Immáron harmadik éve aranyozza be a Blogturné Klub bloggereinek karácsonyát Matt Haig meséje, ami ezúttal sem okozott csalódást. Ha te is izgatottan várod a karácsonyt, akkor tarts velünk a Karácsony apó és a csokitojás című turnén és nyerd meg a 2 Kolibri Kiadó által felajánlott könyv egyikét!
- Az emberek nem is olyan sokban különböznek a koboldoktól. Csak tudod, ha az ember életéből hiányzik a csoda, az elég szomorú dolog. És ha szomorú az ember, akkor olykor gonoszságra is képes.
|
☃
A fiú, akit Karácsonynak hívnak és A lány, aki megmenti a karácsonyt folytatása
Amelia vagyok, Karácsony apó és Karácsony anyó örökbefogadott gyermeke. Most biztos azt gondolod, könnyű embergyerekként Koboldfalván felnőni, de tévedsz.
Ott van például a koboldiskola: elég kiborító, hogy minden áldott nap karácsonyi dalokat kell énekelnünk – még júliusban is –, és a játékkészítést sem nekem találták ki. De ez még mind elviselhető lenne, ha nem irkálna folyton hazugságokat rólam Vodol apó az újságban.
Mindennek ellenére szeretem az új otthonomat. És amikor a féltékeny Húsvéti Nyúl és nyúlhadserege megtámadja Koboldfalvát, szemernyi kétség sincs bennem, hogy a karácsonyt csak a remény, a szeretet és a csoda mentheti meg. Persze az sem árt, ha a legnehezebb pillanatokban egy Igazmondó Glimpi is melléd áll…
Könyv információk:
Eredeti mű:
Father Christmas
and Me
Eredeti megjelenés éve: 2017
Kolibri, Budapest,
2018
312
oldal · keménytáblás ·
ISBN:
9789634371359 ·
Fordította:
Magyari Andrea ·
Illusztrálta:
Chris Mould
|
A sorozat:
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Bár Karácsony apó végre elveszi élete szerelmét, aki ember létére mindenféle varázsleckékkel igyekszik beilleszkedni a koboldok közé, ez a történet mégsem róla szól, hanem a lányról, aki egyszer már megmentette a karácsonyt, és nem rest újra megmenteni. A gonoszunk változatlan módon Vodol apó (akit szerintem már az első rész végén száműzni kellett volna), ám most olyan szövetségesekre lel, akikben évszázados sértettség dúl, és rühellik a koboldokat… meg a Karácsonyt, ami immár az emberek fő ünnepévé nőtte ki magát!
Abszolút méltó és totál elborult folytatása, illetve lezárása a Karácsony apó szériának, amiben az ellenség a jócskán Napóleon-komplexusos Húsvéti Nyúl által vezetett nyúlsereg.
„Ahogy a nénikém mondta mindig, a könyv nem más, mint álmodó fa.”
|
Szerintem…
Ez a történet okos, nagyon részletgazdag és iszonyatosan jól ki van találva! Tetszettek a visszautalások az első és a második részre – spoiler / például hogy Durmit csak traumatizálta az emberek általi elrablása vagy hogy Igazmondó Glimpi milyen érzelmeket táplál Karácsony apó iránt / spoiler vége -, és az is, ahogyan ezeket az író beépítette a mostani regénybe. Érdekes volt, ahogyan a történet végére összeálltak az amúgy csupán érdekes adalék tűnő dolgok, úgymint Havasi Mari leckéi, a Képes Koboldhírek csökkenő keresletének problémája, a koboldsuli furcsa koboldtantárgyainak anyaga.
Persze odáig voltam a koboldesküvőért is, a szánvezetés órákért és Karácsony apó Csokoládébankos részeiért is, hiszen milyen aranyos, hogy a Főnöknek azért nincs pénze, mert épp annyit kap, mint az alkalmazottai, és abba még bele is zabál?! Abszolút kifeküdtem ezen a könyvön, de persze hozzá kell tennem, hogy a trilógiából a második rész a kedvencem.
Összességében

A legnagyobb problémám az volt, hogy miért nem ássuk el végre Vodol apót?! Na jó, nem ez volt, hanem hogy… Miért hangzik el ennyiszer ebben a történetben, hogy képtelenség? Mind tudjuk, hogy ez egy rémes koboldkáromkodás! Még így sem szabadna használnom: képtelenség nem szeretnem Matt Haig karácsonyi meséit! ♡
Értékelés: 5
Van hozzá ilyen borító is:
Kedvcsináló idézetek:
☃
- Akkor mennyi van?
- Pontosan 837 tallérod. Ami azért furcsa, mert tavaly novemberben még 23 729 volt a számládon.
Karácsony apó erre kicsit zavarba jött.
- Hát… Az az igazság, hogy a nagy részét megettem.
☃
- Igen, Mert ez az igazság.
- Jó, de akár csendben is maradhatnál, nem? Ha simán csak hallgatsz, az még nem hazugság.
- Ez igaz, de ha ideges vagyok, folyton jár a szám- Akkor legalább tudom, hogy még élek..
☃
- Nézd csak! – biztattam a kabátom alól kukucskáló Kormos kapitányt, - Az ott már az emberek világa. Az otthonunk.
Kormos kapitány kissé kétkedve pislogott rám.
- Jó, tudom, hogy te nem ember vagy, de az emberek világa egyben a macskák világa is. Az emberek és a macskák ugyanis összetartoznak. Vagyishogy az emberek nem tudnak meglenni macskák nélkül, de persze lehet, hogy fordítva ez nem igaz.
☃ ☃ ☃ ☃ ☃
☃ ☃ ☃ ☃ ☃
Nyereményjáték:
Reményi Amélia kedvenc írója Charles Dickens, akit mi is nagyon szeretünk a Blogturné Klubban. Bár Amélia találkozott már az íróval, mi csak a regényei által ismerhetjük meg az angol írózsenit, akinek különleges történetei elvarázsolnak minket is.
A nyereményjátékban a Blogturné klub 8 bloggerénél elrejtettünk egy-egy Dickens regény borítót (a címet kitakarva) és egy kis leírást a könyvről. A te feladatod az lesz, hogy kitaláld, hogy melyik könyvről van szó, és beírd a címét a Rafflecopter dobozába. Hajrá! Könyvvadászatra fel!
|
Feladvány:
Ez a könyv kiadói ajánlásra jött létre, de alapvetően egy grafikus, Robert Seymour ötlete volt. Samuel P. úr, aki egy róla elnevezett klub díszelnöke, felkerekedik barátival, hogy tanulmányozza az emberi természetet. A jóságos, ám elég naiv P. úr, a szerelmi diadalokra vágyó és az első megsavanyodott vénkisasszonyba belehabarodó Tupman, Snodgrass, a lánglelkű fűzfapoéta és Winkle, a kétbalkezes álsportember roppant változatos és mulattató kalandokat élnek át kalandozásuk közben. |
ÁLLOMÁSOK:
12.10. Zakkant olvas
12.11. Olvasónapló
12.12. Deszy Könyvajánlója
|
Jaj, az Igazmondó Glimpi eme szövege nekem is nagyon tetszett. Amúgy minden megszólalása arany volt, ezúttal.
VálaszTörlésÉs hihihi...megszavazom: ássuk el Vodol apót :D