2020. december 29., kedd



David Vann: Akvárium | Mini-könyvklub

 

Mini-könyvklub 17. felvonás

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

 

 

Anyám a legjobb ember a világon, a legnagylelkűbb, a legerősebb, de ez volt az ő száraz évszaka, most jobban hasonlított viharhoz, mint emberhez, még inkább szélfútta porhoz, keringett forrás és kiterjedés nélkül, és én tudtam, jobban teszem, ha elbújok.

 




Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra.

Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó birodalomnak a mélységében.

Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő következményekkel jár.

Az Akvárium aprólékos, finoman kidolgozott, mégis könnyed prózája egy bátor fiatal lány története, akinek szeretetvágya és megbocsátása képes megváltoztatni a körülötte élő, sérüléseikkel bajlódó embereket. Egyszerre könyörtelen és szívbemarkoló, megváltó erejű történet.

 

Könyv információk:

 

Eredeti mű: Aquarium

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tarandus, Győr, 2015

256 oldal · puhatáblás ·

ISBN: 9786155584060 · Fordította: Lázár Júlia

(Az értékeléshez olvass tovább!       )

Miért olvastam el?

 

Amióta a könyvtárban az újdonságok polcán megláttam, azóta húzott magához ez a kellemes, színes borítójú, egyszerű című könyv… most pedig úgy döntöttem, hogy végre nekiállok.

 

 


Enyhén spoileres bejegyzés!

A történetről…

 

A 12 éves Caitlin Thompson iskola után mindig órákat lődörög Seattle Aquariumban, ugyanis imádja a halakat. Édesanyja mindig éves bérletet vesz neki, így aztán munka után mindig az Akvárium előtt találkoznak, és együtt mennek haza. Történetünk kezdetén Caitlin elkezd egy nagyon idős bácsival barátkozni, akinek szintén a halak a mindenei, így a kislány szert tesz egy olyan barátra, akivel csacsoghat a halakról. A másik barátja az iskolatársnője, az indiai Shalini, akivel… nos, egymásra vannak kattanva. Folyton csókolni, érinteni akarják egymást, és amikor egy ottalvós bulit csapnak, több is történik közöttük. Persze ezt az egymás iránti vonzódást mind az iskolában, mind otthon titkolják. Mindeközben Caitlin vígan él édesanyjával – mit sem tudva az édesapjáról vagy bármelyik másik családtagjáról. Sheri habár jó anyának tűnik, mégis akadtak fenntartásaim vele kapcsolatban már a sztori elején is, és nem is csalódtam a megérzéseimben…

 


Szerintem…

 

Teljesen szétcsapott engem ez a történet… Az utolsó mondatáig más, mint amit vártam. Nem gondoltam, hogy egy ennyire szépen felépített és gyönyörűen megírt történet ennyire fájhat. Hogy ennyire a szívemre telepedhet. Rég éreztem magam annyira dühösnek, hogy bőgni tudtam volna a tehetetlenségtől, de most a regény felétől kábé sírógörcsöm volt a Caitlint érő lelki bántalmazástól! Az édesanyja nem a kislány barátnője miatt vonzódásán akad ki (az majd csak hab lesz ezen a tortán), hanem az idős bácsitól. Aki – SPOILER! – az édesapja, aki magára hagyta Sherit a haldokló édesanyjával kiskorában, és emiatt a kislánynak kellett ellátnia a hisztis, haldokló, folyamatos fájdalomban élő nőt, miközben kisiskolásként iskolába is kellett járnia. A nőből olyan fokú gyűlölet árad, annyira eltorzul pillanatok alatt a személyisége és hirtelen úgy kezd el bánni a saját lányával, hogy nem tudtam kezelni a dolgot. A happy end éhségem miatt viszont kénytelen voltam befejezni… de térjünk át egy picit vidámabb témákra!

 

 

„Azt akarom, hogy elviselhetetlen fájdalmat érezzen. Többet, mint ami elfér ezen a világon. Nincs annyi fájdalom, amennyit érdemel.”

 

 

A regény csodálatosan van megírva, a szövegezése és az egész olvasmány végzetesen élvezetes, ráadásul rengeteg rejtett tanulsággal is szolgál az olvasónak. Árad a történetből a kislány és a férfi halak iránti imádata, annyira mesésen írják le az egyes halakat, hogy szinte kedvem támadt ellátogatni egy akváriumba, hogy megkeressem a tűhalat (ami a kislány kedvence), megnézzem a vörös kézhalat, a sávos békahalat, illetve a sárga bohóchalat, és addig figyeljem az akváriumot, amíg észre nem veszem a rejtőzködő törpe csikóhalakat.  

 


Összességében…

 

Nos, ez nem az a regény, amit ünnepi lélekkel, rénszarvasos rondapulcsiban, a Karácsonyt várva olvasni vágytam, de nem csupán ezért nem tetszett. Nem tudom kezelni azt, ha egy kisgyerekkel úgy bánnak a szülei, ahogy Caitlinnel – ezzel a végtelenül tündéri, nagyon értelmes, halimádó kislánnyal – bánt az édesanyja! Sajnálom, hogy a szépséges borító alá, ilyen gyönyörű stílusban megírva egy ennyire megrázó történet került.

 

Értékelés: 3

 

Kinek ajánlom…?

Hal- és akvárium rajongóknak, illetve azoknak, akik kedvelik a kemény történeteket és/vagy a családon belüli gondokról szóló sztorikat! (Tényleg megrázó!)

 

  
 
 


Kedvcsináló idézetek:

v

A gyerekkorban az a legrosszabb, hogy nem tudjuk, elmúlik a rossz is, mert múlik az idő. Egy borzalmas pillanat úgy lebeg ott, mintha örökké tartana, elviselhetetlenül.

v

– Most pedig el kell indulnunk, vagy elkésünk mindenhonnan. És tudod, miért kell ilyen korán indulnunk?

Nem néztem rá. A müzlistálkára néztem, és próbáltam a hangját is kizárni.

– Azért, mert anyád egy életre eladta magát rabszolgának, hogy az ő kis hercegnőjének jobb élete legyen. Ilyenek a szülők..

v

A felnőttek élete néha elviselhetetlenül szomorú.


vvvvv

A képek a külföldi borítók. Pinterest tábla: Akvárium

Aquarium a GoodReadsen

vvvvv



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése