2021. május 13., csütörtök



Giovanna & Tom Fletcher: Eve ​of Man - Az elillanó káprázat (Eve of Man-trilógia 2.) | Blogturné Klub ajánló




Meg kellett volna értenem, hogy minden napfelkelte és napnyugta, szinte minden szépség, amit valaha szerettem, csak illúzió, amit azért hoztak létre, hogy csinos kis kalitkájukban tartsanak, és én mindent megtegyek, amit csak tőlem kérnek.

Eddig a pillanatig az életem hazugság volt.


Fülszöveg:
Eve az utolsó lány a földön. Az elmúlt tizenhat évben Eve fogoly volt, akit az Anyák őriztek. Csapdába esve a sorsa által. És az egész világ őt figyelte. Most végre megkapta a szabadságot, amire olyan régóta vágyott, Brammel együtt, akit szeret. De mindkettőnek ára van. A Tornyon túli veszélyes, új világban a kormány csak egy lépéssel van lemaradva mögötte. A kétségbeesetten küzdő lázadók oldalán harcolva Eve nagyobb veszélyben találja magát, mint valaha is el tudja volna képzelni. Vajon túlélheti Eve és Bram, miközben minden ellenük dolgozik?

Könyv információk:

Eredeti mű: The Eve Illusion
Eredeti megjelenés éve: 2020
Maxim, 2021
304 oldal · puhatáblás · 
ISBN: 9789634992714 · 
Fordította: Stier Ágnes
Eve of Man-trilógia:
3. (…)
(nem befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!       )

A folytatásról - spoileres az első részre!

Történetünk ott folytatódik, ahol elhagytuk Eve-et és Bramet, ám ezúttal egy idegen, új szemszögből nézhetjük végig a fiatalok - a Megmentő és az Áruló - szökését a Toronyból, ahol egy illúzióba zárva fogvatartották a lányt. Michael a Kihalást Megelőző Szolgálat (KMSz) egyik őre, akit éppen visszahelyeznek szolgálatba. (Ő volt az, aki az előző részben egy támadás alatt félreráncigálja Eve-et, ám nem tud neki ellenállni, és a közekedésével ráijeszt az addig férfiaktól (és kb. mindenkitől) elzárt lányra.) Míg Michael által a szökést követő Toronybéli eseményeket követjük nyomon, addig Eve és Bram szemszögében megismerjük a kinti világot, a Szabadárok viszonyát a Megmentőhöz és az egymás iránti érzéseiket. 

Credit: tbhonest

Szerintem…

Bár nem kedveltem Michael Turnert, ezúttal mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az ő részeit szerettem a legjobban olvasni! Ez egyrészt annak köszönhető, hogy nagyon érdekes volt belelátni a KMSz munkájába, a rengeteg sumákolásba, ami Eve körül zajlott, de annak is köszönhető, hogy az ő részei voltak a legizgalmasabbak, illetve a legtöbb fordulatot is ezek a szemszögek tartogatták. 
Míg Eve megismerkedik a Szabadárokkal és egy korábbi Hollyjával, Saundersszel, addig Bram kb. mást sem csinál, mint asszisztál a lánynak bármiben és szabad idejükben igyekszik minél közelebb lenni hozzá. Emlékeim szerint szerettem Bram karakterét, hiszen az első részben az ő fejezetei tartogatták az izgalmakat, de most meglehetősen untam őt... Eve önmagára találása tetszett, ugyanakkor néha olyan butaságokat talált ki, hogy legszívesebben megráztam volna, hogy ébredjen már fel, mert még mindig a kis álomvilágában él! 


– Elképesztő, mit tehetsz meg, ha az emberek nem kérdőjelezik meg a környezetük valódiságát. A valóság csupán a minket körülvevő világ elfogadása. Nem igaz, Eve?


Az eddig leírtakból érezhető, hogy eléggé hullámzó élményt okozott nekem ez a történet. Néha untam, míg máskor kellemesen meglepett. Például ez volt az első olyan regény, ahogy a korhű technológiai dolgok szerepet játszottak például az árulók kínzásában! Nem elég, hogy egy teljesen önellátó, technológiai mesterműben élnek és dolgoznak azok, akik a Megmentő megvédése mellett tették le az esküjüket, itt bizony létezik egy Büntetőszint nevű hely, ahol az ismert technika segítségével az őrületbe lehet(ne) kergetni bárkit, aki nem akarja elárulni a bajtársait vagy a barátait. Míg az első rész egy információmorzsákat csipegető és összerakosgató puzzle volt, addig ez a rész a Torony (és az ott élők) sötétebb oldalát mutatja be.  

Gyengébbnek éreztem, mint az első részt, de mégis érdekel a folytatása, mert nagyon feldobja a labdát a sztori végén az írópáros! Mondhatni, hogy a könyv utolsó harmada körömrágósan izgalmasra, és fordulatokban gazdagra sikerült - olyannyira, hogy meg is bocsánatottam a lassabb romantikus / tervezgetős részeket.


Összességében

Akciódús, érdekes történet, ugyanakkor akadtak benne lassabb, laposabb részek is. A világfelépítés még mindig tetszik, főleg, hogy a regény legerősebb részei szerintem mind a Toronyban játszódtak, ahol Michael által újabb és újabb technológiai vívmányokkal és helyszínekkel ismerkedtünk meg. (Persze mivel néha ezek kínzáshoz kapcsolódtak, nem ajánlanám a gyengébb idegrendszerű olvasóknak.) Sajnos a vége felé bedobott izgalmas fordulatokkal együtt sem lett olyan erős, mint az első rész volt, de nagyon remélem, hogy a trilógia utolsó része majd ismét ütősre sikerül. Az írópárosnak még van hova fejlődnie cselekményalkotásban, de érződik, hogy eredeti ötletekben nem szenvednek hiányt.
Összességében tetszett!

Értékelés: 4


Folytatnám?
Igen! (Pláne egy ilyen utolsó oldal után...)

Variációk a borítóra:

 


Kedvcsináló idézetek:

– A Mélység most már a te otthonod is, ha így szeretnéd. Köztünk mindig lesz helyed, arra mérget vehetsz.

– És te ki vagy? Miért segítesz nekem? – kérdezem.

– Az embereid vagyunk. A támogatóid, a harcosaid… a hű alattvalóid – válaszolja mosolyogva. – Szabadárok vagyunk. A te szabaddá tételedet tűztük ki célul – teszi hozzá büszkén. – Mi csak azt akartuk, hogy legyen választásod. Az pedig csak akkor lehetséges, ha ismered a tényeket, azokat pedig kizárt, hogy megtudd odabent. – Meg sem próbálja elrejteni a hangjában bujkáló megvetést.

– Mi ez?

– Árfű – közli tárgyilagosan. – Szörnyű. Nagyon undorító.

– És tényleg nincs semmi más? – kérdezem, azt remélve, hogy ez csak valami vicc.

– Többé már nem a Toronyban vagyunk, Eve. Idelent nincsenek banánfák – mondja Bram. – Nem épp megfelelő a környezet a fejlődésükhöz.

– Nagyon vicces. – Fogom a fémkanalat, és megkeverem a sűrű, zöld, darabos trutyit. – Felmasírozok azokhoz a kapukhoz és követelem, hogy engedjenek vissza, csak a banánok kedvéért.

Eve végignéz a termen, és előrelép.

– A nevem Eve – jelenti be kissé remegő hangon. A helyiség ujjongásban és nevetésben tör ki.

– Miért nevetnek? – suttogja nekem.

– Szerintem nem kell bemutatkoznod, Eve – válaszolom mosolyogva.


★ ★ ★ ★ ★
EVE OF MAN #2 a GoodReads-en.
Eve of Man-trilógia nevű Pinterest táblám. Nem saját képek!
★ ★ ★ ★ ★



Eve és Bram kalandja folytatódik! A Maxim Kiadó jóvoltából a napokban megjelent az Eve of Man második része, az Elillanó káprázat, melyben ismét csatlakozhatunk kedvenc szereplőinkhez! Azt már tudjuk, hogy a párosnak végül sikerült maga mögött hagynia a tornyot, ám megpróbáltatásaiknak még sincs vége, hiszen a külvilágban egészen új problémákkal kell szembesülniük. Tarts velünk a turnén, kövesd bloggereinket, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát!



Nyereményjáték:

Az Eve of Man kapcsán természetesen mi is elgondolkoztunk a disztópiákről, ezért mostani játékokban olyan disztópikus regényeket keresünk, melyeknek szintén nő a főszereplőjük. Vajon sikerül kitalálnotok a rövid leírásaink alapján, hogy melyik regényre gondoltunk? Ha igen, akkor ne feledjétek megírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:
Ez a regény azzal a gondolattal játszik el, hogy mi történne, ha egy nap különleges erőre tennének szert a nők, és ezzel egy pillanat alatt a tápláléklánc tetejére kerülnének, alárendelve a férfiakat, akik nem tudnak áramot bocsátani ki a kezükből.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése