Aki nem felejt el diót adni a madaraknak és a tündéreknek,
az rossz ember nem lehet! |
Fülszöveg:
✿
Meseidő!
Mikor a nyolcéves Boróka aznap lefeküdt az ágyába, egyáltalán nem számított rá, hogy az éjszaka közepén egy apró, szárnyas lény fogja ébreszteni. A kis tündér különleges küldetést tartogat a számára, ugyanis Boróka az egyetlen, aki segíthet az elátkozott tündérhercegnőnek visszajutnia az otthonába.
A kislány és új barátai, az apró tündér, a néma sárkány, és a mesékben élő kisfiú mindent elkövetnek, hogy megmentsék a hercegnőt, és megoldják a tündérkapu rejtélyét.
Van-e visszaút Tündérországba, ha egy tündér egyszer elveszik onnan? Tud rajta segíteni egy csendes, örökké álmodozó kislány?
Boróka megpróbálja, és közben az emberi és a tündérvilág közvetítőjévé válik. A tündérek nem mind jóindulatúak, de a szeretet nemcsak a gonoszt segít legyőzni, hanem a saját félelmeinket is.
„Boróka a maga részéről egyáltalán nem gondolta úgy, hogy egy sárkány jelentéktelen apróság volna, amiről csak úgy meg lehet feledkezni. Vajon mióta ül egy osztályban vele?"
Igazi, jó, ágyba bújós mesék.
Olvassátok! Legyen tündéri álmuk a gyerekeknek!
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2018
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
72 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634572589 ·
Illusztrálta: Szimonidesz Hajnalka
|
|
Miért figyeltem fel a könyvre?
Egyrészt szeretem a tündéres történeteket, másrészt régóta szemezek Lovranits Júlia Villő meséivel. Nos, igazából volt egy harmadik okom is, amiért szerettem volna átlapozni ezt a mesekönyvet – odáig vagyok Szimonidesz Hajnalka rajzaiért! Bájos elnagyolt, pufók figurák szép színkezeléssel – a korábban olvasott Minka történetek (értékelések: 1. és 2.) óta imádom.
A történetről...
Ha egy tündér elveszíti a fátylát, ellopják tőle fókabőrét vagy madárszárnyát, akkor emberré válik, és a többi tündér elkezdi elfelejteni. De mi van akkor, ha éppenséggel Mintília trónörököse veszik el, és bár szép lassan mindenki elfelejti a hercegnőt, a királynő és a régi barátai nem? Hanem lehatározzák, hogy visszaviszik a tündérvilágba!
Ez a végtelenül bájos tündérmese éppen erről szól! Gombóc, a manótündér és Gilice, a fehér sárkány két hétköznapi, ám jó lelkű gyermek, Boróka és Mirkó segítségével megpróbálják visszaadni Mintíliának a trónörökösét, Mindra királynőnek pedig az egyetlen lányát. Az elveszett hercegnő a manótündér és a sárkány kutatómunkájának hála már meg is van, ám a kedves, tündérekről mesélő tanár néni nem emlékszik semmire. Hogyan lehet emberből újra tündér?
Szerintem...
Bár a felvezetőmben nem említem, ezt a mesét egy tündéri, de nem tündér kislány szemszögéből ismerjük meg. A főszereplő, Boróka pár oldal alatt az olvasó szívébe lopja magát, hiszen törődik egy magára hagyott öreg Kapuval, aztán amikor csipkebogyószedés közben egy halk síró hangot hall, elmegy kideríteni, hogy ki az, és tud-e neki segíteni… Amikor felbukkan egy Gombóc nevű tündérmanó, és a segítségét kéri, egyből belemegy. Végtelenül kedves, jó gyermek, akárcsak a történetben később felbukkanó Mirkó, akiről kiderül, hogy mindig is látta a sárkányokat. (Az idézetes részben lent kiderül, hogy miért! Nagyon aranyos kis side story.)
Szeretem, amikor a mesékben magvas tanulságokat rejtenek el – többet ki is idéztem A tündérkapu titka blogturnés extra állomásomban, ami a kedvenc idézeteimmel foglalkozik -, de a legmegkapóbbat nem. „Mert vannak jó emberek.” – ezzel a tanulsággal leszünk gazdagabbak, habár nem sokkal később Gombóc tündér elmeséli, hogy bizony a tündéreknek az emberek miatt kellett saját világba költözniük. De Mirkó és Boróka szó nélkül segítenek a kedvenc tanárnőjüknek, aztán a mese végén még egyszer megerősítik bennünk azt az érzést, hogy vannak még jó emberek. (Ha elmesélném, hogy kinek, akkor azzal szépen elspoilerezném a mese végét …)
Felnőtt fejjel már belátom, hogy rengeteg múlik azon, hogy milyen óvónőket kapunk óvodában és milyen tanár néniket kapunk általános iskolában. Annyi rossz élményem volt, hogy hatalmas áldozatnak érzem a gyerekek segítségét, hiszen Emília néni elképesztő pedagógus lehetett, ha ennyire szerették őt. (Én is azért akartam annyira megtanulni olvasni, mert csodás meséket rejtett az óvónénim mesekönyve!)
Összességében
Lényegében ez egy kívül-belül szépséges mesekönyv tündérekről, jó lelkű gyerekekről, sárkányokról, mesékről és mókusokról. Nagyon szeretem Szimonidesz Hajnalka illusztrációit, abszolút illenek mind színvilágukban, mind karaktereiben a meséhez.
Fantasztikus élmény volt Borókával tündérhercegnőt menteni!
Értékelés: 5
Érdekesség az egyik szereplőről!*
„Boróka története egy régi fehérvári nyáron kezdődött, amikor véletlenül összetalálkoztam egykori gimnáziumi osztálytársammal és a kisfiával. Az akkor 5 éves fiúcskáról kiderült, hogy egy ételallergia miatt nem ehet édességeket, viszont hatalmas vonzalmat érez a könyvek iránt. Amikor más gyerek az anyukáját cukorkáért cipeli a boltba, őt antikváriumba kell vinni, mert könyvet kér. A dolog nagyon megérintett, így felajánlottam Rékának, hogy ha megmondják, mi a kisfiú kedvenc állata, írok neki róla egy mesét. Nemsokára kaptam is egy levelet: Lívió kedvenc állata egy fehér sárkány, és úgy hívják hogy Gilice. (Nem ám cica vagy kutya, hanem sárkány, ráadásul egy bizonyos). Így történt, hogy Lívió azóta is szülinapra, karácsonyra mesét kap, ami a sárkányról, és róla szól. Amikor pedig belekezdtem Boróka meséjébe, belecsempésztem egy kicsit őket is.”
─ forrás: blackoriole.blogspot.com
*(Az írónő Lívió és a fehér sárkány c. története megrendelhető a kiadó honlapján!)
Kedvcsináló idézetek:
✿
– Te mióta tudod, hogy léteznek sárkányok meg tündérek, és hogy Emília néni egy… igazi tündér? – suttogta sürgetően Boróka, holott már senki sem volt a teremben rajtuk kívül.
– Nem olyan régen. Tegnap jött oda hozzám Gilice, akkor mutatkozott be Gombóc is. De tudod, én mindig is láttam sárkányokat – mondta Mirkó, és a nyakában lógó kis bőrerszényre mutatott. – Ezt a nagypapámtól kaptam a negyedik születésnapomra. Amikor kiderült, hogy egy ételallergia miatt soha többet nem ehetek édességet, azt mondta, ez majd megvigasztal. És így is lett: éjszakánként sokszor láttam színes sárkányokat repülni a holdfényben, és ez minden csokoládénál többet ér. De Gilice volt az első, aki barátkozott is velem – mondta, és kedvesen meglapogatta a sárkány széles, fehér orrát.
✿
Az elveszett tündérek sose felejtik el egészen a hazájukat, sőt, igyekeznek minél több mindent megtartani az emlékezetükben. Sokan közülük írók, költők, vagy mesemondók lesznek az emberek között.
✿✿✿✿✿
A képek a könyvből vannak, Szimonidesz Hajnalka illusztrációi!
Illusztrált mesék Pinterest tábla.
✿✿✿✿✿
Lovranits Júlia Villő szépséges és érzékeny mesekönyvében titkos világba kalauzol bennünket, ahol még léteznek tündérek, sárkányok, átkok és varázslat. A Blogturné Klub öt bloggere felkerekedett, hogy a főhősökkel, Borókával és Mirkóval együtt a rejtélyek nyomába eredjenek, és megtalálják a rég elveszett és elfelejtett tündért. Tarts velünk a turné hét állomásán át, hogy tiéd legyen a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példány!
Nyereményjáték:
A történet témájához alkalmazkodva egy olyan játékkal készültünk nektek, ahol a tündéreké a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy borítórészletet egy olyan könyvből, amelyben központi szerepük van ezeknek a varázslatos lényeknek. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv SZERZŐJÉT, és beírjátok nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
09.30. Könyv és más
10.02. Sorok Között
10.04. Hagyjatok! Olvasok! (EXTRA)
10.08. Könyvvilág
10.10. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)
10.12. Hagyjatok! Olvasok!
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése