|
(...) ha én találkoznék egy ép, egészséges, kifogástalan állapotú,
horpadásmentes fiúval… Hát, esküszöm az élő Istenre, hogy ott helyben
elaludnék! Pedig, és ezt te, ugye, már tudod,
az nekem nem megy könnyen.
|
Fülszöveg:
♡
Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan
lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy
olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi
sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra,
hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre
megváltoztat.
|
Könyv információk:
Eredeti mű: When We
Collided
Eredeti megjelenés éve: 2016
Menő Könyvek, Budapest,
2017
304
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789634034216 · Fordította: Sziebert Ádám
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Karácsonyra kaptam ajándékba, de azért került fel a
kívánságlistámra, mert megtetszett a borító és a fülszöveg. (Akárki akármit
mond, érdemes néha elolvasni egy-két mentális / pszichés betegséggel foglalkozó
YA-regényt, mert jól esik a léleknek.)
Szerintem…
Bár egy fordulatos és érzelmekben gazdag nyár
történetét meséli el a könyv, mégsem felhőtlen boldogságról, örökké tartó
szerelemről vagy porcukros egymásra találásról van szó. A véletlen úgy hozza,
hogy a Verona Cove-ba nyaraló Vivinek megtetszik az ötéves húgával foglalkozó,
kissé fáradtnak tűnő Jonah, és kiveti rá a hálóját. Vivi egy két lábon járó
elemi csapás, akinek vörös rúzsa és szőke, Marilyn Monroe-s loknijai vannak, és
a szövege se semmi! A fiú képtelen ellenállni neki, úgy bókol, ahogy csak egy
főzni imádó srác bókolhat: finomságokkal kényezteti a kissé harsány, néha túlpörgő
lányt. (Engemet már itt megvett magának
Jonah, örökre megtartanám, bár picit fiatalka hozzám a maga 17 évével...)
A sztori finomsága az, hogy egyikükkel sem oké
minden. A lánynak bipoláris zavara van - random előbukkanó depresszív időszakokkal
-, míg Jonah a kistesóit igyekszik életben tartani a két idősebb testvérével
karöltve, miközben az anyjuk szét van zuhanva. Mindkét oldalról kapjuk a
pozitív és a negatív élményeket, ráadásul Vivi és Jonah is jól elvannak egymással:
strandolnak, ünnepelnek, esznek, randevúznak és a többi. Engemet inkább az
fogott meg, hogy Vivi SZERETI az egész családját a fiúnak, és mindenféle közös
családi programokat eszel ki velük.|
Boldog? – gondoltam. De hát basszus, én a
közelében sem járok annak, hogy boldog legyek! A boldogság az egy távoli
kontinens. Engem most vad vihar tépáz!
|
A regény felépítése bejött, ugyanis Vivi és Jonah között váltakozva (E/1) íródott a regény,
és az ő oldalukon ismerkedünk meg Verona
Cove-val, az ott élőkkel, a fiatalokkal és a családjaikkal. Én szeretem, ha
sikerül közel férkőznöm a főszereplőkhöz, bár most Jonah családja került hozzám
a legközelebb. A Daniels család hat gyerkőcöt és egy gyásztól sújtott anyát
számlál, ahol az idősebb gyerekek igyekeznek ellátni a háztartást, a kicsiket,
miközben dolgoznak és tanulnak. Le a kalappal Jonah, Naomi és Silas előtt, hogy
több mint fél éve bírják a tempót szinte egy nyikkanás nélkül. Persze köztük is vannak a súrlódások, akad, amiről nem akarnak vagy bírnak beszélni, de elképesztő, amit művelnek.
A legnagyobb gondom az volt, hogy a regény vége felé
felbukkant benne egy furcsa érzés az egyik főszereplővel kapcsolatban. Egy
ponton rájöttem, hogy én ki nem állhatom Vivit! Nem tudom, miért, de egy ponton
megszületett bennem a gondolat, hogy nem kedvelem, és Jonah-nak jobb lenne
nélküle...
Összességében
Ez a regény olyan, mint az a hullámvasút, ami egy
szép lassú felfelé utazással kezdődik, majd a csúcsponton átbillenve egy
iszonyat meredek lejtőbe zuhanunk bele. Nincs fék, képtelenek vagyunk levegőt venni, és csak
várjuk, hogy szétplaccsanunk-e valami falon, vagy van valami kifutó rész, ahol
lelassulva megállunk. Van egy tök jó kifutó rész – nevezzük a regény végének -,
ami nekem személy szerint nagyon bejött, de a lejtős rész közben rájöttem, hogy
cseppet sem kedvelem az egyik főszereplőt, Vivit. Míg Jonah-t (és mindent, ami hozzátartozik)
az első pillanattól imádtam, addig Vivi nagyon a tűréshatáromon táncikolt.
Tetszett a történet hangulata, ahogy a stílusa is -
és akármikor beházasodnék a Daniels családba -, de szegény lány néha
kiakasztott. Bár voltak gyönyörű
gondolatai és hasonlatai, mit ne mondjak! Például imádtam, amikor az előző
életekről értekezett. ♡
Értékelés: 4,5
Olvasnék még az írónőtől?
Igen, amint megjelenik még pár könyve magyarul. Jó lenne, ha elkezdenék felkapni kis hazánkban is a regényeit... *ujjak összeszorítva* Mert nekem
tetszenek a témái, ráadásul ez a könyve kapta a legkevesebb csillagot GoodReadsen.
Milyen jó lehet a többi?
Kinek ajánlom a regényt?
« Mindenkinek
kötelező, aki szerette a Három dolgot
mondj című regényt! Engemet abszolút arra emlékeztetett, bár azt sokkal
jobban a szívemre vettem, sokkal jobbak benne a szövegek. (Molyos oldal)
Kedvcsináló idézetek:
♡
Ekkor kopogás hallatszik. Hátradőlök, és kinézek a
szúnyoghálós ajtón. Vivi áll a küszöb előtt, és mintha egy üveg bort
szorongatna a lelkesen integető kezében. Majdnem egy órával korábban jött. A
francba! Pedig nem akartam, hogy megtudja, milyen kemény meló a
vacsorakészítés. Azt a látszatot akartam kelteni, hogy könnyedén, erőlködés
nélkül, mintegy varázsütésre áll elő a lakoma, mint a Roxfortban… Illetve
várjunk csak, nem, nem, dehogyis! Te jó ég, dehogy akarom Dobby, a házimanó
szerepét játszani ebben a történetben!
♡
Apám minden szempontból nagy ember volt: jó magasra
nőtt, robajlott a nevetése, és olyan személyiséggel áldotta meg a sors, hogy
kitöltötte a teret. Egy helyben tartott, röghöz kötött minket a súlyával: ha
olyan fotókat nézegetek, ahol még nyolcan vagyunk, és képzeletben eltávolítom
őt, valahogy félrecsúszik, egyensúlyát veszti a kép. Meg mi is.
♡
– Figyelj, Jonah!
– Igen?
– Nem igazán tudom, hogy közöljem ezt veled –
mondom, majd leugrom a pultról, és Jonah-ra emelem a tekintetemet –, de
szerintem lehet, hogy te kezdesz belém zúgni.
A kezembe adja a tányéromat, és egy leheletnyi
önelégültséget vélek fölfedezni a mosolyában.
– Viv, én most éppen vadon fogott alaszkai lazacot
sütöttem neked mangóchutney-val, fokhagymás pirosburgonya- és rukkolaágyon. És
közben egy Audrey Hepburn-filmről beszélgettem veled. Úgyhogy szerintem te
kezdesz belém zúgni.
♡♡♡♡♡
Képek az AMIKOR
ÖSSZEÜTKÖZTÜNK nevű Pinterest táblámról származnak.
A könyv kiadásai a GoodReads-en: When
We Collided
♡♡♡♡♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése