Mini-könyvklub 14. felvonás
– Tudod, hogyan szokták definiálni az elmebajt?
– Hogyan?
– Hogy az ember ugyanazt teszi meg újra és újra, és eltérő eredményt
vár.
|
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Elégedett vagy az életeddel? Ezek az
utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert
viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt
mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.
Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete
teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem
született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt
zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel
határos.
Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben
élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A
választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen
szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek
tűnő, rémisztő ellenféllel.
Blake Crouch a
nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és
alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző,
gyors tempójú regényben. A Sötét anyag az év legjobban várt thrillere — egy
zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi
történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak
megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk..
Könyv információk:
Eredeti mű: Dark Matter
Eredeti megjelenés éve: 2016
Agave Könyvek, Budapest,
2016
368
oldal · ISBN: 9789634191490 · Fordította: Farkas Veronika
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Egészen odáig voltam az író WAYWARD PINES-trilógiájáért, amit egyben ledaráltam. Nem is írtam külön bejegyzést a részekhez, hanem egyetlen közös értékelést kapott.
A BEJEGYZÉS (enyhén) SPOILERES
Szerintem…
Jason egy átlagos apuka, aki imádja a csütörtöki családi estéket, odáig van a feleségéért, aki élete szerelme, és a 16 éves fiáért, aki miatt mindketten úgy döntöttek, hogy valamelyest feladnak az álmaikból, a karriercéljaikból. Szerencsére mind Jason, mind a felesége, Daniela tökéletesen boldogok így, ritkán jut eszükbe, hogy lehetett volna másképp. De mi van, ha egy nap elrabolnak, elkábítanak, levetetkőztetnek, és otthagynak a semmi közepén, majd mikor felébredsz totál idegenek vesznek körbe, és ragaszkodnak ahhoz, hogy te egy híres kutató vagy, a barátjuk és elképesztő koponya vagy... Oh, meg persze életed szerelme mással van és sosem volt közös fiatok?!
Jason RENGETEG ideig kutatja a válaszait a problémára, majd egy fél könyv elmegy azzal, hogy próbálja összekaparni azt, hogy mi történhetett vele, miért nincs vele az itteni Daniela, miért ő nyerte a mittoménmilyen díjat, amit az elrablása estélyén egy régi szaktársa nyert el (arról az ünnepségről hazafelé menet rabolják el). Az olvasó fejében már rég körvonalazódott a csavar mibenléte, mire az amúgy zseninek beállított férfi rájön, hogy itt bizony az univerzumok között van a kavarodás. Sajnos még jó idő eltelik addig, míg bejut a dobozba, ami egy bizonyos módon használhatóvá válik, és még több idő eltelik, mire rájön az irányíthatóságára. Sajnálom, de fejelgettem az asztalt attól, hogy milyen lassan kapcsol...
„Mindnyájan csak tévelygünk a létezés tundrájában,
és értéket tulajdonítunk értéktelen dolgoknak, noha minden, amit szeretünk és
gyűlölünk, minden, amiben hiszünk, amiért harcolunk, amiért gyilkolunk és
amiért meghalunk, éppen olyan súlytalan, mint a plexire vetített képsorok.”
|
Ami tetszett a könyvben…
Érdekes téma, ez a "Mi lett volna, ha...", főleg, hogy nem derült ki a történetből, hogy a trónbitorló Jason2 vajon egy véletlen folytán került főszereplőnk világába, és ott találta ki, hogy eltakarítja a szerinte tökéletes életet élő Jasont az útból, vagy igazi életében megbánta azt a döntését, hogy a szakmai előmenetelt és a kutatást választja, nem pedig élete szerelmét és a megfogant gyermeket. [Én úgy gondolom, hogy akár tudatosan, akár tudatalatt az utóbbi lehetett a doboz kitalálásának a mozgatórugója, de persze ezt mindenki eldöntheti magának. - Mindazonáltal szíven ütött, hogy a szakmai sikereket választó Jason annyira bánta, hogy anno nem élete szerelmét és nem a saját közös happy endjüket választotta, hogy a kapott 5 milliárdból létrehozott egy totál valószínűtlen, multiverzumokra kaput nyitó dobozt épített, hogy megnézze, mi lett volna, ha…!]
Nagyon bejött a történet vége felé a rengeteg felbukkanó, tökéletes élet után vágyakozó Jason, illetve az, hogy csináltak maguknak egy chatszobát... Nagyon beteg és elképesztően ütős ötlet! [Ahogy az önmagávól piálós jelenet is.]
Ami NEM tetszett a
könyvben…
Összességében…
Elgondolkodtató, érdekes témafelvetésű történet, ami nálam nagyon elcsúszott néhány logikai bakin meg a rémesen hosszú bevezetőn. Lehetett volna belőle egy jó horrorisztikus thriller is, ami tele van bizarr elemekkel tűzdelve, mint a Wayward Pines, de nem sikerült. [Nem bánom, hogy elolvastam, mert tervben volt.]
Értékelés: 3
Mit olvasnék még az
írótól?
Hamis
emlékek – ugyanúgy
alternatív univerzumban játszódik a történet, mint a Sötét anyag, de itt az emlékek meghamisítása, a hamisemlék-szindrómaként
emlegetett kór a központi probléma, és nem az időben/térben utazás.
Külföldi borítók:
Kedvcsináló idézetek:
v
Úgy gondolom, többek vagyunk a döntéseink összegénél, hogy az összes út, amit választhattunk volna, valahol része az identitásunknak.
v
Nincs vészcsengő, semmi nem jelzi, hogy a szakadék szélén állsz. És talán pont ettől olyan tragikusak a tragédiák…a semmiből érkező gyomrostól, amikor a legkevésbé várnád. Még elfintorodni vagy a hasizmaidat megfeszíteni sincs időd.
v
– Minden pillanatban, minden lélegzetvételben ott
van egy válaszút. De az élet nem tökéletes. Néha rosszul döntünk. Ennek a véget
nem érő megbánás lesz a következménye, és van annál rosszabb? Én egy olyan
dolgot hoztam létre, ami kiirthatja a megbánást. Amivel az ember olyan
világokat találhat, ahol jól döntött.
– Az élet nem így működik – mondja Daniela. – Hanem
úgy, hogy együtt kell élnünk a döntéseinkkel, és tanulnunk kell belőlük. A
rendszert nem lehet átverni.
vvvvv
A képek a könyvhöz tartozó tábláról származnak: Sötét
anyag / Dark Matter
A könyv a Goodreadsen: Dark Matter
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése