Egy vének által uralta faluban évente elválasztanak egy kisbabát az édesanyjától, hogy az erdő boszorkányának adják. Történetünk főszereplője, Luna egy ilyen baba, ám valami miatt a boszorkány úgy dönt, hogy felneveli őt, amiben egy pici sárkány és egy mocsári szörny lesz a segítsége. Hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink a holdfénytől varázserőre kapott kislány történetéhez, tartsatok velük a regény blogturnéján. Ne feledjétek, hogy meg is nyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott nyeremény példányok egyikét!
Fülszöveg:
„A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”
A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.
Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
352 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789634575863
Fordította: Pulai Veronika
<< ÉRTÉKELÉS hamarosan >>
|
--- Olvassatok tovább az extrához! ---
vvvvv
1.
– Az a kissárkány idestova ötszáz éve tévképzetetekben él, amit, kedvesem, te magad éltetsz és táplálsz. Mi haszna van ebből? Nem Egyszerűen Óriási Sárkány, és pillanatnyilag semmiféle jel nem utal arra, hogy valaha az lesz belőle. Abban sincs semmi szégyen, ha valaki Tökéletesen Aprócska Sárkány. A méret nem minden, igaz? Ősi és tiszteletreméltó fajtából való, aminek a Hétkorszak számos kiváló gondolkodóját köszönhetjük. Igazán van mire büszkének lennie.
2.
A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.
3.
Azzal Xan a hátára kötözte a kisbabát, és fütyörészve útnak indult az erdőben.
Egyenesen a szabad városok felé. Legalábbis ez volt a szándéka.
De eszébe jutott egy vízesés, ami biztosan tetszene a babának. És egy sziklás kiszögellés, ahonnan ritka szép a kilátás. Aztán azon kapta magát, hogy egy rakás történet van a fejében, amit mind szeretne elmesélni neki. És egy csomó dal, amit elénekelhetne neki. Így hát elmesélte a történeteket és eldalolta az énekeket, és közben a léptei egyre csak lassultak és lassultak. Előrehaladott korára, fájós hátára, a gyerek nyűgösködésére fogta, de egyik sem volt igaz.
4.
A hazugságaik csörömpölve hullottak a földre az ajkukról, és mint az apró üvegszilánkok, csillogva gurultak szanaszét.
5.
Glörk készített egy hintát Lunának, amit hat lábon állva a négy vállára tudott akasztani. Rákapott a mocsári sétákra a kisbabával, messze a műhelyen és a kastély romjain is túlra és vissza, ami alatt vége-hossza nélkül verselhetett neki.
Nem akarta megszeretni a kisbabát.
És mégis.
6.
– A remény – mondta Etin, miközben ügyes ujjacskáival gyengéden simogatta Antén sebhelyeit – olyan, mint tél végén az első pici rügyek az ágakon. Milyen aszottnak tűnnek! Milyen élettelennek! Jéghidegek, ha hozzájuk érsz. De nem sokáig! Megnőnek, kifényesednek, megduzzadnak, és egyszer csak zöldbe fordul a világ.
7.
– Majd segít a költészet – mondta Glörk. – A nyelv tanulmányozása a legmegátalkodottabb fenevadat is megnemesíti.
– Majd a tudomány ráncba szedi az agyát – mondta Xan. – Hogy tudna bárki is rosszalkodni, miközben a csillagokat fürkészi?
– Majd én megtanítom számolni – mondta Fyrián. – Amíg azzal van elfoglalva, hogy elszámoljon egymillióig, nem tud velem komiszkodni.
Megkezdődött tehát Luna oktatása.
8.
Vajon hányféle érzelmet bír el egy szív? A nagyanyjára nézett. És az anyjára. A családját védelmező férfira. Végtelen sokat, gondolta Luna. Épp úgy, ahogy végtelen a világmindenség is. Fény, sötétség és végtelen mozgás alkotja; tér és idő, tér a térben és idő az időben. Már tudta: a szív végtelen súlyt elbír.
9.
– Nézd, nagyi! – kiáltotta Luna. – Madár! – Mire az egyik farönk egy rendkívül nagy, rendkívül rózsaszín és rendkívül riadt tekintetű madárrá változott, aki úgy gubbasztott a földön csípőre tett szárnyakkal, mint aki a saját létezésén csodálkozik.
Csodálkozhat is, vélekedett Xan, majd, amikor a gyerek nem figyelt, gyorsan visszaváltoztatta farönkké. A távolból is érezte a megkönnyebbülését.
10.
– A világ jó. Menj, és nézd meg!
Nyereményjáték:
Lunát egy boszorkány fogadja örökbe, ezért úgy döntöttünk, hogy ki kell találnotok a borítórészletek alapján, hogy melyik örökbefogadást vagy boszorkányt tartalmazó Könyvmolyképző kiadó által kiadott könyv CÍMÉT keressük az egyes blogokon.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
|
ÁLLOMÁSLISTA:
10/25 - Olvasónapló
10/27 - Sorok között
10/29 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
10/31 - A Szofisztikált Macska
11/02 - Hagyjatok! Olvasok!
11/04 - Könyv és más
|
vvvvv
Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!
Köszönöm a figyelmet!
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése