, és a kissé megzakkant, terhes nővérével, Emmával. Mégse
gyanúsítottam egy pillanatig se Simont, mert ő valahogy nem tűnt számomra
gyilkos típusnak... Érdekes volt, ahogy lassacskán összeismerkedtek Lucindával,
a „rákos lánnyal”, aki eltűnt a térképről a diagnózisa után. Tetszett, hogy
összefogtak, hogy kiderítsék, vajon ki művelte ezt Tildával! Jobban szerettem a
közös (beszélgetős) részeiket, mint magát a nyomozást vagy a gyanúsítottak után
rohangálásukat. Lucinda is nagyon szimpatikus, kedvelhető karakter, és teljesen
azonosulni tudtam a gondolataival. (Ld.
az idézeteknél lent az elsőt!)
KÖTELEZŐ olvasmánnyá tenném ezt a regényt, mert
zseniális! Oké, nem a sztorija. A sztori igazából csak elment, de számomra
mindent vitt a rengeteg gondolkodásra ösztönző apróság, amit elrejtett benne az
író. Mit tennénk, ha tudnánk, hogy úgyis végünk pár héten belül? Feladnánk a
magunkra erőltetett normákat, és nekiállnánk igazán élni? Ledobálnánk az
álarcainkat, felvállalnánk önmagunkat, és megkeresnénk a saját társaságunkat?
Piálni, drogozni, dohányozni, szexelni, bulizni kezdenénk? Várnánk csendben a
véget, miközben minden pillanatunkat a családunkkal együtt töltjük? Önkéntes
munkát végeznénk, hogy ne álljon le teljesen a világ az utolsó pár hétre? Megtalálnánk
a hitünket, belépnénk egy szektába vagy buzgón templomba kezdenénk járni?
Amióta befejeztem a könyvet, azóta azon kattog az agyam, hogy vajon átmennék-e
önpusztítóba, megtenném-e a régóta tervezett dolgaim vagy maradnék otthon, és
továbbra is locsolgatnám a virágaimat, „mert
hervadt virágok nélkül is elég lehangoló ez az egész” világvége?
Ráadásul kamaszoknak szól kamaszokról, ezért külön
jó, hogy bele van csempészve pár kemény gondolat, amit igazán bele kellene
sulykolni a fiatalok fejébe. Például az, hogy miért teszünk a Földünkre, miért
hagyjuk, hogy kizsákmányolják? Miért hagyjuk, hogy ember és ember között egy
képzeletbeli országhatár különbséget tegyen? Miért nem támogatjuk azokat, akik
nehezen fogadják el önmagukat, a vonzódásukat vagy a gondjaikat? Miért nem
támogatjuk egymást? Miért nem tudunk úgy élni, hogy ne bánjunk meg semmit, és
mégse ártsunk másoknak?
Összességében
Habár csak egy sima világvége előtti gyilkosságot
kinyomozós YA-regénynek tűnhet, ez a regény sokkal több ennél. Tele van
félelemmel, megbánással, pánikkal, hittel, szeretettel, megkönnyebbüléssel,
önelfogadással, haraggal, szorongással, vallással... Elgondolkodtató, mégis
realista leírása annak, hogy milyen lehet megélni egy közeledő világvégét. Elhittem. És azt hiszem, hogy körülbelül
akkor tört össze igazán a szívem, amikor az egyik főszereplő megtalálja a 11
éves kishúga bakancslistáját, amin olyan kis dolgok szerepelnek, mint még egy családi
karácsonyozás…
Talán Lucinda részeit szerettem jobban, mert
kibeszél az olvasóhoz, akit egy TellUst hallgató/olvasó idegen lényként képzel
el... Jó kis ötlet volt ez a megoldás!
Értékelés: 4
Kedvcsináló idézetek:
◈
A betegségben nem a halálfélelem volt a legrosszabb.
Hanem a tudat, hogy mennyi mindenről lemaradok. A Föld tovább fog forogni, az
évszakok tovább fognak változni. Nélkülem. Nem fogom tudni, mi lesz Mirandából,
amikor felnő, nem leszek ott, amikor valamit együtt csinálnak apával, nem
leszek szerelmes, nem hallom az új zenéket, nem fogom megtudni, hogy érnek
véget a kedvenc sorozataim. És egy kis részem, egy kis, ellenszenves részem
most azt gondolja: „Így már nem veszítek semmit. Látni fogom, hogy ér véget.”
Na, igen. Ez egyfajta megkönnyebbülés.
◈
- Így utólag nem is értem, miért nem tettünk meg
mindent, hogy megmentsük a Földet – mondja Lucinda. – Miért vacakoltunk minden
mással? Lehet, hogy sikerült volna, ha elhatározzuk. Fel kellett volna
lázadnunk azok ellen, akik tönkretették a bolygót, hogy még több pénzt
keressenek.
◈
A mi világunkban sokan egy dajkamesében hisznek,
amely tele van lyukakkal meg ellentmondásokkal, és amelyet évezredekkel ezelőtt
írtak. A főhőse, Isten gyakran úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett
hároméves, aki bosszút áll, amikor az emberek nem az akarata szerint
cselekszenek, vagy nem szeretik eléggé.
Mondtam már, hogy Simon egyik anyukája pap? A pap
olyan ember, aki megtanulja, hogy mi áll ebben a dajkamesében. Kíváncsi vagyok,
hogy mi a véleménye a Foxworthről. Vállat von, és azt mondja: „Isten útjai
kifürkészhetetlenek”? A keresztények ezt szokták mondani, ha az istenük idiótán
viselkedik. És most egyéni rekordot döntött.
◈ ◈ ◈
◈ ◈
Amíg
élünk by Mats Strandberg Pinterest tábla
Slutet borítók
a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈
Mit tennél, ha kiderülne, hogy egy hónap múlva
elpusztul a Föld, és rajta minden élet? Mats Strandberg új regénye, az Amíg
élünk épp ezzel a kérdéssel foglalkozik, ugyanis főszereplői a világvégével
kénytelenek szembenézni, és közben azon igyekeznek, hogy megoldják a függőben
lévő ügyeiket, még mielőtt túl késő lenne. A svéd szerző különleges hangulatú
regényét az Animus kiadó hozta el magyarul, és ha bloggereinkkel tartasz, te is
megnyerheted a könyv egy példányát!
Nyereményjáték: Mind könyvekben, mind filmekben
számtalanszor láthattuk már, ahogy elpusztul a világ, ezért a mostani
játékunkban olyan könyveket kell felismerned, melyek témája a világvége, és
bár más módon, de mindegyikben komoly veszély fenyegeti a bolygónkat. Minden
állomáson találni fogsz egy rövid leírást, és a feladatod az lesz, hogy
kitaláld, melyik regényre gondoltunk, majd a megoldást írd be a Rafflecopter
doboz megfelelő sorába! (Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72
órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új
nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
A
magyar író tollából származó disztópiában egy zombiapokalipszis tizedelte meg a
népességet, olyannyira, hogy főszereplőnk úgy gondolja, ő az egyetlen élő ember
a Földön, és már csak a magazinjai adnak neki némi szórakozást. Amikor azonban
váratlanul megjelenik egy idegen, a lánynak el kell gondolkodnia, hogy
feladja-e a viszonylagos biztonságát azért, hogy újra emberek közé kerüljön.
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK: 08. 04. Utószó 08. 06. Flora the Sweaterist 08. 08. Hagyjatok!
Olvasok! 08. 10. Könyv és más |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése