Amy Reed: The ​Nowhere Girls - A Senkise-lányok | Blogturné Klub ajánló

  

Mert a lányok megállíthatatlanok. Erőt képviselnek. Egységet alkotnak.

Hogy kik a Senkise-lányok? Akárkik lehetnének. De kezdetben csak hárman vannak: Grace Salter nemrég érkezett a városba, mert a családját elűzték az otthonából, miután prédikátor anyja egy lovasbalesetet követően radikálisan megváltoztatta a nézeteit. Rosina Suarez, a fura punk lány, konzervatív mexikói bevándorló család sarja, aki szívesebben választaná a zenei karriert ahelyett, hogy az unokatestvéreit pátyolgatja és a nagybátyja éttermében pincérnősködik. Az aspergeres Erin Delillo kizárólag két dologért lelkesedik: a tengerbiológiáért és a Star Trek: Az új nemzedékért, ám még ezek sem képesek megingatni abban a hitében, hogy ő tulajdonképpen android. Amikor Grace megtudja, hogy Lucy Moynihan, az új otthona előző lakója azért menekült el a városból, mert csoportos nemi erőszakkal vádolta meg a suli legmenőbb arcait, felbőszíti a helyzet igazságtalansága. Személyes okokból Rosinát és Erint is mélyen érinti Lucy tragédiája, ezért a három lány anonim csoportot hoz létre a prescotti gimiben, hogy fellépjen az iskolában uralkodó szexista felfogás ellen. Ez a változatos nézőpontokból előadott, úttörő szemléletű regény vádirat a nemi erőszak kultúrája ellen, és merész őszinteséggel boncolgatja a tinilányok szexualitását érintő kényes kérdéseket.

 

Könyv információk:   Eredeti mű: The Nowhere Girls Eredeti megjelenés éve: 2017 Könyvmolyképző, Szeged, 2021 416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634578529 · Fordította: Molnár Edit

♡ WEBSHOP BELEOLVASÓ MOLY GOODREADS  ♡

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

 

Nem meglepő módon a borítón akadt meg a szemem, ám amikor megláttam a regény címkéit - feminista/girl power, LGBT/queer, autizmus/mental health, nemi erőszak -, akkor bizony ráncolni kezdtem a homlokom. A fülszöveg elolvasása után úgy éreztem, hogy ez tipikusan egy olyan könyv, amit el kell olvasnom!

 

Szerintem…

 

Nagyon kemény témá(ka)t felvonultató történet, mégis azt mondom, hogy ezt a regényt el kell olvasni! A karakterek és a háttereik sokszínűek - úgy a főszereplők, mint a mellékszereplők -, a cselekmény ütős és jól elbeszélt, a témája pedig sajnos aktuálisabb nem is lehetne... Mióta 2017-ben elindult a Me Too-mozgalom, azóta szerencsére egyre többen merik bejelenteni az őket ért abúzust és/vagy nemi erőszakot, de mindmáig hallani áldozathibáztatásról és elmismásolt esetekről. Ez a történet is egy oregoni városban zajlik, ahol a nepotista városvezetés elsunnyogta a tavaly történt nemi erőszakvádat, ami három nagyreményű sportoló ellen szólt. Három főszereplőnk közül az egyik, Grace éppen Lucyék házába költözik, miután az édesanyja az egyik helyi egyház prédikátora lett. A kerekded testalkatú, határozatlan lány eléggé meghökken, amikor az új szobájában a falakon olyan mondatok szerepelnek, hogy: Öljetek meg! Már úgyis halott vagyok. Második főszereplőnk az aspergeres Erin, aki szíve szerint olyan lenne, mint a kedvenc Star Trek: Az új nemzedék sorozatbéli karaktere, Data, aki egy érezlmeket nélkülöző android. A harmadik dőszereplő Erin egyetlen barátja, a mexikói, queer rockerlány, Rosina. Rosina a legidősebb, így ő vigyáz az összes unokatestvérére és a demens Abuelitájára is, már amikor nem éppen a családi étteremben gürcöli magát halálra. Ők hárman indítják el Lucy miatt a Senkise-lányok mozgalmat, ami később önálló életre kel.

 

Grace, Erin és Rosina (E/3) szemszögén túl általában van egy "MI" rész is, és ezekben a pár bekezdéses részekben egy kicsit jobban megismerjük a Prescotti Gimibe járó lányokat. Néha névvel, máskor név nélkül halad előre az ő történetük is - például többet tudunk meg a ribancnak bélyegzett Amber röpke kapcsolatairól, Adamről, aki igazából lány szeretne lenni, az anonim egymással smároló barátnőkről, a boldog párkapcsolatban élő lányéról, akinek a kapcsolatába begyűrűzött a Senkise-lányok mozgalom által meghirdetett szexbojkott! Igen, szexbojkottot hirdetnek szinte azonnal az első gyűlés után, ugyanis bár a három főszereplőnk találja ki, hogy össze kéne hívni egy lánygyűlést, nem állnak a csapat élére, hanem beolvadnak, és hagyják, hogy a maguk útján haladjanak a dolgok... Így lehet, hogy plakátok és szórólapok tünedeznek fel a gimijükben, amelyek mind jobban kiborítják a tesztoszteron túltengéses srácokat!

 

A lányok fejezetei mellett felbukkan egy Prescotti Macsók rész is, ami egy beképzelt, nőgyűlölőnek srác "tanácsadó" oldala, ahol a gimnazista lányokat alázza, a szexuális kapcsolataival dicsekszik és  próbálja azt sulykolni az őt olvasó fiúkba, hogy ők a teremtés koronái, a nőket csak a szendvicskészítés és a dugás miatt kell elviselniük... Igazából eléggé felpaprikáztak ezek a bejegyzések, nem tudom felfogni, hogy nem csapta valaki agyon a gyereket, aki ezeket írta. (Főleg mivel nyílt titok volt a gimisek között, hogy ki a szellemi szerzője azoknak a gusztustalan írásoknak.) Ld. a következőt írta a szexbojkottról (ez mondjuk az egyik finomabb bejegyzése):

  

Ez most komoly, lányok? Tényleg azt hiszitek, hogy a pasik jobban tisztelnek majd titeket, ha elveszitek tőlük az egyetlen dolgot, amit kedvelnek bennetek? Vajon elgondolkodtak már azon, hogy ha állandóan nemet mondanak, a pasik a végén a nemet is igennek fogják venni?

A cselekmény nem csupán a Senkise-lányok körül forog, hanem a lányok összebarátkozásáról, közésséggé kovácsolódásáról is, illetve a főbb szereplők lelki fejlődését is szépen, izgalmasan ábrázolja. Nem egyszer szorult össze a szívem olvasás közben, máskor a könnyeimmel küszködtem, annyira megráztak a történtek, mégsem tudtam letenni a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy pár lány képes lesz-e alapjaiban megváltoztatni az iskola nőgyűlölő kultúráját, de az is érdekelt, hogy vajon Erin hogy birkózik meg a múltban történtekkel, Rosina összejön-e a dögös pomponlánnyal és vajon javul-e a kapcsolata az édesanyjával, illetve hogy Grace felhagy-e az idegesítő Öööö-zéssel és azzal, hogy kérdőmondatokban kommunikál. (Ettől az utóbbitól jó ideig vertem a fejem a falba, ugyanis ritka idegesítő volt olvasni is...) No, meg persze érdekelt, hogy vajon sikerül-e rábizonyítani a nemi erőszakot azokra a fiúkra, akiket a felsőbb hatalmak bevédtek már az előző évben is. (Az embert vagy bármilyen élőlényt bántalmazók esetében mindig azt várom - remélem! -, hogy egyszer végre előkerül egy szalámiszeletelő is, és azzal szolgáltatnak igazságot. Persze nem túl nagy spoiler, hogy itt sem így történt.)

 

A történetben érdekes módon akadnak szerelmi szálak, de azok inkább a cselekmény elmélyülésének és előre haladásának az eszközét szolgálják, nem random bedobott, instant YA-szerelmekről van szó. Ezen túl előtérben van a vallási is - hiszen Grace anyukája prédikátor -, ami szintén a cselekményt erősíti azáltal, hogy az elutasító, dogmatikus elveket vallókat szembeállítja a modern, nyitott, mindenkit elfogadó felfogással. Ritkaság számba megy, hogy egy YA-regény ennyire szépen árnyalt legyen, talán emiatt a kellemes csalódás is érdemes volt elolvasni.

 

Összességében…

 

Három lány, három stílus, három családi háttér, három élethez való hozzáállás, és habár alig van bennük közös, ők hárman mégis képesek voltak a feje tetejére állítani az oregoni Prescott városát. Fontos történetet mesél ez a regény, ráadásul az elejétől a végéig izgalmas és fordulatokban gazdag. Eléggé megrázó élmény, de én csak ajánlani tudom, mert jól esett erről az egymásért kiálló, egymást segítő lánycsapatról olvasni!  

Szomorú hangulatú, sokszínű szereplőgárdájú, fontos témákat boncolgató történet, ami néha nagyon az elevenenbe talált 1-1 mondattal. (Pl.: "– Az elfojtott sírás néha jobban fáj, mint az igazi –")

 

Értékelés: 5

  

Külföldi borítók:

 

   

Kedvcsináló idézetek:

♡

FIGYELEM!

A Prescotti Gimnázium fiútanulóinak

Torkig vagyunk a szarságaitokkal. Már így is iszonyú türelmesek voltunk. De ennek most vége.

A testünk nem játékszer, nem azért van, hogy ti eljátszadozhassatok vele. Nem sakkbábu, amit ide-oda tologathattok. Nem rovátka az ágyatok fejtámláján.

♡

– A férfiak irányítják a világot – magyarázza Slatterly, és mintha emberi érzelmek sejlenének fel a már megszokott határozottsága mögött. Sebezhetőség. Vagy talán félelem. – Ők diktálják a szabályokat, Miss Suarez. És ha vinni akarja valamire ebben az életben, úgy kell játszania, mint egy férfi. Az erős nő nem küzd a férfiakkal, hanem úgy viselkedik, mint a férfiak.

♡

Vajon ezt várja tőle Mami a családdal kapcsolatban? Ezt az önzetlenséget, aminek a jegyében bármit megtenne a szeretteiért? Lehet, hogy a szeretet néha munka és kötelesség, amitől Rosina legszívesebben kifutna a világból?

A szeretet vajon erőszakkal is kikényszeríthető? Vagy megszégyenítéssel? A szeretet akkor is szeretet marad, ha fojtogató?

(További kedvenc idézeteim…)

♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Nem saját képek. The Nowhere Girls by Amy Reed Pinterest tábla

The Nowhere Girls borítók a GoodReadsen

♡ ♡ ♡ ♡ ♡ 

Végre magyarul is megjelent a The Nowhere Girls, az úttörő feminista YA regény, amiből az Amazon tervez tv-sorozatot készíteni.

Az extra állomásokkal tarkított turnén a Blogturné Klub tagjai mesélnek a regényről, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

  

 

Nyereményjáték:   A The Nowhere Girls az egyik legszerethetőbb YA-feminista regény. Viszont szerencsére sok más, hasonlóan jó könyv is megjelent már magyarul. A feladatotok a következő: ismerjétek fel, hogy melyik YA-feminista kötetből idézünk, és írjátok be a címet a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:

„Van úgy, hogy az embernek bele kell állnia bizonyos harcokba, és van úgy, hogy nem.”

a Rafflecopter giveaway

BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:   [BLOGTURNÉ KLUB] 05.13. - Sorok Között 05.15. - Könyvvilág 05.17. - Sorok Között extra állomás 05.19. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás 05.21. - Hagyjatok! Olvasok!