Wrecking ​Ball - A romboló | Blogturné Extra (kedvcsináló idézetek)

A könyvekhez készített extra állomásaimat itt leled: BTKextra

Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál. Az olasz származású, de az Egyesült Államokban élő P. Dangelico romantikus története kitűnő alkalom volt, hogy elmerüljünk a sztársportolók életvitelébe és drukkoljunk a történet hőseinek, hogy megtalálják a közös jövőhöz vezető utat.

Kövesd a Blogturné Klub bloggereit turnéjukon, s ha helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Fülszöveg:

Hogyan állj ki magadért?

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs választása. Elfogadja az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.

Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg, miután kiderült, hogy a felesége – mára már exfelesége – attól a pasastól terhes, akivel anno megcsalta. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Könyvmolyképző, Szeged, 2020 376 oldal · puhatáblás   ISBN: 9789634576808   Fordította: Radosits Magdolna Eredeti mű: Wrecking Ball Eredeti megjelenés éve: 2017 VEDD MEG! / OLVASS BELE! / MOLY / GOODREADS << ÉRTÉKELÉS >>

--- Olvassatok tovább az extrához! ---

vvvvv

1.

Lányok, tanmese következik. 

Soha ne menj hozzá olyan pasihoz, aki vallásos hevülettel képes idézni A Wall Street farkasát! Ha Gordon Gekko a mintaképe, irány, és pakold is a bőröndöd! Higgyétek el, sok mindent megadnék érte, ha anno valaki engem is figyelmeztetett volna.

2.

Kicsit sem hoznak lázba a hírességek. Az ok alfája és ómegája az az egyszerű tény, hogy az elmúlt időben túlzottan is kijutott a hírnévből. És innen ez már csak egyszerű túlélési ösztön. Muszáj munkát szereznem. Ha az említett celeb maga Jézus lenne, akkor mosnám a rongyait és fényesíteném a szandálját, akárhány Facebook vagy Twitter követője is van az embernek. Sokkal nagyobb szükségem van erre a pénzre, mint hogy azon aggódjak, ki adja a fizetésemet. Ha az illető nem a fehérek felsőbbrendűségét hirdető pedofil, aki kiskutyák rugdosásában leli a legnagyobb örömét és jó kapcsolatokat ápol az ISIS-szal, már írom is alá a papírokat. Nem mellesleg, elkötelezett híve vagyok a másik New York-i foci csapatnak

3.

Willie Robertson

– Calvin.

– Calvin, Willie, tök mindegy – a feje újra felém fordul, az arckifejezése őszintén zavarodott.

– Willie?

– Willie Robertson. A divatikonod.

A fekete szemöldöke egyre lejjebb és lejjebb csúszik, a szeme egyre keskenyedik. Lehet, hogy ezúttal túl messzire mentem, de a kocka már el van vetve.

– Szerinted úgy nézek ki, mint Willie Robertson?

Szerinted én meg úgy nézek ki, mint egy tehén... – ötlik a fejembe a gyors válasz, de szerencsére odáig nem jutok el, hogy ki is mondjam. Az ajkai újra meg újra megvonaglanak. A szája sarkában, mintha egy leheletnyi mosoly bujkálna. Megvakarja a szakállát.

– Nem tetszik a szakállam.

– Az lehet, viszont a rágcsáló, aki benne lakik, tuti odavan érte.

4.

Emlékszem, hogy kinevettem az olcsó, puhafedeles romantikus regényeket, amikbe az üzletben, sorbanállás közben olvastam bele. Minden egyes alkalommal, mikor olyan mondatba ütköztem, mint a „férfias szépsége elvette az eszemet”, két dolog jutott eszembe: A) opció – ki a tököm írta ezt a szemetet? – és a B) opció – ki a tököm olvassa az ilyen szemetet?

És tessék, most itt állok, boci szemeket meresztve erre a pasira és min jár az agyam? Hogy a férfias szépsége elvette az eszemet! Így bizony. Na, ki a seggfej akkor?

5.

– Mit akarsz? – nem is próbálom véka alá rejteni a felháborodottságomat – Hajnali két óra van, egész éjjel futkostam, fáradt vagyok.
     – Háromszor kértem bocsánatot – úgy szorítja az állkapcsát, félő, hogy porrá zúzza.
     Hmmm, hát persze, teljesen őszinte bocsánatkérés… Valaki közölje már ezzel a pasassal, hogy nem ő a sértett fél ebben az ügyben.
     – Mert azt akarod, hogy fogadjam el az állást. Mert már elüldöztél minden valamire való jelöltet az egész környékről, és én vagyok az utolsó reményed. Hát, szar ügy, Mr. Shaw. Most épp nem neked áll a zászló. Én nyertem, te pedig vesztettél – közben rájövök, hogy a végére már kiabálok.
     Felszalad a szemöldöke. Két fekete ecsetvonás, amitől csak még halványabbank tűnik a tekintete. És aztán a legváratlanabb dolog történik. Az a hideg, kérlelhetetlen szempár összeszűkül, és a pasi hatalmas nevetésben tör ki.
     – Szar ügy? – a mélyről jövő, átható röhögés a végletekig kiidegel. Ez volt az utolsó sértés, amit a sebzett egóm még képes volt elviselni. Hivatalosan is elfogyott a türelmem.
     Összeszorított fogakkal, ennyit préselek csak ki magamból:
     – Nem szeretnék kritikus lenni, de kibírhatatlan seggfej vagy – és elsétálok.

6.

– Lassan kezdek aggódni. Így nézne ki a kezdődő demencia, vagy csak a szó hagyományos értelmében vagy hülye? Eszméletlenül jó pasi vagy, és mellé még profi sportoló is. Kilépsz az ajtón, és az első arra járó csaj – vagy pasi, a franc se tudja, mire buksz – kérdés nélkül megteszi neked, amit tőlem kérsz. De én nem fogom.

– Szóval szerinted eszméletlenül jó pasi vagyok?

7.

A hang mély és bársonyos. Kétségkívül a legszexibb férfihang, amit valaha hallottam, pedig nem könnyen dobálózok ilyen kijelentésekkel. Telefonszexért kiáltó hang. Ez a pasi simán ki tudna elégíteni bármilyen nőt szimplán azzal, hogy felmondja az ábécét.

8.

– Nem tetszik valami? – kérdezi, enyhe éllel a hangjában, a tekintete azonban még mindig egyenes az útra tapad.

– Egyszerűen nem értem ezt a divat témát. Mikor megismertelek, úgy néztél ki, mint valami kocsmatöltelék, most meg úgy nyomod, mint Ben Stiller a Zoolanderben.

– Szeretem a ruhákat – érkezik a válasz egy nagyon-nagyon hosszú szünet után.

– Nem mondod…

Egy újabb évtizednyi hallgatás után így folytatja:

– Gyerekként nem nagyon volt ruhám, azt leszámítva, amit a templomból kaptunk adományként.

A pangó üresség félreérthetetlenül bukkan fel újra a hangjában. Édes istenem, most segíts! Ennyi erővel arcon is rúghatott volna, az is kevésbé fájt volna. Ezt már nem tudja elviselni a szegény, vérző szívem. Szánalmas nagy rajongója vagyok a nehéz sorsú hős sztoriknak és kezdek rájönni, hogy az ő története nem kispályás.

9.

– Mit kérdezett az a riporter?

Hosszú-hosszú szünet után, ami alatt konstatáltam, hogy túl összetört vagyok ahhoz, hogy verbális kardcsörtébe bocsátkozzam most vele, inkább úgy döntök, hogy az egyenesen megmondom az igazat.

– Megkérdezte, hogy impotens vagy-e.

Orrán-száján fröcsköl kifelé a kávé, és az egész a mellem között köt ki. Krákogva, köhögve rúgja ki maga alól a széket, és feláll, vele én is, hogy hátba ütögessem. Próbálja felitatni a kávét a fehér blúzomról, én viszont odébb hessegetem a kezét a melleimtől, amire is konkrétan csúnyán néz rám.

– Hogy mit kérdezett?! – zihálja.

– Megmondtam neki, hogy nem vagy az.

Erre megint elkapja a köhögő roham.

– Ezt mondtad?

– Először is, a semmiből termett előttem. – sorolom neki az ujjaimon számolva. – Másodszor pedig, mégis mit kellett volna mondanom neki? „Nem, még nem vizsgáltam meg a prosztatáját, de ahogy megvolt, szólok!”

– Jézusom… – nyögi ki félig már nevetve.

– Most már biztosan mindenki elhiszi majd, hogy a barátnőd vagyok.

10.

Sosem jöttek be a csinos fiúk. A macsósan sármos az esetem. Titokban mindig is buktam a kétkezi munkásokra. Az olyan pasikra, akik tudják, mi fán terem a munka és izzadtan, kissé mocskosan érnek haza és olyanokat mondanak, hogy „előbb hadd fürödjek le”. Kiváltképp ironikus, mivel a férjem tántoríthatatlan értelmiségi volt – hogy ezen mennyit csámcsogna egy pszichológus… De engedjük is el. És most már értem is, hogy Shaw miért nem hozott lázba soha sem. Ha nem lenne ennyire nyers, és a szemöldökét nem csúfítaná el az állandó dühödt pillantása, szebb lenne, mint a legtöbb nő. A hatalmas, szürke szemét úgy foglalják keretbe a legyező szerű, dús szempillái, hogy úgy tűnik, mintha szemceruzával lenne kihúzva a szeme. És az a filigrán orr megspékelve ezekkel az érzéki ajkakkal? Ehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy még szerencse, hogy erős vonalú az állkapcsa és éles az arccsontja, különben úgy nézne ki, mint egy Disney mese szereplője.

Nyereményjáték: A történet férfi főszereplője sztársportoló, ezért játékunk egyszerre kapcsolódik sporthoz és könyvekhez: sportoló főhősök keresik szerzőjüket. A turné minden állomásán egy-egy regény főhősének nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a regény címét és szerzőjének nevét Figyelem! A beírt válaszokon már nem tudunk módosítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljon, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Remington Tate

a Rafflecopter giveaway

ÁLLOMÁSLISTA: [Blogturné Klub] 07.18 - Könyvvilág 07.20 - Angelika blogja 07.21 - Betonkaszerint a világ... 07.22 - Hagyjatok! Olvasok! 07.23 - Hagyjatok! Olvasok! - extra 07.24 - Veronika’s Reader Feeder  07.25 - Sorok között 07.26 - Dreamworld - extra 07.27 - Fanny’s Library 07.28 - Deszy könyvajánlója

vvvvv

Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!

Köszönöm a figyelmet!

vvvvv