2019. február 3., vasárnap



Charlie Higson: Felnőttek ​nélkül (The Enemy 1.) | BTK értékelés




Az Athenaeum Kiadó egy izgalmas zombis YA-regény megjelentetésével kezdte az új évet, amelyben egy pusztító járványt követően a 14 évesnél idősebb túlélők vérszomjas lényekké változnak! Főszereplőink kisebb-nagyobb gyermekek, akik Londonban bujkálva igyekeznek túlélni, ám egy nap felbukkan a titokzatos Jester, aki úgy tudja, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnének mindannyian - a fiatalok persze útra kelnek! Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnénk során, és a turné végén a helyes válaszokat beküldők között 3 Felnőttek nélkül regényt sorsolunk ki a kiadó jóvoltából!



A felnőttek acsarogtak és nyüszítettek.
Miért nem mennek már el?
Samnek elege lett.
Csak kilencéves volt.
Egy szörnyű hang arra csábította, hogy adja fel, eressze el a létrafokot, és zuhanjon le, úgy vége lenne ennek az egésznek.
Nincs több fájdalom. Nincs több félelem.


Fülszöveg:
v
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.
A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?
A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Könyv információk:

Eredeti mű: The Enemy
Eredeti megjelenés éve: 2009

Athenaeum, Budapest, 2019
398 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789632938677·
Fordította: Horváth Márta Zsanett
A sorozat részei:
2. The Dead
3. The Fear
3,5 Geeks vs Zombies
4. The Sacrifice
5. The Fallen
6. The Hunted
7. The End
(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?
Zombis Young Adult történet, aminek a főszereplő gyermekek, a fertőzöttek pedig, akik az életükre törnek az apukák és anyukák? Ide vele!

Szerintem…

Belevaló dolog megalkotni egy olyan világot, ahol a gyermekeknek a szüleik nélkül kell túlélniük – olvastunk már hasonlót, ld. A Legyek Urát példának okáért -, aztán megcsavarni az egészet azzal, hogy éppen a felnőttek jelentik rájuk a legnagyobb veszélyt! Történetünk központi szereplői gyerekek, akik egy Waitrose szupermarketbe költöztek be, miután egy ismeretlen eredetű járvány elkezdte tizedelni az emberiséget, az élő felnőtteket pedig zombiszerű lényekké aljasította. A szörnyek nem klasszikus értelemben vett zombik, mert ezekben a „zombikban” pislákol az értelem szikrája – egyesekben jobban, másokban kevésbé -, és nem is csak a fejlövés végez velük, hanem bárhogy máshogy szét tudják őket kapni a gyerekek, ha nincsenek túlerőben…

Itt kell elmondanom azt a regényről, hogy iszonyatosan véres és tele van kegyetlenséggel! Nem csupán az éhező apukák, anyukák, kóbor kutyák, fertőzött állatok kegyetlenek, hanem a túlélő gyerekek némelyike is, vagyis nem ajánlom gyengébb idegzetű olvasóknak! Engemet főleg Kis Sam részei borítottak ki, ugyanis iszonyatosan aggódtam szegény törpikéért, aki mind rosszabb és rosszabb helyezetkbe került… No, de erről később!

Fordulatokban és izgalmas karakterekben gazdag történet, aminek lényegében két fő történetszála van. Az egyikben a Waitrosebéli gyerekeket egy idegen fiú (Jester) a Buckingham-palotába invitálja, ami álomi menedék a meg-megtámadott és rossz környéken lévő szupermarket után. (Persze a gyakorlott zombis könyvek olvasói és zombis filmek nézői a VÉDETT MENEDÉK szavak hallatán alig bírják elnyomni a sóhajukat, ugyanis annyiszor derült már ki, hogy az a bizonyos „védett menedék” sosem egy varázslatos utópia… Itt sem fenékig tejfel az élet a palotában, ahogy az sejthető, hiszen egy sokrészes történetről van szó.) Szóval az egyik szálon az idősebb gyermekek fogják a kicsiket, és útra kelnek a palota felé, és mondanom se kell, hogy a rövidnek tűnő úton nem egyszer gondoltam azt, hogy: Mindennek vége, oda a csapatom!

A másik szálon egy kisfiú, Sam történetét követjük végig onnantól, hogy a felnőttek elragadják a Waitrose szupermarket mellől. Sam egy igazi belevaló kis kocka, aki igazi hősnek bizonyul, mert megszökik a vérszomjas apukákkal meg anyukákkal teli Arsenal focistadionból, és végigbumlizik Londonon abban a hiszemben, hogy utolérheti Ellát, a kishúgát, akit magukkal vittek a palotába a többiek.
  


„– Résen kell lennünk, Frodó – szólt a Kölyök.
– Sam vagyok – háborodott fel a fiú.
– Ja, tényleg, bocs. Tudtam én, hogy valamelyik hobbit.”

  

Tehát a történet kegyetlen, az, hogy a zombikat jobbára apukáknak meg anyukáknak hívják, attól még ijesztőbb volt minden számomra. Aggasztott az is, hogy túlságosan hamar megszerettem Arrant, Joelt, Olliet, Akhilleuszt, Maxiet, Bluet, Callumot, Kis Samet, Ellát, Godzillát, Deke-et és Freak-et, - és sosem tudhattam, hogy legközelebb ki fog meghalni egy harcban, kit talál el egy véletlen golyó, kit akarnak felfalni a kannibálok, vagy kit vernek félholtra egy ütközetben. Folyamat stresszben voltam, mert féltettem a gyerekeket, de közben faltam az oldalakat, mert elképesztő olvasmányos a regény!


Mivel elég sok egy vagy két főszereplős E/1 vagy E/3 nézőpontú regényt olvasok, elsőre kicsit furcsa volt, hogy rengeteg szemszöget mutat be az író egymás után. Persze vannak olyan központinak nevezhető karakterek (pl. Maxie), akikhez gyakran visszatért az író, de vannak olyanok, akiket csupán néhány oldal és 1-2 emlék vagy történés erejéig mutat be. (Ilyenek például a zombi nézőpontok, amiktől szabályosan a frász jött rám!) Tetszett, hogy az idősebb gyermekek milyen gondoskodóak a kicsikkel, mennyire próbálják óvni őket a szörnyűségektől, és mennyire jól elkapta az író, hogy micsoda felelősség ez az egész a nagyobbaknak.

Összességében

Olvasmányos, fordulatos, sok nézőpontos, de eléggé erőszakos történet. A kedvencem Maxie volt, de a könyv végére megszerettem a legtöbb gyerekeket. Tetszett, hogy mennyire talpraesettek a fiatalok a korukhoz, illetve a helyzethez képest, amibe belecsöppentek. Egészen érdekes gondolatokat rejtett el az író a rengeteg véres harc és támadás közepette, például azért a lányét, aki felvetette, hogy az emberek nélkül a Föld végre elkezdhet gyógyulni, és ennek a járványnak ez lehet a pozitív kimenetele. 
Nagyon brutál, nem?
Örültem volna, ha többet megtudok a felnőtteket zombiszerű szörnyekké változtató járványról, de hosszú még a sorozat! Alig várom, hogy folytatódjon!

Értékelés: 4,5


Ajánlom, ha...
─ ...szereted azokat a zombis történeteket, amikben előtérbe kerül a posztapokaliptikus világ kegyetlensége;
─ …kedveled a gyerekfőszereplős regényeket és/vagy azokat a sztorikat, amikben a gyerekek magukra maradnak, és küzdeniük kell a túlélésért!

Kedvcsináló idézetek:
v
Eleinte a Waitrose-ban is tartottak kutyákat, házőrzőnek és társnak, ám egyre nehezebb lett etetni őket, így aztán megvadultak. Végül szabadon kellett engedniük őket. Mostanra nyilván elpusztultak, akárcsak a többi háziállat, amely az embertől függött.
És nem csak a háziállatok. Még a patkányok is eltűntek. Miután nem maradtak szemetelő emberek, a patkányok nem találtak elég ételt maguknak. Éhen haltak vagy továbbálltak, esetleg megették őket a macskák. A macskák megették a patkányokat, a kutyák a macskákat, a felnőttek pedig bármit, amit találtak – patkányt, macskát, kutyát, gyereket, egymást. Mindenki meg akarta enni a másikat.
v
– Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli a farkast – mondta Rhiannon. – Végül azonban megeszi a bárányt, ha éhes.
– Nem vagyok bárány – mondta Sam. – Én egy fiú vagyok.
– Az ő szemükben bárány vagy. Esetleg malac – tette hozzá Rhiannon. – Megetetnek. Megitatnak. Megnézik, nem vagyunk-e betegek. Ha azok vagyunk, nem esznek meg. Gondolom, ezért lehetek még mindig életben.
v
A katasztrófát követő korai napokban, amikor még nem fogta fel a veszélyt, Deke boldogan rótta az utcákat – tört-zúzott, gyújtogatott – el sem tudta hinni, hogy senki sem állítja meg, és hogy azt tehet, amit akar.
Az őrült, boldog szabadság azonban hamar véget ért, amikor rájött, hogy nem minden felnőtt halt meg. És ha elkapnak, a túlélők sokkal rosszabbul bánnak veled, mint bármelyik szülő, tanár vagy rendőr. Egy szülő legfeljebb megbüntet, egy tanár bent tart a suliban tanítás után, egy rendőr pedig letartóztat, de egyikük sem próbálna megenni téged, mint azok a felnőttek, akik manapság az utakat róják.

vvvvv
A képek a Pinterest táblámról származnak: The Enemy – Felnőttek nélkül
Különböző borítók a könyvhöz: GOODREADS
vvvvv


Nyereményjáték:

Szerencsére elég sok ifjúsági és YA zombis regényt/képregényt adnak ki manapság, aminek a zombis regények és filmek rajongói igazán örülhetnek! Mivel mostani könyvünkben is hemzsegnek a bomlásnak indult testű, vérszomjas lények, úgy gondoltam, hogy vicces lenne, ha idézetek alapján próbálnátok kitalálni honnan származik az idézet!

Röviden: a feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik magyarul is megjelent, zombis (vagy hasonló élőhalottas) regényből idéztünk, és a helyes KÖNYVCÍMet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: “Ezeknek a gyerekeknek békés és hosszú gyerekkor jutott osztályrészül. Önteltek és magabiztosak voltak, úgy érezték, bérelt helyük van a bőség húsosfazeka mellett. Bizonyos szempontból irigyeltem őket. Ők nem ébredtek csatakosan, a rémülettől zihálva az éjszaka közepén, nem kellett nap mint nap a puszta életükért küzdeni, és nem kellett végignézniük, ahogy korcsok lakmároznak a pajtásaik tetemén. Fogalmuk sem volt, micsoda reménytelen szemétdomb a világ, ami a városfalon túl kezdődik. Hát csoda, hogy nem értettük meg egymást?”


ÁLLOMÁSOK:

01/30 - Ambivalentina
02/01 - Könyvvilág
02/05 - Kelly és Lupi olvas



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése