2019. november 28., csütörtök



Jennifer Donnelly: Stepsister - Egy sötét mese | BTK ajánló




– Van benne bátorság és erő. És rendkívüli akarat is – vágott vissza Sansz. – Csak újra meg kell találnia magában ezeket.
Sors mosolya keserű lett.
– Mint már megszoktuk, megint olyasmibe avatkozik bele, amibe nem kéne. Hagyja, hogy az a lány élvezze a maradék időt, azt a kis életet, ami még hátravan neki! Összetöri a szívét, ha arra bátorítja, hogy olyan dolgokat akarjon, amiket nem szabadna. Ha a lányok szíve összetörik, abba belehalnak.


Fülszöveg:
v
Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.

Könyv információk:

Eredeti mű: Stepsister
Eredeti megjelenés éve: 2019
Maxim, Szeged, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634991281
Fordította: Bozai Ágota
(Az értékeléshez olvass tovább!       )
Miért olvastam el?

Gyerekként valahogy távol állt tőlem Hamupipőke története, mert bár imádtam, ahogy egy kis tündéri segítséggel kijátssza a gonosz mostoháit, elég ostobának tartottam ezt az üvegcipős dolgot. Már fiatalon fel nem foghattam, hogy: 1) Mekkora lába lehet, hogy nincs több akkora? 2) Miért nem az álla ívéből, a hangjából vagy a tekintetéről ismeri fel a herceg/királyfi a szerelmét?
Mégis egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy megjelenik egy YA fantasy, ami a Boldogan éltek, amíg… utáni történetet meséli el nekünk az egyik öncsonkító mostohatestvér szemszögéből!


Szerintem…

A regény alapgondolata nagyon izgalmas, mert szinte soha senki nem foglalkozik azzal*, hogy mit érezhetnek a tündérmesék „gonoszai”. Mit gondoltak a mostohanővérek erről a cipős mizériáról? Miért csonkították meg önmagukat? Hogyan tudta az édesanyjuk annyira megmérgezni őket, hogy meggyűlölték szegény mostohatestvérüket?
*(Enyhe OFF: Én személy szerint ujjongtam a Demóna film miatt is, mert végre valaki foglalkozott a tündérrel, akit nem hívtak meg Csipkerózsika keresztelőjére – és micsoda háttérsztorit kapott!)


A történetről…

Nos, most aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nem is volt okuk vagy vágyuk a nővéreknek megcsonkítani magukat, hanem egyszerűen engedelmeskedtek az anyjuknak… Emiatt a kezdés miatt elég csalódott voltam, főleg, hogy Isabelle egy értelmes fiatal nő, aki ÁTLÁTJA, hogy az anyjáért, az anyja vágyaiért kell levágnia az lábujjait, mert ő aztán nem szerelmes a királyfiba. Sőt, egy ponton azt gondolja, hogy ha beveszi szegény palimadár a trükköt, akkor azzal mindkettejüket boldogtalan házasságra ítéli. Szóval már a legelején fejelgettem egy picit az asztalt kínomban, de aztán magával sodort a történet.

Tetszett Isabelle és Tavi fokozatos jellemfejlődése, ahogy egyik váratlan tragédia a másikat követte az életükben, és ők mégis erősek maradtak, és igyekeztek a legjobbat kihozni a helyzetükből. 
A lányokra és az egyre inkább megbuggyanó édesanyjukra rájár a rúd, miután Ella, a mostohájuk királynévé válik, és megszakít velük minden kapcsolatot. 
Persze az egész öncsonkításos, mostohát megalázó sztorit megtudja az egész környék, ezért gyalázatosan viselkednek velük az emberek. Kis ideig élveztem a feléjük áradó gyűlöletet és elutasítást, mert azért lássuk be, hogy megérdemelték, amiért rosszul bántak Ellával, de egy idő után már idegesítővé vált a rengeteg gyalázkodás.* 

*(Ez eléggé túl volt tolva a történetben, 
én simán kihúztam volna néhány ilyen részt.)


„– Hiszen ez a lány egy semmi, egy senki. Se szépség, se szellem. Önző. Gonosz. Miért őt?
– Azért, mert nem tudok ellenállni a kihívásnak – felelte Sansz. Fél kézzel összetekerte a pergament, összefogta a mellkasán, és a kabátjába dugta. – És ugyan melyik lány tudna ellenállni az én ajánlatomnak? – kérdezte magára mutatva, mintha ő maga sem tudta volna elhinni, mennyire ellenállhatatlan. – Megadom neki az esélyt, hogy megváltoztassa a sorsát, és lelépjen arról az ösvényről, amin most halad. Megadom neki az esélyt, hogy megtalálja a saját útját.”


Persze az is lehet, hogy mind jobban megkedveltem Isabelle-t és Octaviat (becézve: Tavit). Mindkettejüknek megvan a maguk keresztje, hiszen míg Tavi inkább tanulni óhajt, mint férjhez menni, addig Isabelle régóta csalódott a szerelemben. Az anyjuk behatása alatt felcseperedő lányoknak szinte alig volt saját gondolata, szép lassan olyanná váltak, amit elvártak tőlük, de ez megváltozott, miután közutálat tárgyává, elszegényedetteké váltak. Különösen élveztem azt, ahogy elkezdtek visszatalálni önmagukhoz, aztán egymáshoz, majd másokhoz is. 
Akadnak szórakoztató párbeszédek a regényben, ráadásul tele van olyan lélekerősítő idézetekkel, amiket az elszontyolodott és/vagy önmagukkal elégedetlen lányoknak feltétlenül el kellene olvasniuk. Tulajdonképpen a legszebb részei a regénynek maga az önmagunk elfogadására buzdító üzenetek voltak.

PRO:
Kedvenc karakterek: Sansz márki (de az egész csapatát szerettem); Isabelle szerelme
Kedvenc fordulatok: Ella vallomása a regény végén; Isabella feladata, amit a tündérkirálynő, Tanaquill adott neki


KONTRA:
Azért pontoztam le a történetet – a korábban említetteken túl -, mert nem győzött meg az írónő történetmesélési stílusa.

Összességében

Szeretem a retellingeket és a mesefolytatásokat, plusz bejött Sansz és Sors vetélkedése, hogy vajon sikerül-e egy „romlott” karakter sorsát átírni – izgatta is a fantáziámat a végkifejlet! Alig tudtam letenni a vége felé a könyvet! Bántam volna, ha nem olvasom el, mert érdekes volt egy ismert tündérmese kicsit meghökkentő, kicsit kegyetlen folytatását olvasni. De sajnáltam, hogy az írónő gyenge mesélő, pedig milyen jó ötletei vannak…
A tündérmese újramesélések szerelmesei ki ne hagyják, de azok se, akik szeretik, ha egy regény arról szól, hogy a nők is erősek és akárhol megállják a helyüket, ahol egy férfi!

Értékelés: 3,5



Érdekesség:
Létezik egy Spotify Playlist a könyvhöz, amit IDE KATTINTVA meg tudtok hallgatni! (Ingyenes regisztrációhoz kötött.)

Kedvcsináló idézetek:
v
A csont és bőr kutya, aki az ajtód előtt megjelenik. A törött szárnyú madár, akit ápolsz és felgyógyítasz. A keservesen nyávogó, tehetetlen kismacska, akit az út mentén találsz.
Azt hiszed, megmented őket, ugye?
Ugyan, gyermekem! Hát nem érted?
Ők mentenek meg téged.
v
– A ronda az semmi – mondta a díva. – A szép… az a veszélyes szó.
– A szép gyorsan horogra akaszt, és lassan öl meg – mondta az akrobata.
– Ha egy lányt egyszer szépnek neveznek, onnantól fogva semmi mást nem akar, csak azt, hogy újra ezt mondják neki – tette hozzá a bűvész.
Hosszú selyemszalagot vett elő a kabátja zsebéből, egyik végét a terasz fölé nyúló fa egy magas ágára dobta, és egy alacsonyabbon rögzítette. Aztán a fa alatt egy székre állt, és a szalag másik végére hurkot kötött.
– A szép olyan hurok, amit a nyakadba veszel – mondta, és szemléltette. – Bármilyen bolond megszoríthatja a nyakadon a hurkot, és kirúghatja alólad a széket. És akkor…
v
Az emlékképek amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan tűntek el, és nem maradt más, mint a pókhálós sarkú, üres boksz.
Nero elment. Felix is. Maman elvette őket tőle, mint oly sok mindent: a bőrnadrágjait, a kalózkalapját, a fényes köveit, az állatkoponyákat és madárfészkeket, amiket gyűjtött. A fakardját. A könyveit. Egyenként tűntek el a tárgyak, mintha minden veszteség kardsuhintás lett volna, kihasítva belőle egy darabot. Elsimítva az elsimítatlan éleket. Egyre jobban hasonlított ahhoz a lányhoz, akivé Maman alakítani akarta.
Isabelle levágta a lábujjait, de néha még érezte őket.
Maman kivágta a szívét.
Még azt is érezte néha.

v v v v v
A képek innen vannak: Stepsister ​– Egy sötét mese
STEPSISTER borítók a GoodReadsen.
v v v v v

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a mostohanővéreké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, mi a neve az adott mostohatestvérnek (persze ehhez nem árt tudni, melyik filmből származik a fotó), és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


ÁLLOMÁSOK:

11/30 Könyv és más
12/02 Sorok között
12/04 Olvasónapló
12/06 Dreamworld



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése