Váltóláz címmel egy újabb érzékeny és gyönyörű regény érkezik a Könyvmolyképző Kiadótól. Ismerjétek meg a Blogturné Klub tagjaival együtt a transznemű Laurent történetét, és az útját, hogy végre önmaga lehessen. Három szerencsés meg is nyerheti a könyv egy példányát a játék során.
Fülszöveg:
Muszáj annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?
Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.
Laurent sportöltözékben hazaindulni készül. Solange-zsal, a feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az otthonukban. Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…
Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel.
Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező hamis látszat a meztelen igazságnak adja át a helyét? Áttetszően tiszta stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról.
Kiadó: Könyvmolyképző
168 oldal • puhatáblás
ISBN: 9789634575672
Fordította: Burján Monika
<< ÉRTÉKELÉSEM >>
|
--- Olvassatok tovább az extrához! ---
vvvvv
1.
De én meghatározhatatlan vagyok, a testem egy kompromisszum. Nem az vagyok, aki a személyimben szerepel, Lauren hivatalosan még nem létezik. Ha nem definiálom magam, létezem-e igazán?
2.
Fennáll-e a veszély, hogy elveszítelek? Hogy nő leszek, de mindent elveszítek, amit férfiként létrehoztam?
3.
– Semmi baj. Megértem, hogy nehéz ezt elfogadni. Túl hirtelen jött. Idő kell hozzá. De az, aki veled szemben ül, én vagyok, még mindig én.
Estelle kicsit elmosolyodik.
– Szép vagy, erős vagy…
Laurent hangja remegni kezd.
– Nekem most van szükségem rád. Néha annyira sebezhetőnek érzem magam…
Estelle félbeszakítja.
– Felfogtam, Laurent. Felfogtam. Itt vagyok neked, akár férfi vagy, akár nő.
– Nő.
4.
– Ki a fenét érdekel a véleményed?
Majd a szemébe nézve hozzáteszi:
– Hülye fasz.
Mindenki megmerevedik, kivéve Laurent-t, aki állja a fia tekintetét, és higgadtan azt feleli:
– Hülye picsa, kérlek. Hülye picsa.
5.
Claire épp kilép a gyerekkorból, bár ezt ő még nem veszi észre, a szülők világa, ez a puha, vigasztaló burok, amelynek mindenre volt megoldása, érdessé válik, rejtélyessé, sötét zónákkal terhessé. Kicsoda az apja? Lehetséges, hogy ilyen kevéssé ismerjünk valakit, akivel mindig együtt éltünk? Akit szeretünk? Ez a bizonytalanság az, ami egyszeriben kilöki a felnőtt világba, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, anélkül, hogy felkészülhetett volna rá.
6.
– De más is van, amit tudnotok kell. Valami, ami felől sosem voltak kétségeim. Ha férfinak soha nem éreztem magam, apának mindig.
7.
– Egészen kicsi korom óta valami nem volt rendben velem, valami nem stimmelt azzal, hogy mi vagyok. És ez még ma is így van. Időbe telt, míg rájöttem, mi az. Egy zavaró rossz érzés, egy mély szakadék önmagam és aközött, amit a tükörben látok.
8.
Laurent-t elbűvöli kolléganője. Belül én is olyan vagyok, mint ő, ebben biztos vagyok. Amúgy is mindig egyetértünk. Estelle gyakran csodálkozik is, mennyire egy húron pendülnek. Hosszú déli beszélgetéseik során szokta is neki mondani, ha minden férfi olyan lenne, mint ő, sokkal egyszerűbb lenne az élete. Laurent nevet ezen:
– Az lehet, az ebédjeink viszont sokkal unalmasabbak! A boldogság ugyanis nem beszél – hallgat.
– Akkor milyen boldog lehetsz te Solange-zsal!
Laurent bólintva feleli, hogy igen.
9.
A motort beindítva belefojtja a szót Melody Gardot-ba. A rádió a legfrissebb híreket ontja magából. Koncentrálnia kell, a ház nincs messze. Kevés ideje van, hogy lenyugodjon, hogy elfelejtse az öröm pillanatait, Cynthiát és a ZanziBar-beli barátnőit, a zenét és a selymet. A valóság az esti hírek, az időjárás-jelentés és a reklámok.
10.
Laurent imádja a testét. Néha mondja is neki: Szeretnék te lenni, szeretnék a tested lenni… És Solange nem is sejti, mi rejtőzik e kívánság mögött. E bűvöletből és frusztrációból gyúrt óhaj mögött. Egy egész világ bújik meg Laurent bőre alatt, egy oly közeli világ, hogy akár szótávolságra is lehetne, de mindketten magukba zárva maradnak, képtelenek beszélni.
+1) A kedvencem:
Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember önmaga legyen? És én ezt azoktól akarom megkérdezni, akiknek nem kell nemet váltaniuk. Hány év, hány évtized kell hozzá, hogy összhangban legyünk magunkkal? Összhangban a testünkkel, az álmainkkal, összhangban a gondolatainkkal, azzal, ami mélyen vagyunk, azzal a nyersanyaggal, amelyből még marad valami kevés, mielőtt végleg megmunkálná, lecsiszolná, megfoltozná a társadalom, a többi ember és a tekintetük, az illúzióink és a sérüléseink.
Nyereményjáték:
A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi testébe zárt nő - a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.
Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor önmagunkká válni.
Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a film/sorozat címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
|
ÁLLOMÁSOK:
03.04. - Betonka szerint a világ
03.06. - Hagyjatok! Olvasok!
03.08. - Sorok Között
03.10. - Cbooks
03.11. - Sorok Között (extra)
03.12. - Könyv és más
03.14. - Ambivalentína
03.16. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
|
vvvvv
Remélem jól szórakoztatok, látogassatok el a többiekhez is!
Köszönöm a figyelmet!
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése