2020. április 28., kedd



Dominique Barreau - Luc Millar: A boldogság francia titka | Blogturné Klub ajánló


ALCÍM: Szeresd az életet úgy, mint a franciák!


Franciaország – és ez szorosan összefügg kulturális örökségével – összességében „érzéki” ország. Beszélgethetünk ételekről, de csak ha meg is kóstoljuk őket. Beszélgethetünk irodalomról, de csak könyvvel a kezünkben. A hegyek akkor fognak igazán tetszeni nekünk, ha bejárjuk őket, ha végigmegyünk a túraútvonalakon. Elérhető közelségben van minden, várja, hogy belekóstoljunk… és ha tudni szeretnénk, hogy a helyiek mit ajánlanak, segítőkész emberekben sincs hiány. Valóságos paradicsom…



Fülszöveg:
A franciák mindig is híresek voltak könnyedségükről, életszeretetükről.
De vajon mi a gall életöröm, a joie de vivre titka?
Ez az egyszerre stílusos és tartalmas könyv most elénk tárja a boldogság francia receptjét. Családi étkezések, egy csésze kávé egy bisztró teraszán, ünnepi hangulatú vacsorák barátokkal, a gasztronómia szeretete, vonzódás a divat, a parfümök és más kellemes dolgok iránt, múzeumlátogatások, séták kis falvak kövezett utcácskáin… apró dolgok, kis trükkök, amelyek végső soron mind a lét örömeinek megélését szolgálják.
E fotókkal illusztrált, magával ragadó könyvet lapozgatva hamar rájöhetünk, hogy a boldogság valójában egyfajta életszemlélet és életmód, amelyben az érzéki élvezetek szeretete, a közös élmények, az ünnepek megélése, a beszélgetés és az együttlét öröme mind-mind benne van.

Könyv információk:
Eredeti mű: Le bonheur à la française: Et si on avait déjà tout pour être heureux?
Eredeti megjelenés éve: 2019
Libri, Budapest, 2020
192 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634336655
Fordító: Pacskovszky Zsolt
(Az értékeléshez olvass tovább!       )
A könyvről...

Csodás kivitelezésű könyv, ami rengeteg érdekességgel, tájleírással, „valós élménnyel” mesél Franciaországról és a franciákról. Az olvasó megismeri a kicsit sznobnak gondolt franciákat, illetve azt, hogy milyen magas szinten űzik a konvivialitás (a barátságos, szívélyes társadalmi érintkezés) művészetét. Megtudjuk, hogy miért tartozik az alaptermészetükhöz az érzéki élvezetek maradéktalan kiélvezése, mennyire szükségük van a szabadságukra, mennyire sokszínű a kultúrájuk, miért értékelik az egyediséget, illetve hogy mennyire fontos számukra a kézművesipar mindmáig. Kitárgyaljuk az építészetet, a csodás tájegységeket, szóba kerül a Tour de France és az El Camino is. Nagyon gazdag, sok témát érintő gyűjtemény az országról és a benne élőkről.


A könnyed elegancia mindenekelőtt szellemi állapot: fontos, hogy önmagunk legyünk, minden hivalkodás nélkül, és tisztában legyünk a saját értékünkkel, de ne fitogtassuk.
Egyvalami biztos: a franciák még a dzsungel közepén, papucsban is sikkesek lesznek!


Szerintem...

Igazából azért jelentkeztem ennek a könyvnek a turnéjára, mert úgy gondoltam, hogy hasonló lesz, mint a korábban olvasott Wabi Sabi, Ikigai vagy Lagom könyvek! Sosem titkoltam, hogy szeretem az életfilozófiával foglalkozó, életszínvonalat javító könyveket, ezért kíváncsi voltam a franciák titkára is. Nos, ez a könyv nem azzal foglalkozik. De ha az volt a feladat, amit az írók kaptak, hogy írják meg 190+ oldalban, hogy miért Franciaország a legelképesztőbb ország, és miért a franciák a legkirályabbak, akkor ezt maradéktalanul teljesítették!
Mindenféle cinizmust nélkülözve mondhatom, hogy engem simán rávettek arra, hogy Franciaország meglátogatását is felvegyem a Bakancslistámra, holott még a pár nappal korábban írt Carpe diem-listámon se szerepelt a meglátogatandó álomországaim között… [Pár éve viccből egy barátnőm azt kérdezte, mikor megyünk már el Franciaországba megnézni Disneylandet, és akkor eléggé meglepődtem, mert még ezt se terveztem soha… Ő meg azon lepődött meg, hogy miért nem érdekel Franciaország.]

Ez a könyv egy szerelmes levél Franciaországhoz és a francia emberekhez, ami elsőre elég furcsa volt, de ahogy mind jobban elmerültem a franciák étkezési, bisztrólátogatási, könyvesboltba járási, élet élvezeti szokásaiban mind jobban belehabarodtam az országba. Arra kezdtem vágyni, hogy bejárhassam azokat a helyeket, amikről írnak a könyvben. [Oké, tulajdonképpen A-tól Z-ig szeretném bejárni Franciaországot, hogy mindegyik említett régióba ellátogassak.]


Pro...

A könyv tele van „Egy kis érdekesség” és „Egy kis valós élmény” rubrikákkal. Az előbbiekből értelemszerűen mindenféle érdekességet tudunk, például arról, hogy az impresszionizmus szó eleinte pejoratív jelentésű szó volt, míg az utóbbiak rövid történeteket mesél el, illattúra- vagy látnivaló útvonalakat javasol, máskor helyi szertartásokról regél. De önmagában a szövegben is akadnak érdekes információk, például megismerjük a szomszédok ünnepének a történetét és a kialakulásának az okát, hogy miért és hogyan épül a Guédelon kastély, vagy hogy miért éppen Franciaországhoz kapcsolódik az illatszerkészítés művészete. De azt hiszem, hogy a legjobban a francia életképeket szerettem, amiket jó lenne egyszer átélni is.

Kontra...

Nem tetszett, hogy Franciaországot mindenek elé helyezi, és néhány mondattal megbántja a más országban élőket. Nem csak Franciaország fotogén és nem csupán ott lélegezhet mélyet az ember – az ilyen kijelentéseket túlzónak tartom. Ugyanakkor visszatetsző volt a következő gondolat is: „Ha valaki valami nagyra, pazarra, giccsesre vágyik, akkor menjen Las Vegasba: ott mindent elétolnak. Az Atlanti-óceán innenső oldalán azonban szeretjük az igazit.” Aucs!

Összességében

Nem azt kaptam, amit vártam, mert ez nem egy önfejlesztő könyv, mégis sokat adott. Élmény volt ezt a könyvbe csomagolt szerelmes levelet olvasni, és vele együtt egy kicsit belehabarodni ebbe a kifinomult, életet igazán kiélvező népbe meg a gyönyörű „hatszögükbe”. Úgy érzem, hogy el kell mennem, be kell ülnöm egy bisztróba vagy kávézóba, és szóba kell elegyednem az erre nyitott emberekkel. Úgy érzem, hogy a nyakamba kell vennem Párizst gyalog, hogy felfedezzem a csodáit, hogy aztán elkalandozhassak már tájakra is. Tökéletes kedvcsináló volt ez a könyv!

Jó szívvel ajánlom Franciaország és/vagy a francia nyelv rajongóinak, illetve bárkinek, aki tervezi, hogy meglátogatja ezt a sikkes, szabad emberekkel teli országot!

Ajánlott olvasmány: Patrick Süskind: A parfüm 


Kedvcsináló idézetek:
Egy kis érdekesség
A bisztró szót az orosz быстро szóból eredeztetik, amelynek a jelentése: „gyorsan”, és használata állítólag 1814-ben terjedt el, amikor az orosz csapatok megszállták Párizst. Mivel a katonáknak tilos volt szolgálatban inniuk, és féltek, hogy rajtakapják őket a parancsnokaik a csapszékekben, „Büsztro, büsztro!”, azaz „Gyorsan, gyorsan!” kiáltásokkal sürgették a kiszolgálást.
Mert ha valaki nem tudná, az 1990-es években Franciaország indított el egy forradalmi kezdeményezést (szokás szerint, mosolyognak majd gúnyosan a szkeptikusok és irigyek), ami aztán világszerte népszerűvé vált: a szomszédok ünnepét. A hagyomány Franciaországban alakult ki. Évente egyszer, rendszerint május végén a kis- és nagyvárosok lakói összejönnek egy kis eszem-iszomra a szomszédjaikkal. Nem gasztronómiai remekművek kerülnek ilyenkor a tányérba, nem finomabbnál finomabb borok a poharakba: egy pite, egy quiche lorraine (szalonnás lepény), egy kis sajt és felvágott, pár darab gyümölcs, egy üveg jobbfajta bor is bőven megteszi a közös ünnepléshez. A valódi cél, hogy összeismerkedjünk a közvetlen szomszédunkkal vagy azokkal, akikkel minden este összeakadunk a lift előtt, de nem merjük megszólítani őket. A névtelenség, az elszigeteltség, az elhagyatottságérzés Franciaországban sem ismeretlen. Ahogy mondani szokás, minél nagyobb egy város, annál mindennaposabb a magányérzet.
Sokakat ez büszkeséggel tölt el, és nem is igen lehet tagadni, hogy Franciaország erősen fotogén ország. Mások meglepődnek ezen az állításon, hisz nem érzik úgy, hogy igazán sokat tettünk volna azért, hogy az ország ilyen egyöntetű csodálatot érdemeljen ki. Pedig, mint láttuk, nem a véletlen műve, hogy a városok és falvak értékeit így kihasználjuk: komoly gondot fordítunk a kulturális örökség megőrzésére, különösen annak ismeretében, hogy ez a bizonyos csodálat milyen pozitív gazdasági hatásokkal jár. De ha mélyebben nézzük, mindez a létezés tükre is egyben, az önkifejezés egy módja, és ezt a szép nevet viseli: hitelesség, autentikusság.

✽✽✽✽✽
Pinterest táblak: Random pictures for my blog
✽✽✽✽✽

A Libri Kiadó jóvoltából már magyar nyelven is elolvashatjuk, hogy mi a boldogság titka a franciák szerint. Dominique Barreau és Luc Millar avat be minket ebbe egy gazdagon illusztrált, szép könyvben. Négy bloggerünk kíváncsiskodik ezzel a titokkal kapcsolatban, és természetesen a turné végén egy nyereménykönyvvel teszünk titeket is boldoggá.



Nyereményjáték:

Mostani játékunk során boldog népek után kutatunk. Minden állomáson elrejtjük egy író nevét az értékelésünk szövegében, azt kell kitalálnotok, hogy mely nép élet- és boldogságfilozófiájáról írt az illető könyvet. A feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére az adott nép nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése