Mini-könyvklub 18. felvonás
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.
A többiek
értékelését itt olvashatjátok el.
|
Oké. Egy rabló kirabol egy bankot. Gondolj erre. Ehhez neked persze semmi közöd. A férfinak sincs, aki leugrik a hídról. Mert egy átlagos, rendes ember vagy, aki sosem rabolt bankot. Vannak bizonyos dolgok, amiről minden normális ember tudja, hogy semmilyen körülmények között sem vetemedhet rá. Nem szabad hazudni, lopni, gyilkolni, kövekkel dobálni a madarakat. Ebben megegyezhetünk. Kivéve talán a hattyúkat, mert ők amolyan passzív-agresszív bunkók. De a hattyúkon kívül nem dobálunk köveket madarakra. És nem szabad hazudni. Vagyis… igazából szabad, néha muszáj is, például, amikor az ember gyereke megkérdezi, hogy: „Miért van itt cukorkaillat? Te cukorkát eszel???” De lopni és gyilkolni tényleg nem szabad, ebben megegyezhetünk.
|
 |
Szilveszter
előtti nap egy svéd kisvárosban. Egy ingatlanügynök úgy véli, ez megfelelő
időpont egy lakásbemutatóra, ám nagyobbat téved, mint azt elsőre gondolnánk.
Egy kudarcot vallott bankrabló ugyanis menekülés közben beront az épületbe,
és túszul ejti az összes érdeklődőt: két megkeseredett IKEA-függőt, egy
mogorva bankigazgatót, egy szomorú nénit, egy terhes nőt a párjával, egy
nyúlfejet viselő ismeretlent, no meg magát a túlbuzgó ingatlanost. A
rendőrség körülveszi a házat, és ahogy telik az idő, a nyolc összezárt – és
egyáltalán nem túszhoz méltóan viselkedő – idegen lassan összeismerkedik, és
kiderül, hogy sokkal több a közös bennük, mint hitték volna. A rabló viszont
két rossz lehetőség közül választhat: rendőrkézre adja magát, vagy ott marad
a lakásban ezzel a sok lehetetlen, ingerült emberrel, akikre mindannyian
hasonlítunk kissé… |
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Folk med ångest Eredeti megjelenés éve: 2019 Animus, Budapest, 2020 370
oldal · keménytáblás · ISBN:
9789633247693 · Fordította: Bándi Eszter
Az
ember, akit Ovénak hívnak ajánló
& rendhagyó
ajánló |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Enyhén
spoileres bejegyzés!
A történetről…
"Ez a történet sok mindenről szól, de leginkább idiótákról." Szól egy hídról, amiről 10 éve leugrott egy férfi, aki csődbe ment és aki hagyott egy levelet egy banki dolgozónak. Arról a hídról, amiről nem sokkal később egy kamaszlány nem ugrott le, mert megmentette valaki, aki nem tudta a férfit... Ez a történet egy bankrablóról szól, aki pechjére egy készpénzmentes bankba akart "pénzt felvenni", majd ijedtében megzavart egy lakásnézést, és túszul ejtette az ott tartózkodókat. Aztán szól a nyúlról, aki a lakásban bújkál és akiről senki sem tud. A leszbikus párról, akiknek hamarosan megszületik a gyerekük, de még nincs otthonuk. Az idős házaspárról, akik szavak nélkül szeretik egymást, és a közös nyugdíjas projektjük a lakásfelújítás, majd -eladás. Az idős nőről, akinek volt egy afférja és a gazdag nőről, aki a pénzén távolságot vesz az átlagemberektől. És igazából szól az apa-fia rendőrpárosról is, akik igyekeznek mielőbb kiszabadítani a túszokat, majd a kihallgatásukkal rájönni arra, hogy hova tűnt el a rabló, miután elengedte őket.
Ez a regény szeretetről, depresszióról, szerelemről, félelemről, csalódásról, lelki társakról, rossz és jó döntésekről, segítségnyújtásról, falkopogtatásról, büszkeségről, gazdagságról és mindenekelőtt boldogságról szól.
Szerintem…
Letaglózó élmény volt ezt a regényt olvasni, pedig sejthettem volna, hogy Fredrik Backman ismét nagyot alkotott. (Eddig az író 3 könyvét olvastam, és kettőről képtelen voltam ajánlót írni, annyira padlóra küldtek.) Az alaptörténet egy elbaltázott bankrablásról szól, ami végül túszdrámába torkollik. A rablónk abszolút balfék, még azt sem hiszik el a túszai, hogy igazi lenne a nála lévő fegyver, de megsajnálják, így vele maradnak a lakásban. Mindazonáltal többször elhangzik, hogy ők a legrémesebb túszok valaha, mert folyton kritizálják, beszólnak neki, kiokosítják, háttérbe szorítják és leszavazzák őt. Tulajdonképpen inkább hasonlított egy hosszabb liftben ragadásra egy csomó emberrel, akik képtelenek normálisan viselkedni...
A karakterek zseniálisak, szerethetőek, komikusak és élettel teliek voltak! (A hitelességükön a viselkedésük és a helyzetekre adott reakcióik tompítottak. Én biztosan nem lettem volna nagyszájú, ha túszul ejtenek.) A regény egyszerre játszódik a kihallgatószobában, ahol Jim és Jack igyekeznek minél többet megtudni a túszdrámáról, és a lakásban, ahol zajlott. A túszok olyanok, mint akik sokkot kaptak: bolondságokat beszélnek, kötözködnek, dadognak és heveskednek a rendőrökkel, akik néha csak sóhajtozva az égre néznek, mintha azt kérdeznék, mivel érdemelték ki ezt. A rendőrpárosról elég hamar kiderül, hogy egy apa-fia páros, és ahogy halad előre a történet, úgy tudunk meg róluk is többet. Többek között azt, hogy nem csupán generációs, de érzelmi szakadék is van kettejük között. Szerintem irtó aranyosak, és az ő kapcsolatukat is körbelengi a melankólia... Valami keserédesség végig jelen van a regényben, amitől a leghumorosabb részek is pillanatok alatt szomorkássá válnak. Ezt az érzést szerettem Az ember, akit Ovénak hívnak olvasása közben is, illetve azt, hogy szinte ott is végig az orromnál fogva voltam vezetve, mert amikor azt gondoltam, hogy sikerült megismernem valakit, akkor kiderült róla valami, ami egészen más megvilágításba helyezte őt!
|
„– Majd én kinyitom – ajánlkozott a rabló. – Nehogy már! És mi van, ha a rendőrség az? – kiáltott fel Ro. – Biztos csak a pizzafutár – találgatott a rabló. – Maga megőrült? A rendőrség sosem küldene fel pizzafutárt egy túszdrámához! Magánál fegyver van, és életveszélyes! – tájékoztatta Ro. – Nem is vagyok veszélyes – suttogta a rabló megbántottan. – Nem úgy értettem – vigasztalta Ro.”
|
Nehéz kedvenc részt vagy kedvenc karaktert választanom, de nagyon kedveltem a gazdag bankost, Zarát, akinek az a hobbija, hogy középosztálybeli emberek lakásbemutatóit látogatja. Azt hiszem, úgy jellemezte a hobbiját, hogy "izgalmas a dolog, elvégre a lakások többsége úgy néz ki, „mintha az ott lakók maguk takarítanának benne”". Lenéző, másokat semmibe vevő karakter, akinek ami a szívén, az a száján van - legalábbis úgy tűnik, de ő is jóval összetettebb figura, mint a könyv első felében gondoltam. Imádtam a beszélgetéseit a pszichológusával, mert érdekesen tekint a világra, és néha meglepi a doktornőt is a meglátásaival vagy a magyarázataival. (Azt hiszem, hogy a legjobb rész az, amikor a gazdagságról beszél. A gazdagok másoktól való távolságra költik el a pénzüket: hiszen a drága éttermekben nincsenek zsúfoltan az asztalok és az első osztályon sincsen középső sor. Még sosem gondoltam így a gazdagságra.)
Lassan derülnek ki az igazán fontos dolgok, de ettől cseppet sem vált lassúvá maga a történet. Ez tipikusan egy olyan regény, ami a végére áll össze teljes egésszé az olvasó fejében, amit puzzle darabkénként rakosgatunk össze olvasás közben. A végére ismerjük meg az embereket - az apa-fia rendőrpárost, a túszokat, a bankrablót... az ő veszteségeiket, a szorongásaikat és bizony a szeretetüket. Ahányan vannak, annyiféleképpen szeretnek, annyi féle módon mutatják ki a szeretetüket mások iránt - és ettől bizony elég sokszor elszorult a torkom olvasás közben! (Szeretet vonalon Roger és Anna-Lena párosa volt a legmeglepőbb és legédesebbé a szememben!)
Összességében…
Az író egy zseni, pedig felzaklatott és majdnem összetört az irományával... Egyetlen felesleges gondolat nincs a könyvben, minden mondatnak és emléknek célje és jelentősége van! Maga a történet épp olyan keserédes, akárcsak Az ember, akit Ovénak hívnak - néhol nevetni, néhol sírni támadt kedvem, minden karakter sztorija a szívemig hatolt, és az utolsó oldal után is alig bírtam elengedni őket... Nagyon tetszett a regény szövege - rengeteg idézetet is bejelöltem magamnak -, szórakoztató a cselekmény és mindent vittek a karakterek. Akármennyire is lelőne pár fő poént, én szívesen megnézném a filmadaptációját!
Értékelés: 5*
*Zseniális! Ajánlom!
Kinek ajánlom…?
Tulajdonképpen mindenkinek, aki egyszerre szeretne
jól szórakozni egy író humorán, és meghökkenni azon, hogy mennyi mindenről
képes írni 370 oldalban. Nem szokványos történet telis-tele csavarral és drámai
pillanatokkal.
Kedvcsináló idézetek:
v
– Eh! Lője le a nyulat, hogy rend legyen idebent. Hogy kivívja a tiszteletet. Elég, ha lábon lövi.
– NEM, NE LŐJÖN! – visította a nyúl.
– Ne parancsolgasson! – kérte a rabló.
– Lehet, hogy rendőr – találgatott Zara.
– Én akkor sem…
– Akkor adja ide a pisztolyt.
– Nem!
Zara közömbösen a nyúl felé fordult.
– Ki maga? Zsaru? Feleljen, különben lövünk!
– Én lövök, vagy én nem lövök! – tiltakozott a rabló.
Zara lenézően megveregette a rabló karját.
– Aham. Persze hogy maga, persze.
A rabló dühösen dobbantott.
– Senki sem hallgat rám! Maguk a világ legrosszabb túszai!
v
Zara akkor körülnézett az irodában, ahol nem lógtak mindenféle diplomák különféle neves képzésekről. Valami különös oknál fogva azok az emberek rendelkeznek a legrangosabb diplomával, akik az íróasztalfiókban tárolják azt.
Ezért Zara megvetés nélkül kérdezte: „Tanult valami elméletet arról, miért így működnek az emberek?”
„Több százat”, mosolygott a pszichológus.
„Melyikben hisz?”
„Abban, amelyik szerint, ha elég régóta csináljuk, lehetetlen érezni a különbséget repülés és zuhanás között.”
v
Néhányunknak sosem sikerül felülemelkedni a káoszon, az életünk csak folyik, miközben a föld kétmillió kilométer per óra sebességgel száguld az űrben, mi pedig pánikba esve reszketünk a felszínén, akár az elhagyott zoknik. A szívünk szappanból van, s ha csak egy másodpercre is elengedjük magunkat, máris kicsúszik a kezünkből. Ellebeg, szerelmes lesz, összetörik, csak úgy ukkmukkfukk. Semmi esély arra, hogy mi irányítsuk. Megtanulunk tehát színlelni, folyamatosan, a munkában, a házasságban, a gyerekeinkkel és minden másban. Azt színleljük, hogy normálisak vagyunk, sőt képzettek, értjük a „törlesztési szint” és „inflációs ráta” kifejezéseket. És azt is, hogy hogyan működik a szex. Valójában nagyjából ugyanannyit tudunk a szexről, mint az usb-kábelekről, márpedig a kis dögökkel minimum négyszer kell próbálkozni, mielőtt sikerrel járnánk. (Rossz irány, rossz irány, rossz irány, MOST bement!)
vvvvv
A
képek a külföldi borítók. Pinterest tábla: Hétköznapi szorongások
Folk
med ångest a GoodReadsen
vvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése