2020. július 1., szerda



Whitney G.: Barátod: Carter | Blogturné Klub ajánló




– Nem is tudom. Én valahogy mindig azt hittem, hogy végül Carter mellett kötsz ki – mosolygott anya, és letette az asztalra a salátástálat.
– Hogy mi? Mikor hitted ezt? 
– Mindig is ezt gondoltam… ahogy most is.
Hogy mi?
– Nem látod Seant? Az aktuális páromat? Odakint áll!
– De látom – felelte anya. – Szerintem nagyon szeret téged, de tudom, hogy nem vagytok szerelmesek egymásba. Azt azonban biztosan tudom, hogy Carter jobban szeret, mint gondolnád.



Fülszöveg:
Barátok vagyunk.
Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom. Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást. Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást. (Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…) Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt. Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni. Ám egy éjszaka minden megváltozott. Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.
Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

Könyv információk:

Eredeti mű: Sincerely, Carter
Eredeti megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
288 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634577881 ·
Fordította: Szarvas Szilvia
(Az értékeléshez olvass tovább!       )
A történetről…

Arizona és Carter 4. osztályos korukban számtalanszor keverte egymást bajba, rühellték is egymást rendesen, majd még abban az évben a legjobb barátokká váltak. Habár a körülöttük lévők - főleg az aktuális partnereik - nehezen hiszik el elsőre, hogy az övék igazi fiú-lány barátság extrák nélkül, mégis így van. Legalábbis addig a pillanatig, amíg hirtelen észre nem veszik egymást, és rá nem jönnek, hogy milyen vonzónak találják a legjobb barátjukat.


– Reggel visszajövök, és rád nézek – mondta. – Szükséged van még valamire?
– Öhm…
– Öhm? – vonta fel a szemöldökét. – Mostanában egyre többször mondogatod ezt.
– Én… – Az álom hirtelen, hullámokban tört rám. – Baromi szexi vagy, és ha nem lennél a legjobb barátom, és nem álmodnék éppen, tuti, hogy most lefeküdnék veled.
– Tessék?
Ekkor minden elsötétült.


Szerintem…

Habár elég sablonos az alaptörténet, én kifejezetten imádom azokat a sztorikat, amikben legjobb barátok találnak egymásra sok-sok évnyi barátság után. (Persze nem is nagyon hiszek abban, hogy létezik fiú és lány között csak barátság, mert már két legjobb barátomat vesztettem el amiatt, mert nem. :'D) Szerettem Carter és Ari barátságáról olvasni, mert tündériek! Félig kimondott mondatokból, de néha ki sem mondottakból tudják, mit akart a másik, ismerik a barátjuk rossz és jó szokásait és hajlamosak akár egy randiról is lelépni, ha a másiknak valami nyűgje van. 

Érdekes volt, hogy a fejezetek címe egy-egy Taylor Swift dal címe volt (pl.: Blank Space, Love Story, You Belong With Me, Shake It Off, You're Not Sorry, We Are Never Ever Getting Back Together), de mivel egyiket se ismertem, ezért olvasás közben néha megálltam, és meghallgattam a dalokat. Nem lettem nagy Taylor Swift rajongó, de találtam hármat, ami elég ritmusos (ld. a kedvencem lejjebb). 

Magát a történetet egyéként Arizona és Carter felváltott E/1 szemszögéből ismerjük meg, de elég sok visszaemlékezést és levelet olvashatunk. Számomra ezek tették igazán különlegessé a regényt, emiatt lett több, mint egy szerelemmé alakuló barátság átlagos sztorija.

Nem tudnám megmondani, hogy Ari vagy Carter állt közelebb a szívemhez, mert a lány habár közgadaságtant tanul, addig a konyhaművészet a mindene, fizetés nélkül belóg órákra, és főzőshowkat/-műsorokat is néz. Carter exsportoló ügyvéd, aki imád a lánnyal mindenfélében fogadni, és a halott apja parti házában él a lakótársaival, akik közül Josht kedveltem jobban. (Meg őszintén szólva ő szerepelt többet, ugyanis ki nem állhatják egymást Arizonával, ezért gyakran vitatkoznak össze, szólogatnak be egymásnak.) 

PRO: szerettem a (nem csak a főszereplő) karakterek vitatkozásait és a beszólogatásaikat egymásnak. A rengeteg kajával kapcsolatos dolgot (étkezdében üldögélést és gofrizást, főzőcskét, szakácssulis témákat, etc.) mindent imádtam, ahogy csíptem Ari anyukájának a röpke okoskodásait is. Vicces volt, ahogy Ari és Carter próbál tudomást sem venni az egymás iránti vonzalmukról, majd lépten-nyomon "rosszalkodnak".

KONTRA: Irtó átlagos volt az összes szexes rész... ami elég nagy hátrány egy romantikus-erotikus regény esetében. Habár nagyon drukkoltam annak, hogy végre tényleg egymásra találjanak, a könyv végére már-már túl szirupossá vált az egész. 


Összességében

Olvasmányos, szórakoztató regény, ami egyszerre cuki és humoros. Mivel nagyon szeretem azokat a regényeket, amikben a főszereplők legjobb barátokból szerelmesekké válnak, ki nem hagytam volna, ráadásul a főszereplők is hamar a szívembe lopták magukat azzal, hogy mennyire törődnek egymással! (Persze néha másokkal nem túl jó fejek, például ahogy Carter "szakít" a könyv elején a dilis csajjal, az durva volt, mégis hangosan felnevettem olvasás közben.) Szerencsére a történetet egyedivé tették a levelek és a múltbéli háttérsztorik a barátságukról, és talán ennek köszönhetően nem is voltak üresjáratok a sztoriban. 

Értékelés: 4,5

Kinek ajánlom?
- Mindenkinek, aki kedveli a szerelembe átforduló barátságokról szóló történeteket. De igazából azoknak is, akik szeretik azokat a regényeket, amikben a megszokottnál több figyelmet szentelnek a gasztronómiának, a főző műsoroknak vagy akár a gofriknak. (Kb. ölni tudtam volna olvasás közben egy gofriért...)

Kedvcsináló idézetek:
– Te a hímringyó prototípusa vagy – kortyoltam bele a sörömbe. – Nem ugyanaz a kettő.
– Ha hímringyó lennék, nem hat barátnőm lett volna az elmúlt két évben. Hat, Ari!
– Hat barátnő, öt egyéjszakás, négy „van egy csaj az ágyamban, és fogalmam sincs, hogy hívják”-reggel, három „atyaisten, de szar volt a szex”-este és egy…
– Csíz a csupasz körtefán?
– Nem. Egy „Ari, gyere, és ments meg!”. De a csízt is majdnem eltaláltam!
– Négy emberrel akartál diplomabulit tartani? – kérdezte, ahogy beléptem a lakásba. – Legalább száz embert hívhattál volna, ha csak a rajongótáborodat nézzük.
– Rettentően idegesít, hogy szexuálisan vonzó vagyok, igaz?
– Az idegesít, hogy képes vagy a „szexuálisan vonzó” jelzővel illetni magadat, és közben nem röhögni.
Sok-sok perccel később, amikor a szónok századszorra is jelezte, hogy „mindjárt befejezem”, a telefonom megrezzent: sms érkezett anyámtól.

Bocsáss meg, drágám, de egy másodpercig sem bírom tovább! Csináltam ám rólad egy rakás képet, ahogy felsétálsz a pódiumra, és a tanszéki ünnepségen is lefotóztalak! Viszlát otthon, a bulidon! Rákpogácsát sütök! Hétre légy otthon!

Az anyám vagy! Képes vagy a vége előtt lelépni a diplomaosztómról? Komolyan?

Ami azt illeti, KÉT ÓRÁJA le akarok lépni, de az anyád vagyok, ezért maradtam. Szeretlek!

◈ ◈ ◈ ◈ ◈
Képek: Barátod: ​Carter by Whitney G. Pinterest tábla
Sincerely, Carter borítók a GoodReadsen
◈ ◈ ◈ ◈ ◈

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén nyáron egy újabb Whitney G. regény kerülhet fel a magyar olvasók polcaira. A regény során ez alkalommal egy aranyos, „legjobb barátokból szerelmek” típusú történet kibontakozását követhetjük végig. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során az állomásokon olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben a szereplők közötti több éves barátság alakul át lassan valami többé. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„– Muszáj ezt pont most? – dörmögte tehetetlenül Harry. Mivel szavaival csak annyit ért el, hogy a pár még szorosabban ölelte egymást, sőt enyhén dülöngélni kezdtek álltó helyükben, emeltebb hangon is rájuk szólt: – Hé! Háború van, ha nem tudnátok!”
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:

06.27 Dreamworld (extra)
06.29 Dreamworld





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése